Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-89

350 89. országos ülés 1911 január 30-án, hétfőn. A mi nemzetünk életerői fogyatkozóban vannak. Egyik leghíresebb bankszakértőnek és közgazdasági írónak, Fellnernek kimutatása szerint a mi fizetési mérlegünk évenként 176 miUió, tehát majdnem 200 millió passzívát tüntet fel. Én ugyan nem fogadom el ezt helyes kimutatásnak, mert itt túlozva vannak az aggodalmak, azonkívül pedig nincs kellően feltüntetve mindaz az érték, mely mint pozitív érték a »tartozik<< rovatban kellene hogy helyet foglaljon, de azért elhiszem, hogy fizetési mérlegünk passzív. Csakhogy azt merem állítani, hogy azért passzív, mert gazdasági életünk berendezésének teljessége felett nem mi rendelkezünk ; (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) azért passzív, mert az, a mi gazdasági életünk fellendülését lehetővé tenné, aniia legnagyobb lendületet adhatná Magyarország gazdagodásának, értékei igazi értékesítésének, az önálló nemzeti bank hiányzik a mi állandó berendezéseink közül. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt az állapotot tehát to;ább tűrni nem lehet. (Ugy van! a szélséíbaloldálon.) Ha azt akarjuk, hogy a mi nemzetünk, a mi államunk mint önczél megfelelhessen a hozzája fűződő minden várakozásnak, hogy kielégítse mindazon érdekeket, hogy magaslatára emelkedjék mindazon állami feladatoknak, a mely érdekek kielégítése és a mely állami feladatok megoldása nélkül a magyar állam, a magyar nemzet iránt csakugyan nem követelhetjük az iránta tartozó tiszteletet, elismerést, szeretetet és odaadást azon tömegek részéről, a melyek legjobban érzik a gazdasági viszonyok mostohasága folytán azoknak rettenetes hatását; ha azt akarjuk, hogy Magyarországon megszűnjék a kivándorlás, hogy Magyarország népe itthon, a hazai rögökön boldogulhasson, hogy itt legyen igazi gazdasági élet iparral, kereskedelemmel és ez megfelelő színvonalra emelkedhessek : ezt máskép nem érhetjük el, mintha megkezdjük azt ennek elengedhetetlen alfájával, az önálló nemzeti bankkal. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nemzeti katasztrófának mondja az előadó azt, ha Magyarország valahogy a saját lábára merne állani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hát én elhiszem, hogy lehetnek nemzetek, a melyekre nézve katasztrófát jelent, ha azokat engedjük saját lábukra állani, ha engedjük, hogy a maguk bolondját eljárhassák. Azonban egy nemzet, egy állam ép ugy, mint egy ember is csak akkor mondhatja magát teljesen önállónak, ha a sorsa fen tartására szükséges összes intézkedéseknek kezdeményezése és véghezvitele elsősorban rajta áll és rajta múlik. (Élénk helyeslés a báloldalon.) Nem önálló előttem az az ember, nem egész ember kinek a pónztárczája, a kinek a ládája, a melyben a maga keserves keresményének meggyiijtögetett filléreit szokta tartani, nem odahaza van, hanem például a szomszédnál és pedig épen az irigy szomszédnál, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és mikor a legnagyobb szükség volna odahaza, mert nincsen aprópénz, a nagy meg elfogyott, akkor a szomszédba kell menni és az irigy szomszédtól kell keserves uzsorakamatra kikönyörögni a saját magunkét. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Abban a gazdasági kapcsolatban, a melyben Magyarország Ausztriával van, a mi hazánk állapota valósággal hasonlít az igazság és a hamisság meséjében leirt állapothoz, hogy együtt megy a két testvér, de a hamisság csak akkor ad az igazságnak enni a pogácsából, ha először le hagyja vágni az egyik fülét, azután a másik fülét, majd az egyik karját, aztán a másik karját, végre a lábát vágja le, vakon, sántán vezeti, az igazság ráállott, így járják a világot. (Ugy van ! Ugy van I a szélsőbaloldálon.) Hock János: Levágják a lábát és ugy vezetik. (Derültség.) Benedek János: Azt kérdem, vájjon Magyarország az utolsó évtizedekben megnyerte-e csak egyetlenegy kellékét, egyetlenegy feltételét is az államiság posztulátumainak, jutott-e úgynevezett vívmányhoz vagy egyezményhez máskép, mint nagyon keserves anyagi áldozatok árán ? Hiszen másutt más rendes, jól berendezett államban ez a szó, hogy »engedmény«, teljesen ismeretlen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát nekünk valamit lazsiroznak, valamit engednek és mikor engedtek nekünk valamit kegyesen, mikor idedobtak valamit, mikor a hatalom asztaláról egy-egy kis morzsalék jutott osztályrészül a nemzetnek, holott azt az asztalt a nemzet teritette meg, mondom, mikor egy ilyen kis irgalommorzsalék jut engedményül a nemzetnek : akkor mi azt elnevezzük nemzeti vívmánynak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Micsoda vívmány volt az, hogy mi Ausztriával együtt maradtunk tovább is, de nem vámegyezséget kötöttünk, hanem szerződést kötöttünk, mintha csak két külön állam lettünk volna és már ez olyan vívmány volt, a melyet kvótaemeléssel kellett megfizetni. Vagy pedig az önálló bank kikapcsolása már vívmány volt; arról nem volt szó, hogy csakugyan meglesz az önálló bank de már el volt különítve a többi kérdéstől és már ez olyan vívmány volt, a melyet szintén kvótaemeléssel kellett megfizetni. Mindent, a mihez eddig jutottunk, keservesen kellett megfizetni. Ennek az állapotnak véget kellett vetni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Magyarország önálló tényező. Magyarország a világ nemzetei között meg akarja állani a maga helyét, hogy megfeleljen a hozzá fűződő czéloknak és várakozásoknak. E várakozásokat pedig csak akkor elégítheti ki, ha gazdasági önállóságát kivívhatja, (Élénk helyeslés a baloldalon.) ha azon értékek, azon rejtett kincsek felett, vagy azon felszínre hozott, de másoknak kiszolgáltatott kincsek felett maga rendelkezik, a melyeket földje és népe szolgáltat. (Ugy van! Ugy van.

1 a baloldalon.) T. ház ! A mi hazánkat valamikor Kánaánnak mondották és ma azt tapasztaljuk, hogy ennek a tejjel-mézzel folyó Kánaánnak dus mezője bő táplálékot nyújt minden idegennek, az idegen közös