Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

38 79. országos ülés 1911 mert hiszm ezt is a kereslet és kínálat törvénye határozza meg. Azt hiszem, hogy kisebb rázkódtatások lehetségesek, de ezek nem fontosak és a nemzetközi forgalomban rendesen kiegyenlítődnek. (Ugy van ! a szélsőbaloldahn.) Hiszen a pénzforgalomnak is megvan a maga nivelláló hatása ; ha magasabb itt a kamatláb, akkor pénz özönlik be az országba és ezáltal a kamatláb leszorittatik. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Látjuk tehát, hogy ezen eüenünk felhozott érvek egyáltalában meg nem állhatnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Beszélnem kellene még a paszsziv fizetési mérlegről, de hát teljesen ismétlésekbe bocsátkozni még sem akarok. Hock János : Csak mondd el nekik, mert nem hitték el! (Derültség.) Valentsik Ferencz: Már tegnap Barta Ödön t. képviselőtársam, azelőtt pedig Kelemen Samu t. képviselőtársam foglalkozott ezzel a kérdéssel, én tehát egyáltalában nem szándékozom ezzel foglalkozni. Azonban a készfizetések kérdéséről leszek bátor még csak egész rövidséggel pár szót elmondani. (Halljuk!) Megvallom, hogy egyáltalán nem vagyok bankszakember ; a mely érveket elmondtam, azok sem magamból forrtak ki, hanem azokat is másoktól vettem át. De hát e tekintetben Carlyle-lal tartok, a ki azt mondja, hogy nem szükséges, hogy az őszinte ember mindig maga találja ki az igazságokat; az őszinte ember elfogadható módon magáévá teheti azokat az igazságokat is, a melyeket másoktól ismert meg, csak mindig önmagáért és ne másokért tegye . . . (Helyeslés és tarts balfelől.) Hock János: Ugy van! És csak igazság legyen ! Valentsik Ferencz: ...és mindig csak azt hirdesse, a mit lelkében igaznak érez, és akkor elmondhatja mások igazságát is. (Ugy van ! balról.) Nem vagyok annyira szakember, hogy kétségtelenül eldönteni tudnám, hogy a készfizetések kérdésében a pénzügyminister urnak vagy báró Beck Gyula képviselőtársamnak van-e igaza, mégis különös dolognak tartom, hogy a munkapárt a választások idején odaállt a választók elé, és azt mondotta, hogy hozunk majd egy hatalmas nagy vívmányt, a mely többet ér az önálló banknál, az önálló hadseregnél és a földöntúli boldogságtoknál is és ez : a készfizetés. Es ime, most nem hozzák el azt a készfizetést és a munkapárt soraiból feláll az egyik t. képviselőtársam, elmond egy nagyszabású beszédet, gratulálnak neki, lelkes ünnepléssel veszi körül a munkapárt, holott abban a beszédben leleplezte az egész munkapártot, hogy a készfizetések felvétele nem ér egy garast sem, fikczió az egész. Ha nem is értek a készfizetések kérdéséhez, de annyit határozottan látok és érzek, hogy ez frivol játék a nemzet önérzetével. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert vagy fontos ez a készfizetés és akkor meg kellett volna csinálni, vagy nem volt jelentékeny és akkor abba a táborba toborozni a választókat január 18-án, szerdán. ezzel a jelszóval nem lett volna szabad. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi harczba szálltunk az önálló bankért, az önálló gazdasági berendezkedésért, és csekély tudásunkhoz képest becsületesen ki is tartunk ezen programmunk mellett; nem fogadom el ezen törvényjavaslatot, ellenben elfogadom Kossuth Ferencz és Földes Béla határozati javaslatait. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldahn. A szónokot üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton : T. képviselőház ! Beszédem folyamán én is mindenekelőtt azokkal az ellenvetésekkel és kifogásokkal szándékozom foglalkozni, a melyek a jelen vita folyamán az önálló bank felállithatása és jól működhetése ellen felhozattak. Az előttem szólott t. barátaim igen sikeresen szállottak ezekkel az ellenvetésekkel szemben sikra, azonban én azt hiszem, hogy talán nem lesz egészen felesleges, ha ezeket a fejtegetéseket én a magam szerény megjegyzéseivel kiegészítem. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Mélyen sajnálom, hogy ennek a vitának a folyamán ilyen ellenvetések nemcsak a túloldalról, hanem, a mint tegnap tapasztaltuk, erről az oldalról is felhangzottak (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Okolicsányi László t. képviselőtársam részéről, a kit eddig ugy ismerünk, mint a függetlenségi eszméknek és törekvéseknek harczosát. Okolicsányi László: Ezután is ugy fognak ismerni! Lovászy Márton : Kérem, én annak nagyon fogok örülni, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a t. képviselőtársam tegnajá beszédében az önálló bank felállithatása ellen gazdasági és törvényes akadályokat emlegetett és ezeket hozta fel ellene. Gazdasági akadályokat hozott fel, a mennyiben azt mondotta, hogy ő csak abban az esetben állhatna az önálló bank felállithatásának alapjára, ha garancziákat nyerne a tekintetben, hogy nem lesz diszázsió, hogy nem lesz aranykiszivárgás és nem lesz kamatlábemelés. Hogy sorba vegyem ezeket a kifogásokat: a t. képviselő ur garancziát kíván a dizsázsió ellen ? Hát én ennek a kívánságnak jogosultságát azonnal elismerném, ha a t. képviselő ur egyetlen egy esetet tudna felmutatni, a mikor két önálló, különálló pénzrendszer között semmiféle ingadozás soha elő nem fordul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De engedelmet kérek, ilyen példát, azt hiszem, a képviselő ur az egész világon nem tud felmutatni. S a mikor ilyen túlzott, ilyen lehetetlen követeléssel lép fel a magyar és épen csak a magyar bank irányában, akkor, engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy sokkal helyesebben cselekednék a képviselő ur, ha nyíltan és őszintén azt mondaná, hogy nem akarja az önálló magyar bankot. (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Mert lehetetlen tételeket állítani fel egy olyan nemzeti intézménynyel szemben, lehetetlen feltételeket kívánni, — bocsánat a kif ej ezésért — ezt másnak, mint politikai köteke-