Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-89

Ő42 89. országos ülés 1911 január 30-án, hétfőn. tüntetve 1901-től 1907-ig és a melyben az 1907. évi mérleg szerint Magyarországra esett összesen a váltóleszámítolásból. . . (Halljuk ! Halljuk ! jobb­felől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Sötét van! Nem látni I) 458,675.000 korona. Én tehát azt a számot, a melyet Hantos Elemér ur idéz, a magyar kormánynak a kormány akkori működéséről és az ország akkori közállapotairól szóló jelentésében sebol sem birom feltalálni. Ennélfogva azt a kér­dést kell intéznem Hantos Elemér képviselő úrhoz, hogy honnan méltóztatott ezen számadatokat venni mert ha ezen számadatoknak hitelességében, meg­bízhatóságában és jelentőségében egyáltalában meg lehet nyugodni és hogyha ezekben valami tanúság rejlik, akkor talán lehetne valami a Hantos Elemér képviselő ur okoskodásában. De én azt hiszem, hogy még akkor sem le­hetne teljes mértékben a szerint Ítélnünk meg a helyzetet, mert a váltók, a melyek a banknak a kezébe kerülnek visszaszámitolás, reeszkompt vé­gett, azok nemcsak egy ízben kerülnek a bank elé, hanem több ízben, azok hat hétről hat hétre, egy hónapról egy hónapra és legrosszabb esetben három hónapról három hónapra hosszabbittatnak meg, tehát akkor is négy ízben kerülnek egy év alatt a banknak a váltótárczájába, ugy hogy ebből a végösszegből, a melyet a bank kimutat, tulajdon­képen nem lehet megállapítani, hogy mennyi volt az a váltóhitel, a melyet ő a magyar hitelszükség­leteknek kielégítésére hazánknak és gazdasá­gunknak abban az időben rendelkezésére bocsá­tott. De bármit mondjon a bank statisztikája, vagy bármit mondjanak ezek az évi jelentések, minden Demosthenesnél szebben, illetve szomo­rúbban beszélnek a tettek, azon szomorú jelensé­gek, a melyeken Magyarország gazdasági állapo­tának, pénzügyi helyzetének kellett keresztül­menni az 1907. évben. Nagy romlás és pusztulás volt az. És habár Madarassy-Beck t. képviselő ur azt mondja, hogy könnyedén estünk rajta ke­resztül . . . B. Madarassy - Beck Gyula : Aránylag ! Ahhoz képest, hogy mi lehetett volna ! Benedek János: . . . hát én gratulálok t. kép­viselőtársamnak és a Jelzálog Hitelbanknak, hogy minden nagyobb megrázkódtatás nélkül mentek ezen keresztül. B. !¥!adarassy-Beck Gyula: Én nem a Jel­zálog Hitelbankról beszéltem, hanem az országról ! Benedek János: Elismerem, hogy maga a képviselő ur és intézete semmi nagyobb megrázkód­tatást nem szenvedtek, bár mégis rezignáltán mondta, hogy »quaeque ipsa miserrima vidi et quorum pars magna fui.» Ugy tudom, hogy a Jelzálog Hitelbank zálogleveleit szintén küldöz­gették vissza abban az esztendőben. Hogy Mada­rassy- Beck Gyula t. képviselő ur a saját személyé­ben nem szenvedettt nagyobb megrázkódtatást abban az esztendőben, ehhez csak gratulálni tudok. B. Madarassy-Beck Gyula: Az országról beszéltem, nem a Jelzálog Hitelbankról! Benedek János: Az ő életfilozófiáját nem mindenki teheti magáévá. Emlékeztet engem a debreczeni emberre, a ki a legnagyobb megrázkód­tatások és politikai viharok közepette, a mikor legjobban tombolnak a szenvedélyek és a legnagyobb pénzügyi megrázkódtatások vannak a külvilág­ban — mert külvilág az, a mi Debreczenen kívül esik — azt mondja : Tavaly is így volt, mégis kiteleltünk! (Derültség.) Hiszem, hogy ezen megrázkódtatásokat Ma­darassy-Beck Gyula és a Jelzálogbank tovább is ki fogja bírni és birja is ki. Azonban 1907-ben magunk voltunk közvetlen szemlélői és részesei azon pénzügyi romlásnak, a melyet az Osztrák­Magyar Banknak a tisztelt túloldal által vitatott jóindulatú támogatása semmikép sem tudott ellensúlyozni. Azt a kérdést vetem fel, hogy vájjon ha a nemzetnek ebben az esztendőben önálló bankja lett volna, vájjon fennállottak volna-e azok a siralmas állapotok, a melyeket Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam felhozott, vájjon akkor is meg­lett volna-e ezen siralmas helyzet ? Mert az Osztrák­Magyar Bank akármennyire hatalmas pénzforrása legyen is Ausztria és Magyarország hitelügyeinek, mégis kétségtelen, hogy idegen részvénytársaság. Abból, hogy az általam is oly nagyra becsült és általam hazafisága tekintetében semmiféle kételylyel meg nem támadott Madarassy-Beck t. képviselő­társam is közte van azon egynehány részvényes­nek, a kiket Pranger főtitkár ur most jónak látott megismertetni a magyar közönséggel. . . B. Madarassy-Beck Gyula: Minden évben megjelenik ! Benedek János : No de legújabban ebben az évben jelent meg ! (Derültség jobbjelől.) ebből még mindig nem következik az, hogy tehát, mert van egynéhány részvényese Magyarországon is (Zaj. Elnök csenget.) az Osztrák-Magyar Banknak, ennél­fogva az épugy osztrák, mint magyar, mert hiszen magyar érdekeltek is vannak benne. Az egy idegen részvénytársaság, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsóbaloldahn.) a melynek részvényei, én nem tu­dom, kiknek a kezében vannak, csak azt tudom, hogy az én kezemben nincs belőlük egy darab sem. (Derültség a baloldalon.) Ennek az idegen részvénytársaságnak csak az az érdeke, hogy bármilyen pénzügyi megrázkód­tatások idején is fentartsa a maga egyensúlyát, megvédelmezze a maga üzleti érdekeit, hogy a részvényesek dividendái nagyon alá ne szálljanak. És azért, mert az Osztrák-Magyar Bank dividen­dája más bankok dividendáihoz képest tulaj don­képen csekély, még nem bizonyos, hogy tehát az Osztrák-Magyar Bankban valami nagy altruisztikus érzés lappangana, különösen Magyarország iránt. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsóbaloldahn.) És hogy Madarassy-Beck Gyula t. képviselő­társamnak minden, legalább az én apprecziálásom szerint nagyszabású érvével számot vessek, vissza­térek még egyszer t. kéjmselőtársamnak arra a megjegyzésére, a mit Polónyi Géza képviselőtár­sam is megkritizált már s a melyre nézve nekem

Next

/
Oldalképek
Tartalom