Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-89
89. országos ülés 1911 obstrukczió ez, a mi itt most folyik, (Mozgás, a jobboldalon.) ez a nemzet küzdelme azokkal a támadásokkal szemben, a melyeket Ausztriából intéznek felénk, azon támadásokkal szemben, a melyeknek szolgai támogatására a t. kormány vállalkozott. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Én tebát azt üzenem vissza gr. Tisza István t. képviselőtársamnak, (Mozgás a jobboldalon.) hogy jobb szeretném, ha idejönne a házba és itt a házban venné fel a küzdelmet, (Felkiáltások a jobboldalon : Legyen nyugodt !) érvényesítse itt esetleg meggyőző érveit, a melyek rendelkezésére állanak, (Felkiállások a jobbóldalon : Fogja !) itt felveszszük a harczot. Hock János: Minél többen, szívesen látjuk ! Hegyi Árpád : Megkapja a választ, de helytelenítem, hogy választói körében, választói nagygyűlésen nyilatkozik olyformán, hogy nekünk üzeneteket küld ide, minket arra akar bírni, hogy térjünk el meggyőződésünktől, a mely valamennyiünket őszintén lelkesít, lelkesedésünk pedig oda konkludál, hogy ha nem is tudjuk meggyőzni a többséget arra nézve, hogy álljon el a nemzeti önállóságot megrontó törekvéstől, a mely a bank- : javaslatban nyer kifejezést, legalább hassunk oda, hogy az utókornak bebizonyítsuk és igazoljuk a jelen kor előtt, hogy tőlünk telhetőleg minden alkotmányos eszközt felhasználtunk, hogy meggyőzzük önöket, de ez nem sikerült, mert az önök kezében van a boldogító hatalom, nem a mi kárunk, szégyenünk tehát, ha nem sikerült a törekvésünk, mert kisebbségben vagyunk. Leszögezem itt azt a tényt is, hogy kisebbségbe mi nem e kérdések folytán jutottunk, a melyekről itt szó van. Mi nem a bankkérdésben kerültünk kisebbségbe a választások során, mert méltóztassék megengedni azt a kijelentést, hogy önök közt nincs talán egy sem, a ki a választók elé azzal a kijelentéssel lépett, hogy én nem akarom az önálló bankot, nem akarom a készfizetések felvételét, hanem ellenkezőleg, a mostani kormányhoz legközelebb álló urak, a kik képviselőjelöltekként megjelentek a választóközönség előtt, mindkét fizetést Ígérték, a készfizetés megkezdését és az önálló bankot. (Mozgás és ellentmondás a jobboldalon.) Megengedem kis kivétellel. Tehát nem hivatkozhatnak arra, (Ellenmondás a jobboldalon.) hogy kisebbségben vagyunk, ne küzdjünk tehát a nemzet akarata ellen, mert a nemzet akarata igenis az volt, hogy az önálló bank meglegyen, legrosszabb esetben a készfizetések felvétessenek, önök tehát, a mikor ezzel ellentétbe jutnak, akkor ellentétbe jutnak azzal a bizalommal a melylyel önöket a választók ide ; beküldték. (Ellenmondás a jobboldalon.) Elismerem, hogy ez a vita, a mely itt eddig is folyt és a melynek nívós voltát, hogy ug\ T fejezzem ki magamat, önök is elismerik. (Ellenmondás a jobboldalon.) Miskolczy Imre: Én nem! Sümegi Vilmos: A kik értenek hozzá, el- •: ismerték! KÉPVH. KAPLÓ 1910—1915. IV. KÖTET. január 30-án, hétfőn. 353 Hegyi Árpád : A szakértők elismerik. (Derültség a bal- és a szélsőbal-oldalon.) Elismerem, hogy a vita részletes, az is tény azonban, hogy ez a vita már sok ideig folyik. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Tudtam, hogy ez fog tetszeni, azért használtam e kifejezést. De arra rátérek t. képviselőház, hogy ebből természetesen az következik hogy e kérdésnek összes vonatkozásai, frázisai, árnyalatai, összefüggő részletei annyira meg lettek vitatva, tárgyalva, hogy alig kínálkozik nekem már olyan része e kérdésnek, a melylyel foglalkozni érdemes és szükséges volna. Hock János: Dehogy sem! Csak tanítsd őket! (Derültség.) Hegyi Árpád: Epén azért igen sajnálom, hogy nem történt meg az, a mi a múlt hétre kilátásba volt helyezve, hogy t. i. az igen t. pénzügyminister ur fel fog szólalni, (Felkiáltások jóbbfelől: Beteg!) mert én meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. pénzügyminister ur a maga nagyszabású képzettségével, nagyszabású ítélőképességével és a maga nagyszabású értelmi kapaczitásával itt olyan gyönyörű ujabb perspektívákat adott volna nekünk, hogy a felett igazán érdemes lesz majd további 4—5 hétig beszélni. (Derültség balfelől.) Én sajnálom, hogy nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy az igen t. pénzügyminister úrtól ujabb anyagot kaptam volna, de vagyunk még elegen, és én roppant nagy türelmetlenséggel várom is, hogy az igen t. pénzügyminister ur felszólaljon, mert talán ujabb képekben, ujabb fényekben és színekben tünteti fel majd a vitának talán még nem egészen beható részletességgel kidolgozott kérdéseit, és akkor majd egészen más irányban, de mindenesetre fokozottabb élénkséggel folytathatjuk ezt a ropjaant érdekes, tanulságos és szép vitát. Mondom, én nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, azonban méltóztassék megengedni, hogy mivel a t. túloldal részéről bizonyos foka türelmetlenséget észlelek . . . (Ellenmondások jobbjelöl.) En ugy tudom, hogy a t. túloldal turnusokba osztja be azokat, kik itt megjelennek . . . (Ellenmondás jóbbfelől.) Nagy Sándor: Önök vannak kivezényelve, nem mi ! (Zaj.) Hegyi Árpád: Kérem, én ugy értesültem, — lehet, hogy az én értesüléseim rosszak (Felkiáltások a jobboldalon : Rosszak I) — hogy turnusokba vannak beosztva, és igy érthető, hogy bizonyos fokú érdeklődést tanúsítanak a vita iránt. Miskolczy Imre (a teremből kifelé menve.) ; Majd ha a bankról beszél a képviselő ur, bejövök ! (Nagy derültség a jobboldalon. Felkiáltások baljelöl : Jó étvágyat!) Hegyi Árpád: Miskolczy képviselőtársam kiment azzal az indokolással, hogy majd ha a bankvitáról beszélek, (Felkiáltások jóbbfelől: Bankról I) visszatér. Ha meg méltóztatnak engedni, én erre csak azzal válaszolok, hogy milyen szép nyugodtan és szelíden vonult ki a nemzet szimpátiájából, és szeretetéből is. (Igaz! Ugy van! balfelől. Zajos 45
