Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

52 79. országos ülés 1911 január l8-án, szerdán. Ralijuk!) Okolicsányi t. képviselőtársam volt, ugy hiszem, az egyedüli, ki erre olyan nagy súlyt fektetett. Már pedig azok, a kik bővebben tanulmányozták a körülményeket, észrevehették, hogy ez a Benedikt-féle formula csakugyan egy kétértelmű megállapodás és semmi komolyabb jelentőséget annak tulaj donitani nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Maga báró Madarassy-Beck Gyula képviselő ur azt mondja erről a formuláról (olvassa) : »Ez egy igen homályos formula, az azonban egészen bizonyos, hogy tartalma az önálló bank létesítése esetén Magyarországon létrejöhető diszázsió esetére rendkívüli anyagi károsodást és rendkívül súlyos következményeket jelent. Ez iránt, azt hiszem, kétség nem lehet, és minél homályosabb a formula, annál súlyosabb azon körülmény folytán, a melyre azonnal rá fogok mutatni. A lényeg t. i. ebben a kérdésben nem is a formula kikötése, hanem az a pái. szó, a mely benne foglaltatik, hogy t. i. az önálló magyar bank létesítése előtt a két kormány erre a komplikált kérdésre nézve megállapodásokat fog létesíteni*. Ha komplikált kérdések vannak, muszáj épen nekünk lenni annak, ki ebből a rövidebbet húzza ? (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ha mi a sarkunkra állunk és annyira tudjuk vinni, hogy az önálló magyar bankra átaltérhetünk, akkor megvan az az előnyünk, hogy nem fogjuk magunkat Ausztria által becsapatni, hanem ezt a Benedikt-formulát ugy fogjuk megállapítani, hogy az ránk nézve legyen hasznos. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különben is az a Benedikt-féle formula nem aranyról, hanem aranyértékről beszél. A mi pedig illeti azokat a károkat, a melyeket némelyek emlitenek,, ha tényleg ugy is lenne ez a dolog, akkor sem volna óriási aranymennyiségről, hanem egypár ezrelékről szó. Mikor oly fontos és nagy előnyről van szó, mely Magyarországra háramolnék az önálló bank felállításából, nem kell hogy a Benedikt-féle formula nekünk fejtörést okozzon. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sok szó esett a készfizetések felvételéről. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Mennyire szükséges a készfizetések felvétele azt maga a kormánypárt is jól tudta és épen a pártvezető emberektől hallottunk nagyon érdekes felszólalásokat. A mikor bementek a választói küzdelembe, a legnagyobb rész arra nézve vállalt garancziát. hogy a készfizetések fölvétetnek. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Báró Madarassy-Beck Gyula ugyan az ő felszólalásában tökéletesen meUékesnek találta a készfizetések felvételét. Ivánka Imre: Ne fizessenek az ő bankjának sem ! Gr. Somssich Tihamér : De erre nézve a munkapártban sincs meg a teljes egyetértés. Ott van Jankovics Gyula képviselő ur, a ki utána beszélt, és a ki azt mondja, hogy szükségtelen a készfizetések felvétele azért, mert az megdrágítja a kamatot, és szükségtelen azért, mert a készfizetések felvétele az Osztrák-Magyar Banknál ugy is megvan fakultative, minek térjünk át erre törvényesen. Hogy nem szükségtelen a készfizetések felvétele, azt látjuk abból, hogy valahányszor nekünk Ausztriával együttes érdekünk van, Ausztria mindig a mi érdekeink ellen van saját érdekei javára. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ép azért kapálózik Ausztria annyira a készfizetések felvétele ellen, mert a mint a készfizetések fel vannak véve, máris sokkal könnyebb az áttérés az önálló bankra, sőt ennek mintegy az előkészítő stádiumnak kellene lennie. A másik az ipari vonatkozások, a mennyiben Ausztria így jobban kényszerit bennünket arra, hogy ipari czikkeinket, sőt a pénzt is nála szerezzük be, szóval itt is Ausztria piaczát tápláljuk minden tekintetben. Jankovich Béla t. képviselőtársam már bevallotta, hogy ő igenis nagyon szükségesnek tartja a készfizetések felvételét, de téved abban, mikor ezt az 5. §. által máris biztosítottnak találja, mert ez nincs igy. Hiszen ha mi ki is mondjuk, hogy az Osztrák-Magyar Bank tegyen jelentést arról, a mikor a készfizetések tényleg felvehetők, és akkor fel is kell azokat venni, ez csak bizonyos formula, a mit az is bizonyít, hogy fakultative máris meg van az az Osztrák-Magyar Banknál a készfizetés, a bank tulajdonképen készfizetéseket teljesít. Miért kell tehát akkor nekünk ilyen formulát megállapítanunk és miért kell ilyen lehetetlen paragrafust hoznunk, a melylyel egy harmadik tényezőt is belevonunk a mi törvényhozásunkba ? Hisz eddig arra nézve, hogy miképen akarunk intézkedni a bank tekintetében, megvolt nekünk — ugyebár — a magunk országgyűlése, a magunk képviselőháza, csakhogy sajnos — a mint látjuk — ebbe beleavatkozása volt Ausztriának is. Most azután beavatkozása lenne még az Osztrák-Magyar Banknak is. Ez pedig tökéletesen felesleges. Sümegi Vilmos: Azok a részvényesek azt fogják mondani, hogy magyar érdekből. (Ugy van !) balfelől.) Leshetjük az osztrákoktól, a csehektől. Gr. Somssich Tihamér: A mint mondottam, beszédem főczélja meggyőzni a túloldalt arról, hogy mennyire szükséges az önálló magyar bank felállítása. Ugy látom azonban, hogy erre őket rábírni nem is lehet. De hét esztendő hosszú idő, megtörténhetik, reméljük, sőt bízunk benne, hogy hét év múlva már ott fogunk tartani, hogy az önálló bankot fel akarjuk állítani majd. Csakhogy az 1892 : XXXVII. t.-czikkből egy nagyon fontos pont kimaradt. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A kiegyezés szerint ugy áll a dolog, hogy a mennyiben Magyarország és Ausztria megegyezik egymással arra nézve, hogy elválnak egymástól, az osztrák és a magyar kormány fogja az elszámolást végezni; a mennyiben pedig ez meg nem történnék, az Osztrák-Magyar Bank fogja a felszámolást végezni. Ha már most az Osztrák-Magyar Bank végezné a felszámolást, ugy történnék a dolog, hogy mindegyik állam megkapná a valuta-aranyát és azonkívül a részvényesek is kapnának aranyat ezen Osztrák-Magyar Bankokért; de megtörténhetnék, hogy az Osztrák-Magyar Bank Magyaror-