Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-88

88. országos ülés 1911 j anuúr 28-án, szombaton. 327 Szász Károly jegyző: Sümegi Vümos ! Sümegi Vilmos: T. ház ! Az elmúlt téten egy elszomorító hirt közöltek a lapok. Hlatky Zoltán nevű fiatal ember, a zeneakadémiának volt hall­gatója, bevonult a katonasághoz és bevonulása után folyton panaszkodott hozzátartozóinak, hogy ott kegyetlen bánásmódban részesül. Nem kivánok erősebb támadást intézni ez alkalomból a had­vezetőség ellen, azonban elszomorító minden kö­rülmények között az, a mi itt előfordult, hogy egy intelligens uri ember bevonul a katonasághoz, s ott olyan bánásmódban részesül, a mely őt halálba üldözi. Hogy bánnak akkor a szegény nép gyermekeivel, ha egy értelmes, tanult fiatal em­bert ilyen kegyetlen bánásmódban részesítenek ? Ez a szegény ember öngyilkos lett, mert nem birta tovább ezeket a kegyetlenségeket, s a Mária Terézia kaszárnyában a harmadik emeletről le­ugrott és szörnyet halt. Ez az öngyilkos katona a sir széléről súlyos vádakkal illette azokat, a kik őt állítása szerint halálba üldözték. Testvérbáty­jának levelet hagyott hátra, a melyet nem kivánok felolvasni, hiszen nem is azonosítom magam azzal a váddal, a melyet ez a szerencsétlen, halálba üldözött ember utolsó óráiban megirt, de kétség­telenül bizonyos az, hogy ilyen esetben már csak azért is, mert az ilyen eset széles nagy rétegekre hat nyugtalanitólag, kell, hogy vizsgálat indít­tassák és hogy a vizsgálat eredménye a képviselő­ház utján az ország közönségének tudomására jusson. (Helyeslés bálfélól.) Hlatky Zoltán ebben az utolsó levelében egy Miklóssy nevű kapitánynak gorombaságáról, egy Szalay nevű — : szerinte sváb őrmester — üldözé­séről és egy Wild nevű paraszt Zugsführerről panaszkodik, különösen a miatt, hogy négyszer egymásután volt inspekczíón, s miután így hajsza­módon küldték inspekczióra, kimerültségében el­aludt és ezért lecsukták, a mit még meg tudok érteni. De az is megtörtént vele, hogy hétszer jelentkezett maródinak és mikor mutatta a kezét, ezért szintén megfenyegették és lecsukassál bün­tették. Azt hiszem, mindenesetre megérdemli ez az eset, hogy szigora vizsgálat tárgyává tétessék. (Helyeslés baljelöl.) B. Solymossy Ödön : Magyar volt a kapitány, nem osztrák! Sümegi Vilmos : Miután a magam részéről. . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Sümegi Vilmos: ... a honvédelmi rninistei urnak igazságszeretetében teljesen megbízom . . . B. Solymossy Ödön : Meg is lehet! Sümegi Vilmos: . . . mert eddig ugy győződ­tem meg, hogy igazságszeretet lakozik a hon­védelmi minister úrban, nem bocsátkozom bővebb fejtegetésekbe és felolvasom interpellácziómat. (Olvassa) : »Interpelláczió a honvédelmi minister úrhoz ? 1. Van-e tudomása a t. honvédelmi minister urnak Hlatky Zoltán közös hadseregbeli katona öngyilkosságáról és arról, hogy nevezett öngyilkos katona közvetlen felébb valói részéről minő durva bánásmódban részesült ? 2. Szándékozik-e ebben az ügyben vizsgála­tot indítani ?« (Helyeslés a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Kérem a t. honvédelmi minister urat, — saj­nálom, hogy nincs jelen, — indítsa meg a vizsgála­tot a kellő szigorral és annak eredményéről tegyen jelentést. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a honvédelmi minister urnak. Ki következik ? Szász Károly jegyző: Szmrecsányi György ! SzmrecsányiGyörgy: T. képviselőház!) Ezelőtt körülbelül 14 nappal a sajtóban megjelent egy hir, a melyet a t. kormány félhivatalosan is megerősí­tett, hogy a ministerelnök mint belügyminister ur kivándorlók szállítására konczessziót adott, illetőleg szerződést kötött öt külföldi hajóstársaság­gal és pedig a Hamburg'—Amerika Linie, a Nord­deutscher Lloyd, Red Star Linie, a Holland— Amerika Linie és a Compagnie Générale Trans­atlantique társulattal, illetőleg ezek pooljával. Engem, a kit kivándorlási dolgok érdekelnek, és ezekkel régebb idő óta foglalkozom, és a ki is­merem ezeknek a tárgyalásoknak histórikumát, beismerem, ezek a hírek megdöbbentettek, meg­döbbenéssel fogadtam őket először is azért, mert a mint alkalmam lesz beszédem további folyamán beigazolni a t. ház előtt, a t. ministerelnök ur akkor, a mikor e szerződést megkötötte, a kivándorlásról szóló 1909 : II. t.-cz. határozmányait direkt meg­sértette ; megdöbbentem pedig azért is, mert nagy kétségem van az iránt, vájjon e szerződés meg­kötésénél sikerült-e a ministerelnök urnak a ma­gyar álláspontot megvédeni és érvényre juttatni. Hogyha visszatekintek azokra a tárgyalásokra, a melyeket 1903-tól Széll Kálmán t. képviselő­társam ministerelnöksége alatt, gróf Tisza István, majd pedig gróf Andrássy Gyula ministerelnöksége és belügyministersége alatt folytattak, ismerve a magyar kormány álláspontját, a melyet a szer­ződés megkötésekor elfoglalt és ismerve a szívós­ságot, a melylyel másrészt a maga álláspontjá­hoz ragaszkodott, igenis azt hiszem, hogy az én kétségem és aggodalmam alapos, és azt hiszem, bármennyire is igyekezett a t. ministerelnök ur, nem sikerült neki a magyar álláspontnak oly mér­tékben érvényt szerezni, mint azt az előző kor­mányok megkövetelték és elérni igyekeztek. T. ház!) Abban, hogy nem lehet itt a magyar álláspontnak valami fényes győzelméről beszélni, megerősít még egy körülmény, és ez az az érthetet­len titkolózás, a melyet a t. ministerelnök ur e téren követ, ellentétben elődeinek nyílt tárgyalási rendszerével. A mikor annak hire ment, hogy e kér­déssel foglalkozom és e kérdésben interpellácziót szándékozom a t. házban előterjeszteni, akkor egy­szerre gyanús lett mindenki, a ki velem közle­kedett ; (Mozgás a jobboldalon.) hivatkozom a munkapárt klubjában történtekre : a múlt hét egyik estéjén oly urak, a kiknek semmi ingeren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom