Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-88

332 88. országos ülés 1911 január 28-án, szombaton. A legutolsó delegációkhoz beterjesztett tengerészeti exorbitáns túlkövetelés is csak abban az esetben volna honorálható, hogyha mi ezzel szemben a legvitálisabb rendezésre váró legsürgősebb érdekeink istápolását nyernénk, (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj. Elnök csenget.) oly arányban legalább is, a milyen arányban mi hozzájárulunk, mert hiszen 30 millió az még Németországban is pénz, a mivel hozzájárulunk a német kereskedelmi érdekek erősítéséhez, ugyanolyan arányban helyezzük mi vissza a mi kereskedelmi érdekeinket és az igen t. ministerelnök ur nekem igazat fog adni abban, hogy mi a szövetség érdekében oly roppant nagy verés anyagi áldozatokat hozunk, hogy akkor legalább közgazdasági téren követelhetünk rekompenzácziókat ós ime azok helyett ilyenfajta rekompenzáczióban van részünk, a mire nézve az igen t. ministerelnök ur velünk el akarja majd hitetni, hogy az ország érdekében van. Mi Németországtól nemhogy gazdasági rekoinpenzácziókat nem kaptunk, hanem igenis, az egész vonalon a legnagyobb versenynyel vagyunk kénytelenek találkozni. Hiszen alig két évtizeddel ezelőtt Bismarck elismerte, hogy a vezető szerep a Balkánon közgazdasági téren minket illet, és Bismarck a német birodalmi gyűlésen ugy adott ennek kifejezést, hogy : »Der ganze Balkan ist uns nicht die graden Knochen eines pomeranischen Grenadiers wert«. A következmények azonban azt mutatják, hogy Bismarck álláspontját most nem teszik magukévá, mert az bizony sokkal többet ér meg most, mint egy pomerániai gránátos tibulája. Azt tapasztaljuk, hogy mi lépten-nyomon ki vagyunk onnan szorítva. Ez tehát az az ellenszolgáltatás azon nagy áldozatért, a melyet mi ezen nagyhatalmi állás érdekében hozunk? T. képviselőház! Azonban a ministerelnök ur, akkor, a mikor ezt a szerződést megkötötte, nem mondom, hogy egyszersmindenkorra, de legalább is nagyon hosszú időre, útját vágta annak, hogy az előző kormányoknak egy gyönyörű szép és hazafias és okos ideája megvalósuljon, t. i. egy erőteljes magyar kereskedelmi tengerészeinek megalapítása. (Ugy van! a baloldalon.) Gróf Tisza István is, Széll Kálmán is, gróf Andrássy Gyula is és mindazok, a kik ezen kérdéssel foglalkoztak, megegyeztek abban, hogy ebből az óriási tőkéből eredő üzleti haszon, a mely most a ministerelnök ur jóvoltából külföldi társaság zsebébe fog vándorolni, igenis alapját képezheti egy tekintélyes magyar tengeri kereskedelmi hajóstársaság létesítésének. Ennek a magyar vonalnak, a fiume—amerikai vonalnak megalapítása ebből az alkalomból lehetséges lett volna. Gr. Khuen-Héderväry Károly ministerelnök: Most is lehetséges! Szmrecsányi György: Én nagyon fogok örülni, ha lehetséges lesz egy ilyen magyaramerikai vonal megteremtése, mert ez a kivándorlás szempontjából is feltétlenül kívánatos. Hivatkozom azonban pl. Sándor Pálra és többi exportőrjeinkre, hogy nincs-e igazam abban, hogy állandó a panasz, hogy miután nekünk tekintélyes, illetve számbavehető tengerentúli kereskedelmi hajójárataink nincsenek, a mi áruforgalmunk Kelet-Ázsia és Amerika-felé a németországi kikötőkön, Hamburgon és Brémán keresztül bonyolódik le túlnyomó nagy részben? Mi ennek a következménye? Az, hogy ezek az áruk, a melyek arrafelé küldetnek, nem mint magyar, hanem mint német áruk érkeznek rendeltetési helyükre, hogy bennünket ott nem ismernek, hogy a leghirnevesebb, legszorgalmasabb és legjobb magyar czégek, mint német czégek szerejselnek. Hát t. uraim, (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) én tudom, hogy az igen t. ministerelnök urnak ebben a kérdésben igen nehéz helyzete volt; megengedem azt is, hogy talán nehezebb helyzete volt, mint az előző kormányoknak; ez azonban semmikép sem indokolja azt, hogy ne kövesse az előző kormányok példáját, és hogy ne álljon ellent emberül azoknak a minden oldalról jövő presszióknak, a melyekkel állítólag a ministerelnök urat ennek a szerződésnek megkötésére reábirták. Ez indokát nem képezheti annak. (Ugy van! a baloldalon.) Itt egyesegyedül az a szempont lehet irányadó, hogy a ministerelnök ur legyen áthatva attól a tudattól, hogy itt Magyarország legfontosabb közgazdasági és szocziális érdekeiről van szó. (Ugy van! a baloldalon.) és ennek érdekében semmiféle tekinteteknek, semmiféle udvariassági ténynek helye nincs. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. uraim! Ezekben voltam bátor előadni részben, — mert hiszen fentartom magamnak a szabadságot, hogy a jövőben erről a kérdésről még többet is beszéljek és többet is adjak elő — ezek azok az indokok, a melyek engem arra a meggyőződésre vezettek, hogy a t. ministerelnök ur akkor, a mikor az 1909 : II. t.-cz. határozott rendelkezései ellenére kötötte meg a szerződést, akkor egyúttal a magyar állam érdekeit nemhogy nem védte, de direkt kiszolgáltatta egy németországi kajDzsi üzérkedő társaságnak; (Ugy van! a bál- és a ssélsöbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) és ezért nagyon kérem a t. ministerelnök urat, czáfoljon meg; én leszek az első, a ki legjobban fogok örülni, ha megczáfolja állításomat, czáfolja meg azzal, hogy a szerződést minden parlamentáris szokásnak megfelelően terjeszsze ide a ház elé. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Baross János: Lássuk a medvét. Szmrecsányi György: T. ház! Bátor vagyok a következő interpellácziót intézni a ministerelnök úrhoz (olvassa.): »Interpelláczió a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úrhoz.