Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-88
88. országos ülés 1911 január 28-án, szombaton. 325 tekintetében az igazsághoz. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloMalon.) Mit ér ez a közös bankrendszer, ha bármily nyugodt gazdasági viszonyokat biztosit is, ha igen kedvező színben tünteti is fel közgazdasági helyzetünket, hogyha az a valóságban nincs ugy! (Igás 1 Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én, t. ház, azt hiszem, hogy ha vannak is nehézségek, ha vannak is veszélyek, a melyekkel jár annak a közgazdasági önállóságnak a megvalósulása, akkor is sokkal többet ér ezen veszélyekkel szembeszállani, de visszatérni a gazdasági igazsághoz, mint ezt a gazdasági igazságot lejelezni azzal a bizonyos kényelmes gazdasági czélszerűségi szemponttal. T. ház! Mivel azt látom, hogy épen ezt a gazdasági igazságot ez a gazdasági czélszerűség kifejezésében összefoglalt indokolása ennek a mostan szőnyegen levő törvényjavaslatnak elhomályosítja, elleplezi, azért kérdezem, milyen ennek a törvényjavaslat indokolásnak a morálja. Azt hiszem, hogy semmi különösebb nagy szükség nincs arra, hogy kifejtsem. Ez az indokolás a moralitás szempontjából valami igen lelkesítő, valami igen nagy etikai erő kútforrása semmiesetre sem lehet. (Ügy van ! Ugy van! a baloldalon.) Már pedig ezzel a kérdéssel összefüggésben, a mint beszedem elején mondottam, nagy etikai erőforrásokat képező nemzeti czélok állanak, ennélfogva ezeket a nemzeti czélokat semmiesetre sem mellőzheti a magyar törvényhozás egy, minden morális erő nélküli javaslattal. (Ugy van! Ugy van 1 a baloldalon.) És mivel ez a törvényjavaslat ugy annak a nemzeti szempontnak és nemzeti czélnak, mint épen indokai moralitásának szemjjontjából ki nem elégitő, ennélfogva nem fogadom el, hanem csatlakozom azon határozati javaslatokhoz, amelyeket a ház ezen oldaláról Kossuth Ferencz és Földes Béla igen t. képviselőtársaim benyújtottak. (Zajos helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Minthogy a ház határozata értelmében kettőkor az interpellácziókra kell áttérnünk és még több szónok van szólásra felírva, a vitát most félbe kell szakitanunk. (Helyeslés.) Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, Polónyi Géza képviselő úr a házszabályokhoz kórt szót. Polónyi Géza: T. képviselőház ! A házszabá1 ok 138., 140. és 143. szakaszaira való utalással, a melyek egyrészt megállapítják azt, hogy a bizottságok jelentéseiket előadóik által terjesztik a ház elé, másrészt megállapítják, hogy a jelentések kinyomatása felett a képviselőház határoz, végül, hagy a bizottságok nyilvánossága csak a képviselőház tagjaira van korlátozva ; a házszabályok ezen rendelkezései alapján egy konkrét tény okából szíves figyelmüket kérem és a t. képviselőháznak tudomására kívánok hozni egy esetet, a mely a házszabályok ezen rendelkezéseivel és intenczióival homlokegyenest ellenkezik. (Halljuk ! Halljuk I) A tényállás az, hogy a Pester Lloydnak tegnapi esti lapjában közöltetett a pénzügyi bizottságnak a költségvetésre vonatkozó jelentése és pedig ezen bevezetéssel. Szükségesnek tartom hogy a bevezetés néhány sorát felolvassam, mielőtt ahhoz hozzáfűzném észrevételeimet (Olvassa): »Der Generalberichterstatter des Finanzausschusses Abgeordneter Roland Hegedüs wird in einer der nächsten Sitzungen des Abgeordnetenhauses den von ihm verfassten und vom Ausschuss angenommenen Bericht über das Budget für das 1911 unterbreiten. Dieser Bericht enthält nachíolgende interessante Ausführungen.<< És itt közli a pénzügyi bizottságank a képviselőház által hozzáutalt költségvetésre vonatkozó jelentését egész terjedelemben. Hagnsulyozom, t. ház, a költségvetésre vonatkozó jelentést, azért, mert azt hiszem, a t. képviselőház el fogja ismerni, hogy a költségvetés, s az erre vonatkozó bizottsági jelentés legfontosabb állami aktáink közé tartoznak. (Ugy van! balfelől.) Semmi kétség sem lehet az iránt, hogy a képviselőház akkor, midőn a bizottsághoz utasitja valamely javaslatát, azt azzal az utasítással teszi, hogy arról a képviselőháznak, mint ilyennek tegyen jelentést. A képviselőház bölcsessége akként határozott annak idején, hogy a bizottsági ülések — a mint a vonatkozó szakaszra utaltam — bizonyos korlátolt nyilvánossággal tartatnak meg és csak a képviselőház tagjai számára hozzáférhetők. Hogy az élet azután mennyiben haladta meg ezt a törvényhozási intencziót, az más kérdés, de egészen tisztán álló dolog az. hogy a háznak bizottsága által kezelt iratok nem egyes képviselőknek, sőt nem is a bizottságnak iratai, hanem kétségtelenül és kizárólag a képviselőháznak, mint ily r ennek az okiratai. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek felett az iratok felett és azoknak publikálása felett csak a képviselőház mint ilyen határozhat, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) sőt világosan kimondja az általam idézett házszabály, hogy ezeket a jelentéseket a ház nyomatja ki és a bizottság jelentéseinek egyes mellékleteit a ház külön határozata alapján külön is kinyomathatja. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha egyáltalán lehetne is vitatni azt. hogy a képviselőházhoz be nem terjesztett iratok képezhetik-e nyilvános publiczitás tárgyát, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) az azonban semmi szin alatt nem vitatható, hogy ha bármely bizottság vagy annak egyes tagja a publikácziót szükségesnek tartaná, ezt csak a ház engedelmével tehetné meg és csak ugy, hogy annak látszata is kikerültessék, hogy egyes laj)ok üzleti érdekeinek szolgálatában történhessék ilyen kisérlet. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én ilyen eljárást kifogásolnék akkor is, hogyha bármely ellenzéki lap vagy csak általában egyes magyar lap számára történnék ilyen — nézetem