Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

44 79. országos ülés 1911 ur az éremnek csak egyik oldalát, az eladósodást tünteti fel és teljesen hallgat arról, vájjon Magyarországon valamelyes tőkeképződési folyamat megy-e végbe, vagy sem. Az előadó ur adatait ebben a tekintetben bátorkodom kiegészíteni és felsorolok egypár adatot, a melyek némi világot vetnek arra a tőkeképződési folyamatra, a mely Magyarországon, igenis, végbe megy. (Halljuk! Halljuk! baljelöl.) A legutóbbi öt év adatait fogom röviden elősorolni, az 1904-től 1909-ig terjedő időszak adatait. (Halljuk ! Halljuk !) 1904-ben volt a magyarországi pénzintézeteknek befizetett, tékát effektív saját tőkéjük és tartalékalapjuk 1026 millió ; 1905-ben 1154 millió ; 1906-ban 1322 millió; 1907-ben 1486 millió; 1908-ban 1574 millió és 1909-ben 1673 millió, vagyis az emelkedés öt év alatt 1904. végétől 1909. végéig 647 millió koronát tett ki. Az ezeknél a pénzintézeteknél elhelyezett takarékbetétek pedig kitettek 1904-ben 2318 milliót; 1905-ben 2496 milliót; 1906-ban 2681 milliót, 1907-ben, tehát a kritikus esztendőben . . . (Mozgás a szélsőhaloldalon.) Hock János: Halljuk! Halljuk! Nagyon érdekes ! Lovászy Márton : ... kitettek 2840 milliót, — tehát az előbbi évhez képest 159 millió K az emelkedés — 1908-ban 3044 milliót; 1909-ben 3314 miihót, vagyis az emelkedés öt év alatt (Mozgás. Halljuk I Halljuk I a szélsőbaloldalon.) a magyarországi pénzintézeteknél elhelyezett takarékbetétek tekintetében 996 millió K-ra, vagyis négy millió K híjával egy teljes milliárdra rug. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Itt vannak továbbá a folyó- és csekk-számlára való betétek, a melyek szintén szerepet játszanak. Ez sem olyan csekélység, hogy ezt mellőzni lehetne. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Ezeknek összege 1904-ben 463 millióra, 1905-ben 516 nnllióra, 1906-ban 434 millióra, 1907-ben 515 millióra, 1908-ban 549 millióra, 1909-ben pedig 649 millióra rúgott, tehát az öfc év alatt itt is van 186 millió K-nyi emelkedés. A pénzintézetek tulajdonában levő értékpapírok állagának fejlődése következőleg alakult: 1904-ben ezek 503 milliót tettek ki; 1905-ben 539 milliót, 1906-ban 612 milliót, 1907-ben 671 milliót, 1908-ban 685 miihót és 1909-ben 738 milliót, az emelkedés tehát 235 millió K. A kép teljessége végett még csak a pénzintézetek kezelése alatt álló alapok tulajdonát képező értékpapírokat sorolom fel, a melyek állaga a következőleg alakult: (Halljuk ! Halljuk !) 1904-ben 129 millió, 1905-ben 162 millió, 1906-ban 173 millió, 1907-ben 177 millió, 1908-ban 181 millió s 1909-ben 194 millió, vagyis az emelkedés itt öt év alatt 65 miihó koronára rug. Ezekből az adatokból kitűnik, először, hogy ha csak azokat az összegeket veszem számitásba, a melyek a hitelkielégitésre szolgálnak, ma már a magyarországi pénzintézeteknél körülbelül 6 miljanuár 18-án, szerdán. liárd koronára rug az az összeg, a mely Magyarország hiteligényeinek kielégítésére alkalmas. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hock János: Ha ezt iparvállalatokba fektethetné a nemzet! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Lovászy Márton : Ha pedig ezt a növekedést ugy veszszük figyelembe, hogy ezeknek az egyes összegeknek növekvését egyesitem és a végösszegeket összeadom, akkor kitűnik, hogy ezen tételek növekvésének összege öt év alatt 2128 koronát tesz ki, a miből következik, hogy Magyarországon csupán a pénzintézeteknél évi 425 millió koronányi tőkeképződés van folyamatban. Sümegi Vilmos: Ez kimutatható ! Lovászy Márton : Arra is utalhatok ennek a kimutatásnak kapcsán, hogy ez az emelkedés (Halljuk ! Halljuk !) folytonos, hiszen azért olvastam fel külön mindegyik évre a számadatokat, mert ebben a hosszú számsorozatban egyetlenegy visszaesés nincsen, (Igaz! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mi nekünk bizonyos garancziául szolgál a j övőre nézve aziránt, hogy ez a tőkeképződés a jövőben is folyamatban fog lenni, sőt alighanem növekedni fog. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt kérdezem, hogy ilyen körülmények között, a mikor a mi szerény viszonyaink közt és gazdasági lekötöttségünk mellett ilyen jelentékeny tőkeképződési folyamat megy végbe az országban, akkor lehet-e ezen országot mint egy teljesen passzív országot odaállítani, a mely csak akkor tud megélni, hogyha minden esztendőben megcsinálja a maga adósságát, és a mely egy olyan intézményt,mint az önálló bank, nem tud fentartani, mert azt az intézményt össze fogja törni a diszázsió, a passzív fizetési mérleg és a magas kamatláb. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezen felfogást én jogosultnak semmi körülmények között nem tartom és helyesnek el nem fogadom. Mielőtt azonban ezt az eszmemenetet folytatnám, kérem az igen t. elnök urat, kegyeskedjék szünetet adni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Lovászy !) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Az ülést újból megnyitom. A szó Lovászy Márton képviselő urat illeti. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Helyre ! Helyre !) Lovászy Márton: T. képviselőház! Mielőtt magára a szőnyegen forgó törvényjavaslatnak tárgyalására térnék át, még csak egypár megjegyzést akarok tenni azokra nézve, a miket az igen t. előadó ur és mások is mondottak. (Halljuk ! Halljuk!) Az igen t. előadó ur felállította a jegybankra nézve a tőkeelméletet, a keresletnek és kínálatnak elméletét. Azt hiszem, épen a jegybank intézménye az, a mely a legnagyobb mértékben emanczi-