Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-89

352 89. országos ülés 1911 január 30-án, hétfőn. baluldalon.) Azonban mivel azt kell hinnem — a jelek erre a következtetésre utalnak — hogy az a sok érv, az a sok lelkes felszólalás, a mely erről az oldalról elhangzott, mind szélmalom elleni küzdelem, akkor be kell azt is látnunk, hogy itt jogvesztésről, jogfeladásról és joglemondásról van szó. És épen azért, mivel a t. túloldal bármilyen nyomatékos érvek hangzanak el a részünkről, derültséggel fogadja azokat, a nemzet szempontjából azt mondhatom, hogy ez Galgenhumor, mert bár éreznie és tudnia kell. hogy itt jogokat koczkáztatunk, jogokról és szabadságokról mondánk le, oly kérdésekről, a melyet nemzeti önállóságunk alapját kell hogy képezzék, és mindennek daczára humorosan fogják fel a kérdést, hatalmi túlsúlyoktól megittasodva valósággal nevetségesnek tartják a küzdelmet, a melyet ez az oldal folytat, akkoi én csak azt a diszes jelzőt használhatom erre, a mit már kétszer használtam és a melyet ismételni nem akarok. Gróf Tisza István tegnapelőtt Aradról üzent nekünk valamit. (Halljuk! Halljuk! báljélől.) En gróf Tisza István t. képviselőtársamról, bár velem és ezzel az oldallal szemben ellentétes politikai pártállást foglal el, mégis el kell hogy ismerjem, hogy oly tekintély, a kinek a szavára az ország figyelni és adni szokott. Ép azért, a mig egyrészről örömmel töltött el engem az a kijelentése, a mikor arról beszélt, hogy az újonnan megalakult képviselőház immár ezen idő alatt is eredményes munkásságot fejtett ki, nagyobbszabásu törvényeket alkotott, a mit ebhez a konstatáláshoz hozzáfűzött, hogy igaz ugyan, bog)' ezeket a törvényeket, a melyek megalkottattak és ezeknek a javaslatait, a melyek már készen voltak, az előző kormány alkotta meg. (ügy van ! Ugy van ! balfélől.) Én megengedem, hogy a t. túloldalnak ez nem volt nagyon hízelgő kijelentés. Miskolczy Imre: Nem ezt mondotta ! A perrendtartásról beszélt, a melyet pedig nem az előző kormány, hanem az azt megelőző készített el. (Felkiáltások balfélol: Plósz Sándor készítette!) Hegyi Árpád : Mi a szavakon nem nyargalunk, hanem gróf Tisza István ezen kijelentésének lényege, hogy azoknak a törvényeknek, a melyek megalkottattak, azoknak eszméit már a múlt kormány megalkotta. (Felkiáltások jobbfelől: Az azelőtti !) Hock János : Mi vetettünk, ti arattok ! (Zaj. Közbeszólások jobbfelől.) Hegyi Árpád : Mondja meg, t. képviselőtársam, hogy melyik az az uj alkotás ! Egy hang (jobbfelől).- Melyik az, a mit a koaliczió csinált ? Désy Zoltán : Mindaz, a mit tárgyaltak ! (Zaj.) Az adóreformot, bitumeneket önök csinálták ? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Hegyi Árpád: Tehát ez a kijelentése gróf Tisza. Istvánnak örömmel tölt el . . . Désy Zoltán : Letagadják az igazságot! Hegyi Árpád : . . • hogy meghajtja zászlaját a múlt kormány érdemei előtt. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hegyi Árpád: Azonban van egy másik kijelentése is gróf Tisza Istvánnak, a melyet jónak látott Aradon elhangoztatni, az t. i., hogy bizonyos türelmetlenséggel tölti el a kormánypártot és magát a kormányt is az a körülmény, hogy függetlenségi pártiak ennél a bankvitánál olyan hosszú ideig időznek, ugy, hogy még azt a kijelentést is koczkáztatja gróf Tisza István t. képviselőtársam, hogy hiszen bár tagadjuk, mi ellenzékiek, hogy ez obstnikezió volna, de ez nem más, mint obstrukezió. (Felkiáltások jobbfelől: Az is !) Már pedig — azt a kijelentést is fűzi még hozzá •— a lefolytatott választás és annak eredménye egyenesen azt bizonyította, hogy az ország hangulata, az ország közvéleménye, az ország többségének közvéleménye igenis a mellett foglalt állást, hogy a bank-közösség tartassék fenn, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) hogy a készfizetések ne vétessenek fel. Hock János: Mikor az ország nagy többsége a másik álláspont mellett foglalt állást, akkor nem volt igaz ? Hegyi Árpád: Én, mondom, Tisza István grófot tekintélynek ismerem el, és azért vele szemben nem akarom azt a kijelentést koczkáztatni, hogy ő most egészen máskép beszél, mint a hogy beszélt a választások ideje előtt, és a választások ideje alatt is. Hock János : Ugy van ! Erre mutass rá ! Hegyi Árpád: És méltóztassék megengedni nekem azt, hogy bár nem értesültem arról, és nincs biztos adatom arra nézve, hogy Tisza István gróf Aradon a kormány és a t. munkapárt szócsöveként nyilatkozott meg, de igenis Tisza István gróf, a ki tud következtetni, és a ki felismeri a helyzetet, a ki felismeri az adott körülmények értékét, az igenis a t. kormaidnak és a t. túloldali többségnek türelmetlenkedését árulta el akkor, a mikor azt az üzenetet küldi hozzánk Aradról, hogy kérve kér bennünket, hogy ne beszéljünk itt annyit, ne obstruáljunk, hanem segitsük elő azt, hog}

r ez a bankj avaslat végre is már törvényerőre emelkedjék. (Ügy van ! a jobboldalon.) Hock János: Azért küzdünk, hogy ne legyen törvény ! Hegyi Árpád : Mondom, ha Tisza István gróf nyilatkozik ekként, akkor el kell hogy ismerjük, és szükségét lássuk annak, hogy Tisza István gróf aradi nyilatkozata itt visszhangra találjon és méltóztassék nekem megengedni, hogy én adjam meg annak visszhangját. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Hát, t. képviselőház, az az üzenet, hogy mi segitsük elő ennek a bankj avaslatnak törvényerőrejutását, hogy mi végtére is ne beszéljünk itt annyit és ne obstruáljunk, ne opponáljunk, hát bocsánatot kérek, ez egy nagyon merész állítás volt, még Tisza Istvántól is, és olyan állítás, a melynek igazságát nem ismerhetem, fel. Mert nem