Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-89

344 89. országos ülés 1911 január 30-án, hétfőn. nyok között lévő ország, a »Banca d'Italia« ugyancsak nagy megrázkódtatásokon ment keresztül egy évtizeddel ez előtt és ennek daczára az olasz bank megcselekedte és megcselekszi azt specziális olasz termelési ágakkal szemben, hogy kedvezést nyújt nekik, még azon a kamatlábon alul is, a mely a banknak kamatlába. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) így történt Olaszországban a selyemiparral és a fémiparral annak idején. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kis görög bank annak idején megcselekedte, hogy 2 millió drachmával karolta fel a nemzetgazdaság egyik főágát, a mazsolatermést. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) íme, egy ilyen kicsinyes dolognak is, mert az a nemzetre nézve haszonhajtó, a nép egy részének megélhetési forrásul szolgál, segítségére jön a görög nemzeti bank jelentékeny összeggel az ő viszonyaihoz képest, De kérdem én, t. ház, hogy micsoda pénzösszeggel, hány millióval, nem koronával, de csak fillérrel is járult valaha az Osztrák-Magyar Bank egyetlenegy specziális magj^ar nemzeti, ipari, gazdasági érdeknek előmozdításához 1. (Igaz l ügy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Semmi egyébbel nem járul, mint járul annak a hitelnek nyújtásával, melyet az egyes bankok és pénzintézetek vesznek tőle igénybe. Az Osztrák-Magyar Bank pénzkészletét a magyar gazdasági élet tulaj donképen nem közvetlenül, hanem közvetve élvezi. A legtöbb váltó, mely leszámítolás alá jut, a legtöbb kölcsönügylet, — eltekintve a kiiring-, esek-, jelzálogüzlettől, a melyekre vonatkozólag, különösen jjedig a jelzálogüzletre vonatkozólag közvetlen érintkezésbe kell lépnie az ügyfelekkel — a legtöbb üzlete közvetítés utján, és pedig a magj'ar pénzintézetek közvetítése utján kerül forgalomba, illetve jön létre Magyarországon. Hát azt a pénzt, azt a hitelnyújtást, a melyet a magyar gazdasági élet az Osztrák-Magyar Banktól élvez, nekünk nemcsak a kamatláb fizetéséve], hanem közvetítői jutalékkal, azonkívül pedig annak a jjénzintézetnek magasabb kamatával is kell megfizetnünk, a mely pénzintézet közvetítésével jutunk mi az Osztrák-Magyar Bank forgalomban levő tőkéjéhez. S hogy ezek milyen összegekre rúgnak, az már bővebben ki volt fejtve a t. ház szine előtt. De alig van képviselőtársam, a ki saját kerületében ennek napról-napra közvetlen szemlélője, tapasztalója ne legyen. T. képviselőtársaim, vegyék maguknak a fáradságot, szíveskedjenek feljegyezni maguknak, vagy megszerezni az adatokat arra nézve,' hogy a kerületükben létező bankok és takarékpénztárak milyen kamatra adják kölcsön pénzeiket, hogy milyen az a kölcsönpénz a jelzáloghitelnyujtásnál, hogy milyen az a kölcsönpénz a váltóleszámítolásnál, különösen akkor, a mikor csak személyi hitelre történik a váltó alapján való kölcsönzés. Ha pedig figyelembe vesszük a szövetkezeteknek működését, elszörnyedve látjuk, hogy micsoda óriási százalék az, a mely levonásba jön akkor, a mikor a magyar kisgazda, kisiparos és általában bárki valamely szövetkezet utján kívánja a maga dolgait rendezni, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy micsoda czimeket találnak ott ki, hogy előzetesen milyen összegeket vonnak le a kölcsönzött pénzből. Nem elég csak a kamat bizonyos hónapra, nem elég, hogy a szövetkezetnek tagjává lesz az illető és meg kell fizetnie a részjegyet, hanem azonkívül jön tartalékalap, veszteségalap, folyószámla, jön azután, nem tudom, iktatás, van körülbelül tizenkét-tizenöt jogezim ... Székely Ferencz igazságügyminister: Irásdij! Benedek János:... még az is, átírási díj, szóval sok mindenféle czimen szednek vámot, vámolják meg azt az összeget, a melyet kölcsönkép ad a kereső félnek az illető szövetkezet. Székely Ferencz igazságügyminister: De már nem soká, mert ezt nemsokára már uzsoraként fogják büntetni! Benedek János: Én nagy örömmel hallom a t. igazságügyminister úrtól ezt. Es még az apró pénzintézetek, apró szövetkezetek, de tériünk a nagyobb pénzintézetekre! (Halljuk ! a bál- és a szélsőbaloldálon.) Epén az 1907-es évben történt, hogy egy ugyancsak nagy névvel bíró és tekintélyes budapesti pénzintézettel volt dolgom egy ügyfelem joénzkeresése folytán, a ki építkezéshez kívánt kölcsönt szerezni, a mely kölcsönt nem is kellett szerre kiadni, csak hetenként, a mint a munkabéreket kellett fizetni. A kölcsönt, gondolom 300.000 koronáról volt csak szó, megszavazta az illető pénzintézet. Levonásba jött volna a kamat és még sok minden egyéb és csodálkozásomra egy elég tekintélyes összeget, 20.000 koronát is láttam beirva. Kérdeztem, hogy mi az a húszezer korona, és azt felelték, hogy ez provizió. A bank tehát províziót szed ügyfelétől azért, mert kölcsönt nyújt neki, a kamaton kívül, a mely már eléggé megterheli az illető kölcsönkeresőt. Nem érdekli a t. házat, de a históriai hűség kedvéért beszámolok, hogy ügyfelem a kölcsönt nem vette igénybe, Ausztriába volt kénytelen fordulni, közvetlen forráshoz, ott sem kapott ugyan közvetlen forrástól pénzt, de egy cseh pénzintézettől provizió nélkül megkapta a kölcsönt, csakhogy már oly későn érkezett, hogy fizetésképtelenségbe került és megbukott. Székely Ferencz igazságügyminister: Ez baj! Benedek János: Mikor a hitelszükséglet ily módon nyer kielégítést az Osztrák-Magyar Bank részéről, akkor abból a szemjoontból sem lehetünk vele megelégedve, akkor az Osztrák-Magyar Bank a bármely bankhoz fűződő oly várakozásnak sem felel meg és nem áll a kellő színvonalon a mi szempontunkból, a mi egy bank fenállásának vagy gründolásának tulaj donképen alapvető gondolata, hogy a pénzérték állandóságának megtartása mellett a hitelszükségletek kielégítésére rendelkezzék a kellő eszközökkel és hivatással, (ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) A túloldalon felszólalt t. képviselőtársaim közül, a kik a bankszabadalom meghosszabbi-