Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

34 79. országos ütés 1911 január 18-án, szerdán. val, a másik beleegyezésével juthat el a vámkülföldre, ka két államnak összes aranykincseit az egyik állam őrzi a maga pénzszekrényeiben, ka mindazt az előnyt, a melyet a nemzetközi pénzforgalom lebonyolítása biztosit, az egyik állam rakja zsebre : akkor én megértem azt, kogy az osztrákok a düh paroxizmusáig fokozott indulattal tiltakoznak minden ellen, a mi ezt a közösséget lazitani iparkodik. Igen gyakran voltam tanuja annak, hogy falukon az egyszerű nép körében egy szegény emberrel ugyanazon váltón szerepelt egy gazdag, hatalmas, jobbhitelű ember is. Szinte csodáltam ezt az altruizmust, hogy miért vállal jótállást szegény ember helyett gazdagabb ember. Később azonban tapasztaltam, hogy ezek az esetek mind gyakrabban ismétlődnek és akkor rájöttem, hogy — fájdalom — ezt nem mindig az altruizmus számlájára kell irni, mert igen gyakran megtalálja a módját az a gazdagabb ember annak, kogy a jószivűségének uzsorakamatait a szegény emberen bevasalja. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) így vagyunk Ausztriával, t. képviselőház. A vámkülföldön vele karöltve jelenünk meg, nagyobb a hatalma, nagyobb a gazdagsága és ez a mi hitelünket is erősiti, de fájdalom busásan kell, hogy megfizessük ennek a kamatait, mert ezzel szemben Ausztriának valóságos fejőstehene vagyunk. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi azokat a magasabb politikai szempontokat és nevezetesen azt, hogy az önállóság és függetlenség legfőbb attribútuma az önálló bank, nagyon is figyelemre méltattuk és a nélkül, hogy egy pillanatig is aggódnánk azon, vagy elkinnők azt, hogy az önálló bank felállitása esetében, minket gazdasági katasztrófa fenyeget, mi még akkor is ragaszkodnánk az önálló bank felállitásákoz, ha nem kétes értékű hipotézisekkel és nem alaptalan sötétbe ugrással való fenyegetéssel állanánk szembe, hanem ha teljes pozitivitással, teljes bizonyossággal meg lenne állapitva, hogy az önálló bank felállítása esetében részünkről némi csekély pénzbeli áldozatot kell hozni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És hogyha az emberi érzéseket veszszük tekintetbe, ha azt kutatjuk, hogyan érez maga a nemzet és ezen érzések az egyéni érvényesülés és az opportunus tekintetek erősen szuggesztív nyűgétől felszabadultan nyilatkoznának meg, akkor bizton hiszem, hogy ebben az országban kevés volna azoknak a száma, a kik a közös bank és a közös vámterületért harczba szállanának. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És itt figyelmeztetem a t. munkapárti többséget Deák Ferencz azon mondására, hogy a szabadakarat igen drága kincse egyeseknek és népeknek egyaránt, ugy hogy ennek a feláldozásával még azt sem fogadják szivesen, a mi különben kedvező lett volna- érdekeikre nézve. Mindezekből az következik, t. képviselőház, hogy az eldöntés alatt álló kérdésnek vannak igen jelentős jogi és politikai vonatkozásai is. (Igaz! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) A jogi vonatkozásait azonban a vitatkozás anyagából bátran kikapcsolhatjuk, mert az 1867 : XXII. t.-czikk óta, minden e tárgyban rendelkező törvényünk megismétli országunknak az önálló bankhoz való kétségtelen jogát. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy hány (a szélsőbaloldalon): Ezt még Madarassy-Beck sem tagadhatja el! Valentsik Ferencz: Ismétli és fentartja ehhez való jogunkat a jelen tárgyalás alatt levő törvényjavaslat is és ez által ismét elhúzzák a mézesmadzagot ajkunk előtt, hogy annál nehezebb és keservesebb legyen a megváltozhatatlanba való belenyugvás. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A mikor a pénzügyminister ur azonban azt mondja, kogy megvan a jogunk az önálló bank felállításához, de őzen jogunkkal élni nem kívánunk : én azt hiszem részemről, hogy a pénzügyminister ur talán mégsem beszél egészen őszintén. Pedig én nagyrabecsülöm kiváló tehetségét és tudom, hogy oly tulajdonságai vannak, a melyek őt mások fölé helyezik ; de ugy tudom, igaz államférfiú csak az lehet, a ki mindig őszintén beszél és mindig csak azt mondja, a mit lelkében igazán érez. Én csak egyszerű közkatonája vagyok a pártomnak, de sehogysem tudom mégsem azt elképzelni, kogy a mikor pártom vezetőjével a kormány átvételére nézve tárgyalásokat folytatott, a pénzügyminister ur akkor is a nagy gazdasági egységek olyan inkarnátus kivének vaUotta volna magát és épen olyan fesztelenül adott volna kifejezést azon nézetének, hogy reánk nézve az önálló bank felállitása gazdasági katasztrófát jelent. (Igaz ! Ugy van ! a, szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Mi tulajdonképen az önálló bankot állítottuk előtérbe, de kiszen a mi küzdelmünk nemcsak erre irányult, hanem a • mikor az önálló bankért küzdelembe indultunk, akkor előttünk végezel gyanánt a teljes önálló gazdasági berendezkedés szerepelt, tehát az önálló vámterületnek 1917 január 1-én való felállitása is. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi most is Kossuth Lajos tanítványai vagyunk, az ő elveit valljuk. Abban a meggyőződésben vagyunk ma is, hogy a nemzetek között nem létezik olyan munkamegosztás, a mely szerint az egyik államnak mindig csak mezőgazdasági államnak kell lennie, a másik állam pedig ipari áüammá van hivatva átváltozni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi ugy tartjuk, hogy az az állapot, midőn az állam lakóinak túlnyomó nagy része mezőgazdasággal foglalkozik, a kultúrának alacsonyabb fokát jelenti ; ebből az alacsonyabb fokból erőteljes nemzetüknek erejük minden megfeszítésével szabadulniuk kell. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kultúra terjedése, a népesség szaporodása fokozottabb igényeket jelent, a fokozottabb igényeket pedig csak erős ipari tevékenység mellett leket kielégíteni. Ott van a többi államok példája, a melyek lassanként átalakultak ipari államokká ; ezeknek a példáját nekünk is követnünk kell. Erőteljes ipari tevékenység nélkül nem lehet elképzelni erős belkereskedelmet, mert hiszen a bel-