Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-88

88. országos ülés 1911 január 28-án, szombaton. 333 Mivel indokolja a t. niinisterelnök ur az 1909. évi II. t.-cz. rendelkezéseibe ütköző ama szerződést, melyet a kontinentális hajószállitóvállalatok pooljáíval kötött? Hajlandó-e a t. ministerelnök ur a szóban forgó szerződést rövid időn belül a háznak bemutatni?* (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A ministorelnök ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly minisferelnö'k: Egészen röviden kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni, miután most nem kívánok végleges választ adni az interpelláczióra, és csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a válasz meglehetős nehéz lesz, mert a t. képviselő ur tulajdonképen nem kérdéseket intézett hozzám hosszú beszédében, hanem apodiktikus állításokat állított fel, a melyekkel szemben én csak védekezhetem. (Felkiáltások a baloldalon: Czáfoljon!) Pedig ugy gondolom, egy interpellálónak az volna a feladata, hogy a kérdésről előbb tudomást szerezzen és csak azután hozza ide az ügyet. (Ugy van a jobboldalon.) Én tehát nem akarok most a védekezés álláspontjára állani, mert hiszen lesz alkalmam az esetről bőven beszélni. En t. i. a törvénynek megfelelő kötelességnek okvetlenül eleget fogok tenni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és a mikor a jelentés a ház előtt lesz, akkor lesz alkalma a t. háznak bírálatot mondani, a mely, azt hiszem, enyhébb lesz, mint az interpelláló és kérdést intéző t. képviselő ur ítélete. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj és közbeszólások a baloldalon.) A másik, a mit nem akarok figyelmen kívül hagyni, az, hogy igenis teljesen respektálom az interpellálás jogát, és ha máig nem válaszoltam az interpelláczióra, a melyet a t. képviselő ur abban a kérdésben hozzám intézett, hogy akarunk-e gondoskodni arról, hogy a kivándorolt magyaroknak hitelügyei vagy pénzügyei . .. Szmrecsányi György: Pénzküldeményeink közvetítését! Gr. Khuen-Héderváry Káro!y ministerelnök:... pénzküldeményei közvetítésének kielégítését érjék el Amerikában, ezt csak azért nem tettem meg eddig, mert nem akartam üres ígéretekkel válaszolni, hanem a dologgal komolyan foglalkozom, hogy megvalósítsam azokat az intézményeket, a melyek erre szükségesek. B. Lévay Lajos: Es a koaliczió elmulasztott! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ezt pedig az ingujjból kirázni nem lehet, (Ugy van! a jobboldalon.) ezt nem lehet hatóságilag rendezni, mert megköszönné Amerika, ha egy idegen hatalom hatósági intézkedésekkel lépne fel ott. Szmrecsányi György: Ezt nem is mondtam. (Mozgás a jobboldalon") Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ha pedig hatóságilag nem intézkedhetem, gondoskodnom kell oly módokról, a melyek akaratunknak érvényt tudnak szerezni, ezt pedig máskép nem lehet, mint ott vagy létező vagy alapítandó intézeteknek igénybevétele mellett a mi érdekeinknek,, illetőleg véreink érdekeinek megvédésével. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ebben a tekintetben öt javaslat is van a kormány előtt és tanulmány tárgyát képezik, hogy mely intézettel lesz a legelőnyösebben biztositható az a czél, a mely szemünk előtt lebeg, Eleget akarok ennek tenni és korántsem látok ebben pártkérdést, (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) hanem igazán az egész nemzetet érdeklő kérdést, a melyet ebben, az értelemben kívánok megoldásra juttatni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Szmrecsányi György: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Szmrecsányi György: Miután az igen t. ministerelnök. ur kijelentette, illetve kérte a házat, hogy válaszát ne méltóztassék véglegesnek tekinteni, ennélfogva én sem válaszképen vagyok bátor felszólalni, hanem a házszabályok 215. §-ának c) pontja alapján félreértett szavaim megmagyarázása czimén kérek szót. Azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy én nem követtem a parlamenti gyakorlatot és szokást, mikor interpellácziómban nem kérdéseket intéztein, hanem állításokat koczkáztattam meg. (Felkiáltások jobb felöl: így is van!) Én elejétől végig — méltóztassék a naplóból meggyőződést szerezni — ezen állításokat mindig határozatlan formában tettem fel, kivéve ott, hol a törvénynek nyilt rendelkezésére volt alkalmam utalni. Nem is állíthattam semmit, mert hiszen azt a még eddig titkos szerződést nem is volt alkalmam elolvasni. A mi pedig már most a ministerelnök urnak azt a megjegyzését illeti, hogy előző interpellácziómra azért nem adott választ, mert nem akart Ígéreteket tenni, erre nézve a tiszteletteljes megjegyzésem az, hogy én nem is azért intéztem az interpellácziómat, hogy üres ígéreteket kapjak, hanem hogy intézkedéseket kérjek és lássak, interpelláczióm megtételére engem akkor az indított, hogy már hónapok óta folynak tárgyalások és aknamunkák a pénzügyministeriumban, hogy állami szubvencziókat csikarjanak ki a bankok és pénzintézetek részére és a helyett, hogy a j)énzügyminister ezeket ab ovo elutasította volna, velük még szóba is állott. Hogy akar-e velük szerződni, nem tudom. Ez vezetett engem arra, hogy interpellácziómat megtegyem és igazam volt, mert a következmények bizonyították, hogy az ottani bankbukások milyen bajt okoztak. Azt én is tudom, hogy az amerikai Unió nem fogná eltűrni egy idegen állam hatósági beavatkozását, hanem igenis, a társadalmi és közgazdasági tényezők bevonásával való beavat-