Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-90
378 90. országos ülés 1911 január 31-én, kedden. Elnök: Csendet kérek. Justh János: Majd folytatja, ha csend lesz. Jaczkó Pál: A diszázsió és diszparitás kérdése szerintem sokkal jobban érinti az ausztriai érdekeket és ezt igazolja különösen az, hogy ők ezt. mint az önálló bank felállítása gyakorlati lehetetlenségének egyik indokát már régen hangoztatták, de tisztán óvatosságból, érdekből. T. i. Ausztriára nézve ez a diszparitás bekövetkezése sokkal nagyobb bajt jelent, és ha talán valahol lehetne alkalmazni a t. túloldal által használt kifejezést, a katasztrófát, ugy meggyőződésem szerint ez inkább Ausztriának lesz katasztrófája, mint Magyarországnak. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ausztriára nézve ugyanis azért fontosabb ezen értékkülönbség bekövetkezése, mert nyilvánvaló, hogy ha ugyanaz a ezikk előállítható Magyarországon és Ausztriában is, az osztrák gyáros osztrák koronában fejezi ki az árát, a magyar pedig magyar koronában. Ha már most a diszázsió például egy ezreléket tesz ki — megjegyzem, hogy ez igen nagy, de számolok még ezzel is — akkor a gyakorlati életben azt az osztrák árut, a melyet osztrák száz korona egységáron hirdetnek, a magyar vevő százegy koronával fizeti meg, viszont ugyanezt a százkoronás árut idehaza száz koronáért vásárolhatja meg. Tehát itthon igyekszünk beszerezni majd szükségletünket, és igy épen a diszázsió eredményezheti kereskedelmünk és iparunk fellendülését. Ezért akarnak ők már is preventív eszközöket alkalmazni a diszparitás ellen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A diszázsió tehát a behozatalt nehezíti, a kivitelt pedig könnyíti, mert nyilvánvaló, hogy gazdasági államunk, ha kivisz, értékesebb pénzben kapja meg a vételárat és igy nincs hátrányban. A diszázsió tehát legalább is annyi előnyt jelent nekünk, mint a mennyi hátrányt, épen azért legkevésbbé sem félek tőle, ha kívánatosnak nem is tartom. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) . Egy óriási erkölcsi előnyünk azonban mindenesetre meglesz: az osztrák és a magyar pénz között különbség lesz és szükségképen be fog következni az, bogy Budapest devizapiaezczá lesz, s az osztrák és a magyar értékeket külön-külön fogják a külföldön jegyezni. Önállóságunk, gazdasági különválásunk Ausztriától igy sokkal inkább köztudomásra fog jutni, mint e nélkül. Szóval, diszparitás esetében sokkal könnyebben válik Budapest devizapiaezczá, mint ennek bekövetkezése nélkül. T. ház! Ennek érthető bekövetkezésétől tehát, azt hiszem, nem mi félünk, hanem Ausztria fél. Elsősorban Ausztria. Epén azért örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy ezt az érvet is felhasználjam, a melyet, különösen régi időben, igyekeztek az önálló bank felállításával szemben, nemcsak mint aggályt felhasználni, hanem mint gyakorlati lehetetlenséget feltüntetni. Ezt az érvet megragadtam és igyekeztem felhasználni annak a bizonyítására, hogy a közös bank hívei részéről támasztott aggályok igen sokszor alaptalanok. De hogyha alapos aggályoknak bizonyulnának is, az önálló bank felállítása ellen felhozható érveknek akkor sem tekinthetők. (Ugy van I Ugy van! a baloldalon.) Hiszen az átmeneti nehézségekkel számolni kell és számolunk is. Minden újítás bizonyos nehézségekkel jár. De hogyha azután ennek felállítása bekövetkezett, meggyőződésem szerint a felállítás után a jegybank csakhamar ezen átmeneti nehézségeket ki fogja heverni. Azt a csekély áldozatot, a melyet talán az egyén kénytelen volt meghozni, minden esetre meg fogja téríteni az állam maga. Tény és való, hogy a közérdek szempontjából igen szokszor csak a magánérdekek csorbításával tudunk valamit elérni és épen ezért meggyőződésem, hogy az átmeneti nehézségektől nincs mit félnünk. (Zaj. Elnök csenget. Felkiáltások a baloldalon: Helyre!) Elnök: Csendet kérek. (Zaj a baloldalon.) Tessék csendben maradni! Kérem képviselő ur, tessék folytatni a beszédét. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Jaczkó Pál: Az átmeneti nehézségek között van még egy olyan, a melylyel különösen kívánok foglalkozni. Van különösen egy olyan aggály, a melynek nagy fontosságot tulajdonitok, de épen azért, hogy bebizonyítsam azt, hogy olcsó dicsőségre nem pályázom, sem feltűnési viszketegség, sem más nem bírt arra, hogy a t. ház türelmét igénybe vegyem, leszámolok ezzel a nehézséggel, a melylyel itt találkozni fogok, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ez az aggály és skrupulózitás, a mely e kérdésnél megnyilatkozik, sokkal nagyobb, sokkal fontosabb, semhogy a felett könnyen napirendre térhetnék. Meg fogok próbálkozni vele, bár félek, hogy gyengének fogok bizonyulni. (Halljuk! Halljuk I a baloldalon.) Mielőtt erre áttérnék, kérem az igen t. elnök urat, méltóztassék szünetet adni. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Kabos Ferencz foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. A szólás joga Jaczkó Pál kéjjviselő urat illeti. Jaczkó Pál: T. képviselőház! (Halljuk!) Az átmeneti nehézségek komolyságáról bsszélve, már az imént voltam oly bátor és jeleztem, hogy nem akarok valamennyiével foglalkozni és az elsoroltakon kivül csak egyet akarok még kiragadni a többi közül, előrebocsátván, hogy ezt tartom nemcsak a legkomolyabb, de a legnehezebben megoldható kérdésnek is. (Halljuk!) Ezzel igazoltam azt, hogy tulajdonképen akkor, midőn én ezen vita során felszólaltam, s midőn igyekeztem a különböző oldalról és különböző