Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-89

352 89. országos ülés 1911 január 30-án, hétfőn. baluldalon.) Azonban mivel azt kell hinnem — a jelek erre a következtetésre utalnak — hogy az a sok érv, az a sok lelkes felszólalás, a mely erről az oldalról elhangzott, mind szélmalom elleni küzde­lem, akkor be kell azt is látnunk, hogy itt jogvesz­tésről, jogfeladásról és joglemondásról van szó. És épen azért, mivel a t. túloldal bármilyen nyoma­tékos érvek hangzanak el a részünkről, derültséggel fogadja azokat, a nemzet szempontjából azt mondhatom, hogy ez Galgenhumor, mert bár éreznie és tudnia kell. hogy itt jogokat koczkáz­tatunk, jogokról és szabadságokról mondánk le, oly kérdésekről, a melyet nemzeti önállóságunk alapját kell hogy képezzék, és mindennek daczára humorosan fogják fel a kérdést, hatalmi túlsúlyok­tól megittasodva valósággal nevetségesnek tart­ják a küzdelmet, a melyet ez az oldal folytat, akkoi én csak azt a diszes jelzőt használhatom erre, a mit már kétszer használtam és a melyet ismételni nem akarok. Gróf Tisza István tegnapelőtt Aradról üzent nekünk valamit. (Halljuk! Halljuk! báljélől.) En gróf Tisza István t. képviselőtársamról, bár velem és ezzel az oldallal szemben ellentétes poli­tikai pártállást foglal el, mégis el kell hogy ismer­jem, hogy oly tekintély, a kinek a szavára az ország figyelni és adni szokott. Ép azért, a mig egyrész­ről örömmel töltött el engem az a kijelentése, a mikor arról beszélt, hogy az újonnan megalakult képviselőház immár ezen idő alatt is eredményes munkásságot fejtett ki, nagyobbszabásu törvé­nyeket alkotott, a mit ebhez a konstatáláshoz hozzáfűzött, hogy igaz ugyan, bog)' ezeket a tör­vényeket, a melyek megalkottattak és ezeknek a javaslatait, a melyek már készen voltak, az előző kormány alkotta meg. (ügy van ! Ugy van ! bal­félől.) Én megengedem, hogy a t. túloldalnak ez nem volt nagyon hízelgő kijelentés. Miskolczy Imre: Nem ezt mondotta ! A per­rendtartásról beszélt, a melyet pedig nem az előző kormány, hanem az azt megelőző készített el. (Felkiáltások balfélol: Plósz Sándor készítette!) Hegyi Árpád : Mi a szavakon nem nyarga­lunk, hanem gróf Tisza István ezen kijelentésé­nek lényege, hogy azoknak a törvényeknek, a me­lyek megalkottattak, azoknak eszméit már a múlt kormány megalkotta. (Felkiáltások jobbfelől: Az azelőtti !) Hock János : Mi vetettünk, ti arattok ! (Zaj. Közbeszólások jobbfelől.) Hegyi Árpád : Mondja meg, t. képviselőtár­sam, hogy melyik az az uj alkotás ! Egy hang (jobbfelől).- Melyik az, a mit a koaliczió csinált ? Désy Zoltán : Mindaz, a mit tárgyaltak ! (Zaj.) Az adóreformot, bitumeneket önök csinálták ? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Hegyi Árpád: Tehát ez a kijelentése gróf Tisza. Istvánnak örömmel tölt el . . . Désy Zoltán : Letagadják az igazságot! Hegyi Árpád : . . • hogy meghajtja zászlaját a múlt kormány érdemei előtt. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hegyi Árpád: Azonban van egy másik kije­lentése is gróf Tisza Istvánnak, a melyet jónak látott Aradon elhangoztatni, az t. i., hogy bizonyos türelmetlenséggel tölti el a kormánypártot és magát a kormányt is az a körülmény, hogy füg­getlenségi pártiak ennél a bankvitánál olyan hosszú ideig időznek, ugy, hogy még azt a kije­lentést is koczkáztatja gróf Tisza István t. kép­viselőtársam, hogy hiszen bár tagadjuk, mi ellen­zékiek, hogy ez obstnikezió volna, de ez nem más, mint obstrukezió. (Felkiáltások jobbfelől: Az is !) Már pedig — azt a kijelentést is fűzi még hozzá •— a lefolytatott választás és annak ered­ménye egyenesen azt bizonyította, hogy az ország hangulata, az ország közvéleménye, az ország több­ségének közvéleménye igenis a mellett foglalt állást, hogy a bank-közösség tartassék fenn, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) hogy a készfizetések ne vétessenek fel. Hock János: Mikor az ország nagy többsége a másik álláspont mellett foglalt állást, akkor nem volt igaz ? Hegyi Árpád: Én, mondom, Tisza István grófot tekintélynek ismerem el, és azért vele szemben nem akarom azt a kijelentést koczkáz­tatni, hogy ő most egészen máskép beszél, mint a hogy beszélt a választások ideje előtt, és a választások ideje alatt is. Hock János : Ugy van ! Erre mutass rá ! Hegyi Árpád: És méltóztassék megengedni nekem azt, hogy bár nem értesültem arról, és nincs biztos adatom arra nézve, hogy Tisza István gróf Aradon a kormány és a t. munka­párt szócsöveként nyilatkozott meg, de igenis Tisza István gróf, a ki tud következtetni, és a ki felismeri a helyzetet, a ki felismeri az adott körül­mények értékét, az igenis a t. kormaidnak és a t. túloldali többségnek türelmetlenkedését árulta el akkor, a mikor azt az üzenetet küldi hozzánk Aradról, hogy kérve kér bennünket, hogy ne beszéljünk itt annyit, ne obstruáljunk, hanem segitsük elő azt, hog} r ez a bankj avaslat végre is már törvényerőre emelkedjék. (Ügy van ! a jobb­oldalon.) Hock János: Azért küzdünk, hogy ne legyen törvény ! Hegyi Árpád : Mondom, ha Tisza István gróf nyilatkozik ekként, akkor el kell hogy ismerjük, és szükségét lássuk annak, hogy Tisza István gróf aradi nyilatkozata itt visszhangra találjon és mél­tóztassék nekem megengedni, hogy én adjam meg annak visszhangját. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Hát, t. képviselőház, az az üzenet, hogy mi segitsük elő ennek a bankj avaslatnak törvényerőre­jutását, hogy mi végtére is ne beszéljünk itt annyit és ne obstruáljunk, ne opponáljunk, hát bocsánatot kérek, ez egy nagyon merész állítás volt, még Tisza Istvántól is, és olyan állítás, a melynek igazságát nem ismerhetem, fel. Mert nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom