Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

79. országos ülés 1911 kereskedelem az ipari termékek és a mezőgazdasági nyerstermények cseréjének közvetítésén alapszik, az erőteljes belkereskedelem pedig épen olyan hatalmas emeltyűje a nemzeti vagyonosodásnak, vagy talán még hatalmasabb, mint a külkereskedelem, ugy hogy azzal súlyban, fontosságban még a külkereskedelem sem versenyezhet. A mikor pedig mi arról vagyunk meggyőződve, hogy államunk fenmaradását csak ugy biztosíthatjuk, hogyha ezt az államot gazdagabbá és kulturáltabbá tudjuk tenni, és miután az a meggyőződés vezérel bennünket, hogy ezt a czélt máskép, mint az önálló vámterület felállitásával elérni nem lehet, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) ezért szegődtünk mi az önálló vámterület érdekében folytatott küzdelem harczos katonáivá. Mi jól tudjuk, hogy Magyarországon nagy nemzeti eredményeket erős küzdelmek nélkül elérni nem lehet. Négy évtized szomorú tapasztalata bizonyítja, hogy a nemzeti ügyet patópáloskodással előbbre semmikép sem viszszük. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Es miután ma nálunk még mindig csak szegénységben sínylődünk, pusztít a kivándorlás, van egy lateiner osztályunk, a mely a megélhetés legelemibb nehézségeivel küzd és miután ezen bajok leküzdésére teljes jóakarattal az egymás után következő kormányok mindent elkövettek, de sohasem sikerült ezeket a bajokat orvosolni, ennek következtében rá kellett jönni arra a meggyőződésre, hogy itt erőteljesebb reformokra van szükség és ezt mi az önálló vámterületben látjuk. (Élénk helyeslés a szélsőbal-oldalon.) T. képviselőház ! Az igen t. ellenpárt szónokai szakszerűleg okolták meg a közös banknak az önálló bankkal szemben való előnyét. Báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam hosszú beszédben okolta meg azt az álláspontját, hogy gazdasági szerencsétlenséget jelentene reánk nézve az önálló bank felállitása. Ezen beszéden megérzett, hogy itt látni és nézni és gondolkodni tudó embernek egész életmunkájával megszerzett tapasztalata szólal meg benne. Minket azonban ezek a felhozott érvek meggyőzni egyáltalában nem tudtak, mert mikor én azt látom, hogy t. képviselőtársam anynyira el volt foglalva, mig a pénzügyi téren való szakismereteit megszerezte, hogy a magyar közjogra egy pillantást vetni már nem volt ideje, (Igaz I Ugy van I a szélsőbaloldalon.) akkor az ilyen szakszerű beszéd engem semmikép meg nem győz, mert midőn azt látja t. képviselőtársam, hogy nincsen értelme annak a kétségbevonhatatlanul igaz és helyes vélelemnek, a melyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felállított, akkor nekem azt kell hinnem, hogy a magyar közjog legelemibb tételeit egy pillanatra elfelejtette. Mert hiszen vannak bizonyos viszonyok köztünk és Ausztria közt, ezek azonban részben olyanok, a melyek a törvényhozó testület és a király hozzájárulásával bármikor megváltoztathatók, részben pedig időhöz kötött szerződéseken alapulnak és ezek bizonyos fix időpontban lejárnak és akkor megnyílik a nemzetnek a joga és alkalma, január 18-án, szerdán. 35 hogy ezeken a közös viszonyokon változtatni tudjon. Minket az ilyen beszédekkel már csak azért sem lehet meggyőzni, mert bármily közel férkőzzenek hozzánk a felhozott érvek, érzéseink teljesen különböző utakon járnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nekünk is vannak érveink a közös bank ellen és az önálló bank felállitása mellett és nem hiszem, hogy volna szaktudós Magyarországon, a ki be tudná igazolni, hogy az önálló bank felállitása Magyarországra káros lenne. Nagy fig3

r

elemmel hallgattam az önálló bank ellen felhozott érveket, de soha ezekben pozitivitást nem találtam, mindig az volt az érzésem, hogy feltevésekkel van dolgunk, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben az önálló banknak csak az lévén a feladata, hogy hitelünket irányítsa, figyelemmel fogja kisérni közgazdasági életünk minden mozzanatát és oda fogja juttatni segélyforrásait, a hol azokra a köznek jól felfogott érdekében és nem az egyesek érdekében van szükség. Az önálló bank, mint az iparnak és kereskedelemnek kitűnő támasza, ezek fellendítése körül kiváló szolgálatokat fog tenni, ezen kivül a mezőgazdasági mobil hitelt is jobban fogja kielégíteni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Jobban ismervén a mi viszonyainkat és nem lévén kénytelen idegen, a miénktől elütő és nem ritkán a mienkkel ellentétes érdekekre is tekintettel lenni, jobban meg fog tudni felelni azon feladatának, hogy hiteléletünket irányítsa, pénzrendszerünket szabályozza és fenyegető gazdasági válságok esetén a szükséges óvóintézkedéseket kellő időben megtegye, hitelszükségletünket intenziven kielégítse. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha meglesz az önálló bankunk, akkor a siker több reményével követelhetjük, hogy az önálló bank ne dédelgesse a kapitalista köröket, hanem legyen tekintettel egyéb igényekre is, mert igaz ugyan, hogy a közös bank ellen jelentősebb kifogást felhozni nem tudok, — azt hiszem más sem tud (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) — de az kétségtelen, hogy a közös bank segélyforrásai nem jutottak el minden jogosulthoz és hogy Magyarországon a kisgazda, kereskedő és iparos váltója a közvetítő pénzintézetek horribilis kamatozású váltótárczájában és nem az OsztrákMagyar Bank enyhébb kamatozású váltótárczájában talál elhelyezést. ( ügy van I a szélsőbaloldalon.) Azt reméljük, hogy ha felállítjuk az önálló bankot, ha oda utaltatnak kamatozatlan letétképen az állampénzek, ezáltal jelentékeny pénzösszeg birtokába jut az önálló bank és módjában lesz olcsóbb kamatpolitikát követni. Meg vagyunk győződve, hogy szükséges, hogy kormányunk ellenőrző hatáskörét bizonyos mértékben érvényesítse a nélkül, hogy ezt oly messzire vinné, hogy ártson annak a czélnak, a melyet a bankkal elérni akarunk; de meg kell lenni a kormány törvényes befolyásának hiteléletünk szabályozására és irányítására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Jól tudjuk mi, hogy a banküzlet — különösen, ha adómentes bankjegykibocsátás jogával is fel van ruházva —egyike a legjobb üzleteknek. Semmi-