Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

79. országos ülés 1911 január 18-án, szerdán. -J3 akkor bátran visszatérhet az önálló bank harczosai közé. Kelemen Samu : És minden meg van bocsátva ! Lovászy Márton : Én hive vagyok az önálló banknak, és azért azt kívánom, hogy felállításának soka nagyobb akadálya ne legyen mint ez. A t. túl­oldal szónokai sokat emlegették a fizetési mérle­get. (Halljuk!) Halljuk ! Zaj. Elnök csenget.) Itt ismét azzal a sajátságos jelenséggel találkozunk, hogy ezt is, mint valami apodiktikus igazságot állí­tották oda, a mely ellen semmiféle apellátának helye nincsen. Én sem akarok — előttem szólt t. képviselőtársaim ezt már bőségesen elvégezték — ebbe a kérdésbe mélyebben belemenni; itt azon­ban egy sajátságos jelenségre vagyok kénytelen rámutatni: arra, hogy ujabban mind sűrűbben találkozunk azzal, hogy a t. túloldal szónokai beis­merik s hangoztatják, bizonyítják azt, hogy az Ausztria és Magyarország közötti gazdasági for­galom súlyos deficzittel jár Magyarországra nézve. Az első volt ezen a téren Eosenberg Gyula t. bará­tom, a ki a szerb kereskedelmi szerződés vitája alatt az előadói székből hangoztatta, hogy bizony a közös vámterületre mi szépen ráfizettünk, ezen­túl azonban nem fogunk ráfizetni, mert most már drágább a marha. A másik a Id szintén ezt az eszmét fejezte ki, azonban sokkal tudományosab­ban, vagy ha jobban tetszik, sokkal homályosab­ban, azt mondotta, hogy (olvassa) : »Ma Mag3'ar­ország külkereskedelmi forgalma 70 ós néhány százalék erejéig pro és kontra Ausztriával bonyo­lódik le. A fizetési forgalom ennél még sokkal nagyobb. Ez az egész forgalom ma még minden valuta-politikai jelentőség nélkül van, ha azon­ban a magyar bank felállíttatik, akkor ez az egész forgalom valuta-politikai jelentőséget nyer és ez minden esetre igen megnehezíti a magyar bank szituáczióját«. Hát, t. ház, ennek, a mit itt a t. előadó ur mondott, mi más értelme lehet, ha ezen tudomá­nyos ködből kihámozzuk, mint az, hogy az Ausztria és Magyarország közötti szabadforgalom súlyos deficzittel jár Magyarországra nézve, mert hisz ha nem igy volna, akkor nem lehetne állítani, hogy ez a forgalom, ha valutapolitikai jelentőséget nyer, igen megnehezíti a magyar bank szituáczióját. A harmadik, a ki szintén ezt fejezte ki, s ezt a beismerést itt előttünk megtette, báró Madarassy­Beck Gyula igen tisztelt képviselőtársunk, a ki egy sajátságos jelenséggel és sajátságos módon igyekszik kimagyarázni és bebizonyítani Magyar­ország passzív fizetési mérlegét, illetve azt, hogy az Ausztria és a Magyarország közötti forgalom Magyarországra nézve deficzittel jár. ö t. i. kon­statálja azt, hogy Magyarországból évenkint átlag mintegy 150—200 millió korona értékpapír-export van. Engedelmet kérek, én mégis kissé merész dolognak tartom, a mikor az értékpapír-exportot, mint a passzív fizetési mérleg bizonyítékát, foko­zatát vagy kisérő jelenségét tüntetik fel Hiszen akkor igen tisztelt képviselőtársam ki van téve annak, hogy valamely üzleti jelentésé­ben kénytelen lesz egy olyan gazdasági téren, a melyben nagy, jelentékeny gazdasági fellendülés van, a melyben a vállalkozási szellem felpezsdült, a melynél ennélfogva nagy beruházások folynak, ezt a jelenséget az ő jelentésében mintegy súlyos deczifittel járó esztendőt feltüntetni, vagy ellen­kező esetben mint egy olyan esztendőt, a melyben bár általános a pangás, a melyben bár a vállalkozási szellem aláhanyatlott, nincs beruházás, nincs munka, tehát értékpapirexport sincs, és mégis kénytelen lesz az igen t. képviselő ur ezt, mint a gazdasági egyensúly mintaszerű esztendejét fel­tüntetni. (Ugy van ! ügy van ! a haloldalon.) Hát én a vitatkozás kedvéért elfogadom azt, a mit az igen t. képviselő urak annyira erősítenek és bizonyítanak, hogy a Magyarország és Ausztria közötti közgazdasági forgalom súlyos deficzittel jár Magyarországra nézve, de akkor arra kérem, hogy tessék ennek a konzekvencziáját is levonni, mert hiszen ennek a konzekvencziája nem az, hogy ne állítsunk önálló bankot, hanem az, hogy állítsuk fel az önálló bankot és az önálló vámterületet. (Ugy van ! Ügy van! a baloldalon.) Hock János: Ebbe belemegyünk! Lovászy Márton : Engedelmet kérek, felismerni egy igazságot, felismerni egy kóros állapotot és azután nem arra törekedni, hogy annak a kóros állapotnak okai megszüntettessenek, hanem arra, hogy az az állapot, a mely azt a kóros jelenséget előidézte, továbbra is fentartassék, engedelmet kérek, én ezt a magam részéről a politikai lelki­ismeretesség szigorú követelményeivel összeegyez­tetni nem tudom. (Igaz! ügy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az igen t. előadó ur, hogy bebizonyítsa Ma­gyarország nagymérvű eladósodottságát, bizonyos számadatokat hozott fel. (Halljuk ! Halljuk! bal­felől.) Felemiitette, hogy Magyarországnak éven­ként újonnan bekebelezett adóssága 600 millió koronára becsülhető. Barta Ödön : Ez a szám is svindli! Lovászy Márton : Továbbá felemiitette, hogy egész jelzálog-terhe a magyar földnek 6 milliárd, váltótárczája a magyar pénzintézeteknek 2 1 j 2 mil­liárd, a lombard- és folyószámla-hitel pedig 1 mil­liárd. Ehhez hozzászámítja az Osztrák-Magyar Bank magyar portefeuillejét és azután mindazokat a kölcsönadott forgótőkéket, a melyek a bank­statisztikán nem mennek keresztül. Hát hiszen nem kifogásolható, hogy a t. előadó ur ezeket a számadatokat felhozta, mert valóban szükség van arra, hogy a mikor egy ilyen nagyfontosságú gazdasági kérdést tárgyalunk, akkor minden irány­ban tisztán lássunk. (Igaz ! ügy van! a balolda­lon.) De én csak arra kérem a 1 ? igen t. előadó urat, hogy ezeket a számadatokat akkor is méltóztassék majd elősorolni, a mikor a kormány egy olyan ja­vaslattal áll elő, a mely javaslat Magyarországra nézve súlyos gazdasági megrázkódtatást jelent. (ügy van! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Különben is az előadói székből nem tartom egészen pártatlan eljárásnak azt, hogy az előadó 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom