Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

79. országos ülés Í9Ü január 18-án, szerdán. 39 elesnek nem minősíthetem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De hiszen a t. képviselő ur bizonyára tudja azokat a feltételeket, azokat az eszközöket és azokat a módokat, a melyekre Valentsik Ferencz t. képviselőtársam az imént már rámatatott, és a melyeknek alkalmazása mellett a diszázsió lehetőleg elkerülhető, megelőzhető, vagy ha mégis fenforognak azok az okok, a melyek a diszázsiót előidézik, csökkenthető. Hiszen rámutatott t. barátom arra, hogy jó vezetés, kellő fundáczió mellett, továbbá hogyha a banknak kibocsátott jegyei jó papirokkal fedezve vannak, hogyha a bank, ugy, a mint az Osztrák-Magyar Banknál látjuk még ma is, alaptőkéjének egy részét nem adja oda az államnak kölcsön és nem köti le ilyen immobil módon, akkor a diszázsió a legtöbb esetben elkerülhető lesz. De főként ott van az az eszköz, a mely a leghatásosabb a diszázsió elkerülésére : a készfizetés. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Készfizetés mellett nincs ok a diszázsióra, akkor az ingadozások legfeljebb az aranypontig terjedhetnek, azon túl nem. Itt azután természetesen a képviselő urnak ez a kifogása összefügg azzal a másikkal, t. i. az arany kiszivárgás dolgával, a melyre nézve a t. túloldal szónokai mint apodiktikus igazságot, mint megfelebbezhetetlen tényt állitották elénk azt, hogy ha önálló magyar bank lesz, akkor feltétlenül bekövetkezik az aranykiszivárgás, és én igen sajnálom, hogy igen t. képviselőtársam ennek a túloldalon elhangzott jelszónak felült. Okolicsányi László : Passzív fizetési mérleg ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az humbug !) Múzsa Gyula : A czigányok viszik ki az aranyat ! (Derültség.) Sümegi Vilmos: Német tudálékosság ! Farkas Pál : Tárgyilagosság ! Sümegi Vilmos: Tudod is te azt! (Zaj.) Évekig tessék vele foglalkozni, mint mi. akkor majd tudod ! (Zaj.) Lovászy Márton : Ezzel az aranykiszivárgási teóriával szemben én az igen t. képviselőtársamnak két momentumot ajánlok szives megfigyelésre. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az egyik momentum az, hogy az a jjroczesszus, a melynek során az európai, de az Európán kívüli nemzetek is sorban áttértek az ezüst vagy a kettős valutáról az egyes, az arany valutára, ez a proczeszszus már be van fejezve. A második momentum, a mit a t. képviselő ur figyelmébe ajánlok, az, hogy az aranyprodukczió az utóbbi időkben rendkívül nagy mértékben fellendült, ugy hogy ha megnézi t. képviselőtársam a kimutatásokat, a melyek erről szólnak, akkor azt fogja tapasztalni, hogy ma az aranyprodukczió majdnem a kétszerese annak, a mi 10 év előtt volt, vagy négyszerese annak, a mi 20—25 év előtt volt. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy t. képviselőtársamnak a valutapolitikai tanulmányai során talán nem kerülte ki figyelmét az, hogy mi történt a múlt század folyamán, annak második felében az ezüsttel. A múlt század közepe táján az emberiség ép ugy kívánta, ép ugy szomjúhozta és nélkülözte az ezüstöt, mint az utóbbi évtizedekben az aranyat és mivel az emberiség gazdasági életének megvan az a természete, hogy azt a dolgot, azt a terméket, a melyet nagyon kíván, a mely iránt nagyon nagy a kereslet, azt a lehetőségig elő is tudja teremteni, ennek folytán bekövetkezett az, hogy az ezüsttermelés rendkívül nagy mértékben fellendült és megnövekedett. E körübnénynek lőn a következése az, hogy az ezüstvaluta a papirvalutával bíró országokban önmagától helyreállott. Hiszen azt mi is tapasztalhattuk, hogy a mi rongyos papirvalutánk, a melyet Ausztriától örököltünk, illetőleg Ausztriának köszönhettünk, a nélkül, hogy a kis ujjúnkat megmozgattuk volna, önmagától helyreállott és a szép, fényes ezüstforintos egyenlő értékűvé lett a piszkos, gyűrött és baczillusokat terjesztő papirforinttal. Sőt azután az következett, hogy az ezüstprodukcziónak még nagyobb növekedése folytán az ezüst valósággal teherré vált a a kulturnemzetekre nézve, a felszaporodott ezüstöt a haladottabb országok rázuditották azon országokra, a melyek még fentartották az ezüst- vagy a kettős valutát és ez a körülmény ezen országoknak egy ideig nem vált kárára, mert ennek folytán a nemzeti termelés, a nemzeti munka — nem az, a mit a t. túloldal folytat, (Derültség bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) de a valódi produktív nemzeti munka fellendült és mégis kénytelenek voltak a nemzetek, hacsak pénzük teljes elértéktelenitését nem akarták, sorban áttérni az aranyvalutára. Ha figyelemmel kisérjük a világ gazdasági életének jelenségeit, arra a meggyőződésre jutunk, hogy az arany történetében most egy nagy vonásokban hasonló korszak következik be, mint a milyen az ezüst korszakában bekövetkezett. Azt egészen természetesnek találom, hogy abban az időben, a mikor az államok sorban, és pedig meglehetősen gyors egymásutánban, áttértek az aranyvalutára, hogy akkor heves és éles harcz folyt az arany birtokáért; akkor mondották azt a közgazdák, a gazdasági tudósok, hogy a nemzetek egymásról rángatják le a szűkké vált aranytakarót ; akkor folytak azok a nagy viták a monometallizmusról és bimetallizmusról, és akkor fordult elő az, a mi a mi valutánknál megtörtént, melynek első rendezése még körülbelül ezen korszakba esett, hogy t. i. a mi koronaértékünk az életbeléptetés után nagyfokú diszázsiót szenvedett, a mi azután néhány éven keresztül fennállt. Ez volt az első stádium. De a második stádiumban, mikor a nemzetek már beszerezték az aranyat, mikor azt a jegybankok pinczéjében már elhelyezték, mikor tehát ezen óriási arányban űzött thezaurácziónak vége volt, akkor már egy sokkal békésebb, enyhébb korszaknak kellett bekövetkezni, mert az arany hódításáért való harczot felváltotta az arany védelme, a mi mindenesetre sokkal enyhébb