Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-79
50 79. országos ülés Í9Í1 január lB-án, szerdán. volna, hiszen, a mint látjuk, a gazdasági függetlenítés ő nekik nem annyira végezetjük, (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy további rekompenzáeziókat el nem értünk, az szintén annak tulajdonítható, hogy előtérbe nyomult a bankkérdés, a minek azután következményeit rögtön elő fogom adni. A mikor az önálló magyar bank kérdése nyomult előtérbe, jól tudjuk, hogy a függetlenségi párt volt többségben a koaliczióban ; a függetlenségi pártnak pedig főalapelve volt az önálló magyar nemzeti bank. Természetes tehát, hogy a mikor ott többségben volt, s mikor ez a követelés felmerült, követeltük is ezen jogunk megvalósítását. Csakhamar észre kellett azonban vennünk azokat a nehézségeket, a melyek az önálló magyar bank felállítása elé tolultak. Ezen nehézségek között volt elsősorban a király, másodsorban Ausztria, harmadsorban pedig az, hogy a koaliczióban az alkotmánypárt szintén nem akarta az önálló bankot; azután voltak ugy a képviselőházon, mint a párton kivül álló tényezők, a kik szinte ellene voltak az önálló banknak, valamint ezeknek a sajtójuk. Itt a függetlenségi párt két részre szakadt. Az egyik rész látta azokat a nehézségeket, a melyek itt előtérbe nyomultak, s gondolta, hogy ha már nem lehet megvalósitani az egész kívánságunkat és jogos követelésünket, ugy talán mégis fontos és nyomós eredményeket fogunk elérhetni. A másik rész pedig szintén egészen önzetlenül a koczkázatosabb, de mégis határozottabb irányt vállalta magára, s azt hive, hogy a nemzetben megtalálja a szükséges egyetértést a szükséges erőt, keresztül fogja tudni vinni. Az eredményt tudjuk: sem az egyik párt, sem a másik párt küzdelme eredményre nem vezetett, uj választások Írattak ki, és, sajnos, a körülmények a Kossuth-pártnak adtak igazat, a mennyiben láttuk, hogy a magyar nemzet még nem elég erős, nem elég együtt-tartó arra, hogy keresztülvihessük nagy ezéljainkat. A nemzetnek nem volt elég ereje, mert nem volt ellentállóképessége azon eszközök ellen, a melyeket vele szemben alkalmaztak. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most tehát a függetlenségi párt mint ellenzék van kényszerülve arra. hogy ezen czéljait érvényesítse, s a függetlenségi párt most már együttesen is küzd azért, hogy ez meg is történjék, hiszen hosszú tíz esztendőről van szó, és nemzeti függetlenségünket és önállóságunkat ismét veszély fenyegeti. A mi azt illeti, hogy most lehetetlen lenne keresztül vinni az önálló bankot, — jól van, hisz tudjuk, hogy nem azért tartjuk beszédeinket, mintha abban a reményben lennénk, hogy a túloldalt meg lehetne győzni, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De kívánjuk, hogy beszédeinknek legalább az az eredményük legyen, hogy az ország vegye észre a küzdelmet, a melyet folytatunk, és lássa a helyzetet, hogy mennyiben van remény, hogy csakugyan keresztül visszük, a mi nekünk főleg szükséges. Elsősorban törekszünk az Önálló magyar bank keresztülvitelére, mert ez előfeltétele annak, hogy azután áttérhessünk az önálló vámterületre. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mikor báró Madarassy-Beck Gyula beszélt és Ausztria és Magyarország viszonyáról tett említést, akkor gróf Károlyi József t. barátom helyesen szólt közbe, hogy olyan ez a viszony, mint tir és szolga közt. Már Martinuzzi mondta, Ausztriával való viszonyunkra ezélozva : qui habét socium, habét dominum, és ugy is van, hogy Ausztriában van társunk, de ez a társunk ur, a ki csak parancsolni akar, és a kinek nekünk szolgálnunk kell. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha visszatekintünk a múltba, látjuk, hogy a függetlenségi párt mindenütt arra törekszik, hogy az országot Ausztriától függetlenítse. Nemcsak üres frázis ez, nem népszerűségre való törekvés, hanem igenis a multakból nyert szomorú tapasztalatok alapján teszi ezt. (ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Hogy csak egy példát említsek a pénzügyi szomorú tapasztalatokból, ilyen volt az pl., a mikor az 50-es években a Tisza-szabályozási társulat elhatározta, hogy kötvényeket bocsát ki a szükséges szabályozások véghezvitele czéljából, a melyek nagy költségeket igényeltek, és akkor gróf Lónyay Menyhért, gróf Andrássy Manó, gróf Pallavicini Alfonz, gróf Dessewffy Emil az akkori osztrák ministerelnökhöz, báró Bruckhoz fordultak, hogy engedje meg, hogy egy majnafrankfurti ezégtől vehessék fel a kölcsönt, mert a czégtől előnyös ígéreteket kaptak. Báró Bruck megtagadta ezt a kérelmet azzal, hogy forduljanak az osztrák hitelbankhoz. Az osztrák hitelbank oly nehéz feltételeket szabott, hogy azokat el nem fogadhatták, és akkor az osztrák nemzeti bank adott kölcsönt, de a S 1 ^ millió koronáért annyit fizettek, mint a mennyit a frankfurti czégnek 5% millió koronáért fizettek volna. (Mozgás a balés a szélsőbaloldalon.) A mikor az 1869-iki országgyűlés gróf Apponyi György elnöklete alatt ankétet tartott, felhozták az ottlevő urak, hogy az osztrák nemzeti bank mily mostohán jár el Magyarország hiteligényeivel szemben, a mennyiben legfeljebb 1—2 milliót szánt Magyarországnak és többet nem. Erre Lukam, az akkori titkára az osztrák nemzeti banknak, azt hozta fel, hogy a magvaroknak nem lehet panaszuk, mert hiszen ők megkapták ezt a hitelt. Arról azonban nem szólt, hogy milyen drágán kapták meg. Végre 1878-ban átvedlett az osztrák nemzeti bank Osztrák-Magyar Bankká. Az 1878: XXV. t.-cz. 1. §-a kimondotta, hogy mindkét államot kölcsönösen megilleti a jegybank felállítása, ez esetben azonban Magyarország tíz esztendőre lemond a jogáról. Már most mennyire igazságtalanul jártak el ismét Magyarországgal szemben, bizonyítja az a körülmény, hogy másutt mindenütt, a hol a jegybank privilégiumot kap, köteles ezért az illető bank 100—200 milliónyi kamatmentes kölcsönt adni az államnak.
