Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-88
324 88. országos ülés 1911 január 28-án, szombaton. t. előadó ur a vámpolitika teréről vett, meg nem állhat. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a vámpolitikai példa a kartellbank rendszerének felelne meg. (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem habozom kijelenteni, hogy egy ilyen kartellbankról szóló javaslatot megszavaznék mint az előző kormány többsége, melynek volt is megállapodása és hajlandósága a kérdést a nemzeti czélok megvalósításának szemmeltartása mellett és az ebből folyó etikai, nemzetfentartó erők érvényesítése mellett igy oldani meg. (Helyeslés balfelöl.) Még egy argumentumra vagyok bátor reflektálni, a melyet a t. előadó ur beszédében használt, hogy az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítását támogassa a gazdasági czélszerüség szemjxmtjából. Tessék ezt az argumentumot kissé szemügyre venni. (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Felállítja az előadó ur azt a tételt, hogy a kamatláb az önálló bankrendszer mellett állandóan emelkedni fogna Magyarországon. Azután igy folytatja (olvassa) : »Már most, ha a kamatláb állandóan emelkedik, akkor ennek a dolognak az a folyamata, hogy Magyarországnak egész forgó tőkéje megdrágul és pedig elsősorban a rövidlejáratú kölcsönökben, mert hiszen ezek a bankkamatlábat állandóan követik, azután az uj emisszióknál és végül a már emisszionált stokknál, a melynek ugyan nem kamatlábában fog ez a kamatdrágulás megnyilvánulni, hanem árfolyamaiban. De akármit mutatnak is itt a számok, tény az, hogy Magyarországnak egész termelő forgó tőkéjéről van szó; és ha figyelembe vesszük azt, hogy Magyarország mezőgazdasági termelésében ma egy bizonyos evoluezióban van az intenzivitás, az ipari termelésben jaedig tulajdonképen a fejlődés küszöbén állunk, ugy, azt hiszem, joggal mondhatom, hogy az általános kamatlábviszonyok megdrágulása, a magyar termelésnek rendelkezésére álló tőke megszorítása katasztrófaszerű következmény ékkel járna.« Ez annak a bizonyos nemzeti katasztrófának a réme, a melyet többször hoztak már fel itt a házban. Én azonban más szempontból kívánok vele foglalkozni, mint a mely szempontokból ez eddig megtörtént. (Halljuk! Halljuk! balfelöl,) Ez pedig az, hogy először is azt hiszem, túlzott az a feltevés, mintha tényleg Magyarország egész termelő forgótőkéjének megdrágulásáról volna szó akkor, ha a jegybank kamatlába emelkednék. Hiszen .Jankovich Béla igen t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy előfordultak már esetek, a mikor Magyarországon is alacsonyabb volt a piaczi kamatláb, mint a bankkamatláb. Már pedig az a magyar termelő forgótőke valószínűleg nem mindig kizárólag a jegybankból kerül ki, hanem más helyről is, a melynek esetleg alacsonyabb a kamatlába . . . Polónyi Géza: A búza vételárából! Osíffy Lajos: Nevezetesen kikerül, a mint épen Polónyi Géza igen t. kéjiviselőtársam megjegyzi, magának a magyar mezőgazdaságnak terményeiből. Azonban, feltéve, de meg nem engedve, hogy csakugyan itt az egész termelő magyar forgó tőkéről van szó, a melynek kamatdrágulása katasztrófát vonhat maga után, ha ez áll ma, a midőn a t. előadó ur véleménye szerint a magyar mezőgazdaság az intenzivitás felé csak evoluezióban van és a midőn az ipar a fejlődésnek csak a kezdetén van: kérdem, mi lesz, (Derültség jobbfelöl,) milyen katasztrófa fog bekövetkezni, ha a magyar mezőgazdaság evolucziója már a befejezés felé közeleg és a mikor a magyar ipar már kifejlődött. Ha méltóztatik is talán egyik-másik urnak ezt a dolgot igen derűsnek találni, feltétlenül ugy áll a dolog, hogy ha a kisebb termelő forgótőke kamatjának megdrágulása katasztrófát jelent, akkor annak az evolueziónak befejezése után szereplő fokozottan nagyobi) forgótőke kamatjának megdrágulása ugyancsak még fokozottabb katasztrófát jelent, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Már csak ezért is, ha ez igy van és ha ez a tétel áll is, a mit a világért sem aka.rok elfogadni és elismerni, kötelessége a magyar kéjrviselőháznak, a magyar törvényhozásnak nem a közös bank szabadalmát meghosszabbítani, hanem meg kell ragadni az alkalmat arra, hogy addig biztosítsa a bank önállóságát, a míg a vele járó kisebb katasztrófával egy nagyobb katasztrófát előzhet meg. (Elénk helyeslés a bal és a szélsöbaloldalon. Halljak! Halljuk!) Sem azokat az etikai előnyöket szülő nemzeti czélokat nem látom a ház asztalán fekvő törvényjavaslat indokolásában szem előtt tartva, sem pedig azokat a politikai motívumokat, a melyek e kérdéssel mind közjogunkból, mind belpolitikai helyzetünkből folyólag összefüggenek. Épen azért sehol sem tudom meglátni a gazdasági czélszerüségnek már előbb említett, meglehetősen halavány energiájú indokai mellett, hogy ellenértéket kapnánk azzal szemben, hogy e törvényjavaslat az önálló jegybank létesítését nemcsak elodázza, hanem azt egyáltalában feleslegesnek és lehetetlennek tekinti. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A törvényjavaslatnak a gazdasági czélszerűséggel való indokolását nemcsak kielégítőnek nem tekinthetem, hanem egyenesen veszélyes és aggasztó körülményt magában foglalónak tartom a tekintetben, hogy a mostani bankrendszer a magyar közgazdasági helyzetet nem a valóságnak megfelelően tünteti fel, hanem, ellenkezőleg, a közgazdasági valóságot elleplezi. Ép ugy, a hogyan Lützow a készfizetések kérdéséről azt mondja, hogy a készfizetések megkezdése nem más, mint visszatérés az igazsághoz, ép ugy bármiféle sötét képet, veszedelmet lát is a t. túloldal az önálló bank létesítésében, annak valósítása még sem lenne más. mint visszatérés a magyar állam nemzetgazdaságának
