Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

78. országos ülés 1911 január 17-én, kedden. 29 lottak azóta, mióta az a kereskedelmi szerződés létrejött. Ha nem volt lehetséges a nemzeti kívánságoknak a megvalósítása akkor, mikor legalább még látszólag egy nagy, tömör többség volt ebben a házban és állt a kormány háta mögött, a legerélyesebben követelve a nemzeti követelések kielégítését, ha akkor nem volt lehetséges ezt könnyen keresztülvinni és elérni, hát akkor sokkal kevesebb kilátás van arra most, mikor — fájdalom — ez a többség felbomlott, szétmálott. Kelemen Samu: Egyes tagjai önmagukban is szétmállottak. (Zaj.) Farkas Pál: Ez tárgyilagos beszéd. (Zaj.) Okolicsányi László: A helyett, hogy a külső ellenség ellen védelemre összefogtak volna ós minden erejüket egyesitették volna, a helyett, hogy lerombolták volna azokat a válaszfalakat, melyek őket még elválasztották, egymás ellen fordultak és épen azokat a falakat rombolták le, a melyek a külső ellenség ellen védelmezték őket. Ezek szomorú tények és a mikor ezeket fájdalmasan konstatálom, levonom belőlük a tanulságokat is, mert azoknak le nem vonása egyszerűen vakság volna. (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) En bizonyos irigységgel tekintek . . . Kun Béla: A munkapártra! (Derültség a iái- és a széhobáloldálon.) Okolicsányi László: . . . azokra, a kik a legközelebbi két óv alatt történt eseményeket ugy tudják elfelejteni, az átélt és megszerzett tapasztalatokat lelkűkből ugy tudják kitörülni, mint ha azok nem is történtek volna meg, mintha az egész csak egy rossz álom lett volna. (Taps a jobboldalon és a középen. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azzal én tisztában voltam, hogy beszédemnek egy része ezen oldalnak nem fog tetszeni, (A baloldalra matat.) más része azon oldalnak nem fog tetszeni, (A jobboldalra mutat.) de nekem jogom és kötelességem, hogy megmondjam azt, a minek helyességéről meg ' vagyok győződve. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Kun Béla: Éljen a munkapárt! (Derültség a bál- és a szélsőbaloldalon.) Okolicsányi László: Nem ismerem azt az álláspontot, a mely szerint más volna az igazság az egyik oldalon és más volna a másik oldalon. A mit én helyesnek és követendőnek ismertem fel két évvel és három évvel ezelőtt, azt helyesnek és követendőnek tartom ma is és a mit vallottam és vallok ezen a helyen, azt fogom vallani^ mindenkor és mindenhol, akárhol legyek is. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Sümegi Vilmos: Jákóhalmán is? (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: Az 5. §-t halljuk! Okolicsányi László: Rá fogok térni az 5. §-ra is. Most csak arra kívánok még rátérni, hogy mindezen itt elmondottak után sem vagyok abban a helyzetben, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot elfogadjam. Kun Béla: Ez az átmeneti álláspont. Okolicsányi László: Nem vagyok abban a helyzetben, daczára annak, hogy semmi ellenvetésem és kifogásom nincs a közös bank szabadalmának meghosszabbítása ellen, a készfizetések felvételének kérdése azonban nézetem szerint olyan fontos kérdés és oly nagy jaolitikai jelentőségű, hogy azt nem lett volna szabad csak ugy elrejteni, elveszteni, mint a hogy a t. kormány tette. A készfizetések kötelező felvételének semmi útjában nem állt, azt nem akadályozta sem megegyezés, sem Benedikt-féle formula és ebben a kérdésben egészen más konzekvencziákat kell levonni (Nagy zaj.) . . . Elnök (csenget) : Csendet kérek! Okolicsányi László: . . . mint általánosságban magára a bankkérdésre. Lehet azt mondani, hogy az általános választásoknál a nemzet közvéleménye ugy nyilatkozott, hogy azonnalié bank felállítását most nem kívánja. En csakis azt a magyarázatot adhatom a nemzet akaratnyilvánításának, soha azt a magyarázatát nem adnám, hogy lemondott arról. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A bankszabadalom kérdésével tehát igy áll a dolog. A készfizetések felvételével azonban nem igy áll a dolog, kérem, mert ezt e kérdést a t. kormány ós a t. többség is programmjába felvette, hirdette és Ígérte, most pedig azzal áll elő, hogy nincs rá szükség. Hát hol van akkor a készfizetések kérdése ? Mondhatom, ebben a tekintetben erősen ellentmondó nyilatkozatokkal állnak szemben a kormánypárt részéről. Jankovich Béla t. barátom ma egész határozottsággal azt állította, hogy ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban a készfizetések életbeléptetése benne van, sőt, sokkal súlyosabb kötelezettségeket ró a bankra, mint egymagában véve a készfizetések kimoni dása. A t. előadó ur az ő beszédében határozottan ugy nyilatkozik, hogy ebből azt lehet következtetni, hogy a javaslatban a készfizetés nincs meg, mert ő azt mondja: »Mi a készfizetéseket kivánjuk. Miért ? E tekintetben van először is egy jogi, vagy ha ugy tetszik, egy erkölcsi alajj. Megígértük ugyanis akkor, mikor a valutarendezésbe belementünk, megígértük magunknak 1 s a külföldnek.« Továbbá még azt mondja: ' »A javaslat szerint az inicziativa az OsztrákMagyar Bankra van bizva, a mely a politikán felül áll és mindkét államot szolgálja. Maga érzi legélénkebben azt a bélyegét az inzolvencziának, a mely reá lett sütve, mert nemzetközi nagy pozicziójában ez még az egyetlen hiba, ez még az egyetlen folt.« Tehát ez a folt megvan 1 most is, S a mint az előadói beszédből látom.