Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

79. országos ülés 19J i január 18-án, szerdán. 51 Nálunk ez nem történt meg, mert a bank papirvaluta meUett, bár 328,622.890 forint értékű bankjegy volt forgalomban, mindössze 50 millió forintnyi kölcsönt szavazott meg Magyarországnak. Az igaz, hogy kimondta, hogy a mennyiben sürgős hiteligényei volnának még Magyarországnak, ezen 50 milliónyi hitelen kivül is ad még kölcsönt, de tartozik a főtanácsnak azt az általa meghatározott idő elmultával visszaszolgáltatni. A milyen nevetséges volt a hiteligények kielégítése, ép olyan nevetségesek voltak a többi feltételek is, a melyek Magyarországot abszolúte ki nem elégítették. 1889-ben kimondották, hogy nem 50 millió forintban határozzák meg azt az összeget, a melyet Magyarország hiteligényeinek kielégítésére fognak fordítani, hanem olyan összegben, a mely az ország hiteligényeinek kielégítésére szükséges ; kimondták a paritást a kormányzósági állás tekintetében, kimondták, hogy a 12 főtanácsos közül hat lesz magyar ; az Osztrák-Magyar Bank jelvényében a kétfejű sas mellé odatették a magyar koronát is. A mi tehát a paritást illeti, bár panaszokat hallottunk ellene, nagyjában megvan. Igaz az is, hogy az Osztrák-Magyar Bank teljesen megfelel azoknak az igényeknek, a melyeket tőle várhatunk, igaz az is, hogy a bank nagyon jó intézet és bebizonyította azt, hogy helyét bármikor meg tudja állani. Bár nézetem szerint az, hogy a közös bank jól állja meg a helyét, nem olyan nagy érdek, a minőnek azt Jankovics Béla t. képviselőtársam feltüntette. Hiszen nem is azt vitatja a függetlenségi párt, hogy az OsztrákMagyar Bank nem lenne jó, hanem az az egyik sarkalatos prograinmpontja, hogy az önálló magyar bank is ép ugy megfelelhetne a követelményeknek, — ha talán csekély különbséggel is — mint az Osztrák-Magyar Bank. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) Azzal már tökéletesen tisztában vagyunk, hogy nem érdekünk az, hogy mezőgazdasági állam legyünk. Mária Terézia idejében volt az a felfogás uralkodó, hogy Ausztriának és Magyarországnak viszonyára a legáldásosabb, ha Ausztria iparállam lenne, Magyarország pedig mezőgazdasági. Már rájöttünk arra — hisz nagyon sokan foglalkoztak már ezzel a kérdéssel, — hogy egy mezőgazdasági állam a krúturának még csak alsó fokán áll, mig ellenben egy igazi iparállam a kultúrának igen magas fokát képes elérni. Azt pedig, hogy iparállam legyünk, önálló vámterület nélkül elképzelni is lehetetlen. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldahn.) Az igaz, hogy Magyarországon nincs még megegyezés abban a tekintetben, vájjon az önálló bank valóban szükséges-e vagy sem. Annyi bizonyos, hogy Knappnak az a tétele áll, hogy két állam, melynek közös a pénz- és hitelrendszere, nem két független állam többé, hanem államközösség, a melyet egésznek kell tartanunk. Hol van tehát a magyar pénz- és hitelrendszer önállósága, hol van a gazdasági önállóság és hol van gazdasági önállóság nélkül egy országnak boldogulása és előmenetele ? (Igaz ! Ügy van! a baloldalon.) Báró Beck Gyula képviselő ur, mielőtt szónoklatát befejezte volna, gróf Széchenyi Istvánnak szavait czitálta és ezzel quasi nevetségessé akarta tenni a függetlenségi pártot, mely az önálló bankért küzd. Azt mondja ugyanis, a mit Széchenyi István, hogy nagyon sokan vannak, kik azt sem tudják, mi a bank és mégis hozzászólnak. Elsősorban is, a mire gróf Széchenyi István annak idején hivatkozott, hisz azok egészen más viszonyok voltak. A mi pedig másodszor azt illeti, hogy a magyar bank felállitható-e vagy sem, arra nézve láttuk, hogy nagyon különbözők a vélemények. Elsőrendű kapaczitások oda nyilatkoztak, hogy igenis, a magyar bank minden veszedelem nélkül felállítható, sőt voltak, kik azt mondják, hogy direkte szükséges a magyar bank felállítása. (Helyeslés balfelől.) Voltak ismét olyanok, kik azt mondták, hogy a magyar bank felállítható, azonban kétséges, hogy ez csakugyan minden baj nélkül fog-e megtörténni. A mit a t. előadó ur, gróf Wickenburg mondott, arra nézve egyetlen szakvélemény sem volt, hogy t. i. ez Magyarországra nézve katasztrófa volna. Majd később leszek bátor bebizonyítani egész röviden, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) hogy az önálló bank felállítása veszélylyel nem jár. Jóllehet elismerem, hogy b. Beck Gyula ur egyik legnagyobb szakértő ebben a tekintetben, mégis helyesebben járt volna el és több hatást ért volna el, ha ő Szokratesszel ugy szólt volna, hogy annyival vagyok bölcsebb más embereknél, hogy tudom, hogy nem tudok semmit, nem pedig Széchenyi István szavait czitálta volna. (Derültség balfelől.) Azt teljesen elismerem, hogy érti a bankkérdést, foglalkozott vele, bár talán nem is vagyok hivatva megbírálni, hogy mennyire foglalkozott vele, vannak itt mások, kik erre sokkal hivatottabbak; de hogy az önálló bank hogyan fog prosperálni, az még csak teória, erre határozottan rámondani, hosy milyen lesz az eredmény, nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) A mi azt illeti, hogy mi történnék akkor, ha mi az önálló magyar bankot felállitanók, hát tudjuk, hogy jelenleg az Osztrák-Magyar Banknak 1564 millió korona érczalapja van, ebből kap Magyarország 163.2 milliót, a mit 1894-ben befizetett. Magyarország kapna tehát 35%-os felosztás mellett először 163.2 millió valutaaranyat és kapna hozzá 231 millió korona aranyat, továbbá 105 millió ezüstöt, a mi 499.2 millió korona érczalap. Ha ehhez hozzácsatoljuk a részvénytőke után befizetendő 150 millió tiszta aranyat, ez kitenne 600 millió koronát. Ezzel az érczalajypal Magyarország az egész világon az összes bankok közt a hetedik sorba jutna. Ha pedig veszszük azt az aranyat, a mennyinek ellenében Magyarország banknótát kibocsát, akkor a jelenlegi számítást alapul véve, 700 miihóra lenne az tehető, vagyis Magyarország bankja ezen szempontból véve a világon sorrendben a negyedik bank volna. A mi a Benedikt-féle formulát illeti, (Halljuk ! 7*