Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-90

382 90. országos ülés 1911 január 31-én, kedden. (olvassa) : »A másik pedig kitérjedett zsíros dűlője mellett se kap jószágaira sok keresgélés, industria és datur modus in rebus nélkül bizonyosan és okvetlenül egy forintot se. Meglehet, tán becsületes képére egyebet is. De ez más.« A hogy akkor a belfölddel voltunk, ugy vagyunk most, sajnos, a külföldi hitellel, a melyre talán egy ország sem számithat biztosan és minden körülmények között. A tisztelt túloldalon elismerték azt, hogy az önálló bank felállítása a kamatláb magasságát vonná maga után és ha ezt nem is ismerték volna el, azt hiszem, ebben a tekintetben könnyű volna bizonyitani, miután ceteris paribus a dolog ugy áll, hogy egy ország kamatlába annak gazdasági erejével párhuzamban van. A vita folyamán azt állították, hogy geográfiai helyzetünk nem kedvező. Én azt mondom, hogy nemcsak geográfiai helyzetünk nem kedvező gazdasági fejlődésünk számára, hanem nem kedvező etnográfiai helyzetünk sem. Egy különböző műveltségű lakossággal biró ország fejlődése lassúbb lesz és a kamatláb magassága folytán ilyen országban különös következmények állanak be. Én nem hiszem, hogy csakis erdélyi viszonyokból kiindulva mondhatjuk azt, hogy az országban dúló gazdasági küzdelemben mily óriási nagy és veszedelmes fegyver lakosságunk egy részének igénytelensége. Ez az igénytelenség azt eredményezi, hogy a rendes gazdasági körülmények közt fennálló minden gazdasági törvény halomra dől. Hiszen azt látjuk, hogy a földért kétszeres, sőt háromszoros árt is megfizetnek, látjuk, hogy öntudatlanul, vagy öntudatosan egy generáczió úgyszólván feláldozza magát, hogy a másiknak alapját megvesse. (Igaz ! ügy van ! jóbbfelol.) Ily körülmények között nagyon veszedelmes dolognak tartom, ha azt a proczesszust, a mely ugy is gondolkozóba kell hogy ejtsen, még gyorsítjuk azáltal, hogy a földet magasabb kamatlábnak vetjük alá. (Helyeslés jóbbfelol.) Ha fölteszszük, hogy a föld 4%-ot hoz tisztán, s ha 6%-os kölcsönnel a félértékig van megterhelve, akkor már a jövedelmek háromnegyedrésze le van foglalva, ha pedig a kamatláb még 2%-kal emelkedik, akkor a birtok egész jövedelme rámegy. (Ugy van ! jóbbfelol.) Bár nincsenek pozitív adatok arra nézve, milyen arányban van a birtok ebben az országban magyar kézben, azt hiszem, mégis ebben a tekintetben a magyarság ereje még a legjobban nyilvánul meg. (Igaz! ügy van ! jóbbfelol.) Ha ezt a proczesszust továbbfejlesztjük, akkor épen a magyarságnak, épen azoknak, kiknek még valami a kezükben van, a legjobban ártunk mások hasznára. (Helyeslés jóbbfelol.) Én tényleg nem értem, hogy Baross János t. barátomat, kinek gondolkozásához engem nagyon sok rokonmeggyőződés fűz, mikor épen a magyar birtok- és középosztály érdekét szivén akarja viselni, hogyan ismerhet el oly programmpontot, mely az önálló bank révén a magyar földhitelt megdrágítani akarja. (Helyeslés jóbbfelol.) Ugyanaz, a mi a földbirtokra vonatkozik, az áll az ipar terén is és különösen a kisipar terén. Mindig azt tanácsoljuk a kisiparnak, hogy ugy versenyezzen a nagyiparral, hogy u. n. minőségi árut, Qualitätsware-t állítson elő. Azt hiszem ez a tanács nagyon jó, csak kell hozzá társadalom, a melynek az a kisiparos azt a jobbminőségű árut eladhassa. Tapasztalatom szerint azonban a mi társadalmunk még azon az állásponton van, hogy minél olcsóbb árut vegyen, a kisiparos tehát kényszerítve van, hogy olcsóbb árut teremtsen elő, hogy tehát versenyezzen ezen a téren a gyáripar termékeivel. Ebből nyilvánvaló, hogy ezen a téren is azok az elemek fogják legjobban kibírni a küzdelmet, kik az élettel szemben a legkisebb igényeket táplálják. Ma a magyar kisipar és kereskedelem 66 százalékkal van képviselve, de az iparigazolvány nélkül dolgozók már csak 4:l%-kal. Ha tehát megnehezítjük ennek az osztálynak helyzetét azáltal, hogy drágább kölcsönnel kényszeritjük őt dolgozni, megint azoknak a helyzetét rontjuk meg, a kik ma ezen iparban leginkább képviselve vannak. (Ugy van ! ügy van ! jóbbfelol.) Nem azért hozom ezeket fel, mintha nemzetiségi szempontból az egyik osztályt vagy az egyik népet a másik ellen akarnám kijátszani, hanem azért, mert meggyőződésem szerint egy ország biztos fejlődését csak ugy lehet elérni, ha azokat az erőket kíméljük, a melyek megvannak (Élénk helyeslés jóbbfelol.) és ha nem rontjuk meg azt, a mi megvan, bízván abban, hogy majd felszínre kerül egy olyan elem, a mely ezen viszonyok között is fel tudja venni a küzdelmet. (Élénk helyeslés jóbbfelol.) Itt is csodálkoznom kell a felett, hogy épen Baross János t. képviselőtársam is, a ki a »konzervativ<< szó meghonosítása iránt fáradozott, egy olyan politikának szolgálatában áll, a mely esetleg minden egyebet meg fog tenni, csak konzervatív módon nem fogja a viszonyokat tovább fejleszteni. (Ugy van! jobbfelöl.) Legyen szabad még egy megjegyzést termem. A vita folyamán azt emiitették, hogy a hitelt Magyarországon a közvetítés teszi olyan drágává. Bátor vagyok ezt egy példával illusztrálni. Ügyvéd, jelölt koromban egy olyan ügyvédnél voltam, a ki egy nagyszebeni takarékpénztárt képviselt. Ehhez az ügyvédhez magyar uraktól sok levél jött kölcsönkérés végett és ezekben a levelekben nagyon sokszor előfordult az az ajánlat is,|hogy a mennyiben az illető a kölcsönt megkapja, az ügyvédnek bizonyos részesedést biztosit, Az ügyvéd természetesen azt felelte, hogy ő a takarékpénztárt képviseli, neki tehát nem áll jogában ezt elfogadni, de én ezt mégis tipikus dolognak tartottam. Láttam azt, hogy az illető magyar urak pénz dolgában bizonyos gavallérsággal jártak el, bizonyos latitüddel kezelték a dolgot, a mely azzal a czélszerűségi szellemmel, a melynek a gazdasági életet tulaj donképen mozgatnia kell, ellentétben áll. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelol.) Ezt többször tapasztaltam és azt hiszem, nem sértem a kellő objektivitást és a lojalitást,