Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

28 78. országos ülés 1911 január 17-én, kedden. Okolicsányi László: Én csak Benedikt Mórnak, a Neue Freie Pressében megjelent czikkét akartam felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) De belátom, hogy hosszadalmas volna, hát nem untatom azzal a t. házat. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Lássunk tisztán! Nagyon érdekes I) Ö maga a legkompetensebb interpretátora a formulának, a mely az ő indítványára vétetett be. Kossuth Ferencz: Dehogy! Okolicsányi László : Mindenesetre az ő ideája volt. Kossuth Ferencz: Dehogy! (Derültség a jobboldalon.) Bocsánatot kérek ! (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Okolicsányi László : Arról meg vagyok győződve, hogy nem Kossuth Ferencz indítványozta. Kossuth Ferencz : Nem. Csak beszéltünk róla régen már. (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek. Okolicsányi László: Nem tudom mi történt, de valami köze mégis van Benedikt Mórnak is hozzá, mert az egész világon az ő nevével jelentkezik. Kossuth Ferencz: Ép ugy, mint most itt! Okolicsányi László: ö azt mondja, hogy »a ki a formulát olvassa, három kötelezettséget fog benne találni. Elsősorban a bankkérdés fölötti tárgyalás kötelezettségét, a mi eddig sem a közös ügyekben, sem a közös egyetértéssel szabályozandó ügyekben, sem a Széli-féle viszonossági formulában nem volt lefektetve. (Mozgás a jobboldalon.) • (Olvassa): »E formulában a két kormány közötti tárgyalás kötelezettsége állajDÍttatott meg, miután mindkét állam ezen felül kötelezte magát arra, hogy a szabadalom megújítása felett a bankkal fog tárgyalni.« (Mozgás a jobboldalon.) Erre szükség volt, mert különben Magyarországnak az a joga van, hogy tárgyalás nélkül állithatja fel az önálló bankot. Kossuth Ferencz: Törvényben volt! Okolicsányi László : Törvényes joga Magyarországnak, a mi azonban e formula által ideiglenesen e szerződés tartamára korlátoztatik. (ügy van ! a jobboldalon.) Kossuth Ferencz : Nincs ugy ! Előbb törvényben meg volt állapítva. Nincs ugy! (Mozgás a jobboldalon.) Okolicsányi László : »A második kötelezettség, a mely akkor áll elő, a mikor a két kormány közül egyik as Osztrák-Magyar Bank szabadalmát megújítani nem akarja, a megegyezés kötelezettsége. A két kormány közül egyik sem állithat fel külön bankot, ha csak előbb — és ez a harmadik kötelezettség — arra nézve megegyezést nem létesített, hogy mi módon küszöböltessenek ki a pénzérték különbözőségének következményei. Csakis a tárgyalási kötelezettség és megegyezésre vonatkozó kötelezettség teljesítése után történhetik meg a jegybank elkülönítése. Ebből következik, hogy azon hét év alatt, a melylyel a vámközösség tovább tart, mint a jelenlegi bankszabadalom, vagyis az 1911-től 1917 végéig terjedő időszakban egy külön bank csak akkor állitható fel, ha megtaláltatnak az eszközök a pénzérték különbözőségének kiegyenlitésére«. El volt terjedve a közvéleményben erről az a felfogás, hogy az az eszköz csak az volna és abból állana, hogy nekünk Ausztriában teljesítendő fizetéseinket feltétlenül aranyban kell teljesítenünk. De nincs így. Benedikt itt azt mondja; hogy »a monarchia gazdasági történetében ismeretesek olyan eszközök, a melyek nem ugyanilyen, de hasonló czélokra sok évtizedeken át alkalmazásban voltak.« B. Madarassy-Beck Gyula: Közbevetett vámok ! Okolicsányi László : ^Emlékeztetünk e részben — hogy ismeretes példát említsünk — némely vasut-társaságnak, nevezetesen a Délivasutnak arra a most megszüntetett kedvezményszerű jogára, hogy tarifákon felül is pótlékot szedhettek, a mely az előző hónap átlagos aranyázsiójának felel meg. Nem volna nehéz — azt mondja — ezen rendszert a Magyarországból Ausztriába való legfontosabb import-tarifákra, gabonára, lisztre, állatokra és fára olykép alkalmazni, hogy a pénzérték különbözősége elég érezhetően egyenhttessék ki.« Bocsánatot kérek, egy ilyen tarifa-supplementtumnak alkalmazása búzára, lisztre, állatokra, a magyar közgazdaságot ugyan nagyon érezhetően érintené, (Igaz! Ugy van I jobbjelől.) annyira, hogyha ehhez a feltételhez volna szabva az a megegyezés, melyet a Bededikt-féle formula kontemplál, akkor bizonyára soha nem találkoznék olyan magyar kormány, sem a mostani, sem az előbbi, sem a következő, mely ilyen feltétel alatt hajlandó volna az osztrákokkal egyezséget kötni. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, hogy nem tételezhetjük fel egy magyar emberről sem, hogy ilyen feltételekot elfogadna, mint a milyeneket az osztrákok kívántak volna tőlünk. Ha pedig megegyezés nem jön létre ebben a tekintetben, akkor nem lehet felállítani az önálló bankot. (Zaj.) Ez a Benedikt-féle formula, metyről volt szerencsém elég bőven és hosszadalmasan beszélni, a miért bocsánatot kérek a t. háztól, (Halljuk l Halljuk I) magában véve egy tárgyi akadályát képezi az én meggyőződésem szerint az önálló bank felállításának 1917 előtt, őszintén megvallva, én ma abban a helyzetben vagyok, hogy épen ezért, mert látom, hogy es igy van, nem volnék hajlandó senkivel a világon perbe szállni és vitába bocsátkozni a felett, hogy felállitsuk-e az önálló bankot, vagy meghosszabbitsuk a közös bank szabadalmát, mikor ezek után ez a kérdés egyáltalában csak 1915-ben lesz aktuális, a mikor az 1917-re való további tárgyalások időpontja bekövetkezik. Azonkívül nem zárkózhatunk el annak a beismerése előtt sem, hogy a mi politikai helyzetünk romlott, politikai erőviszonyaink rom-