Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-88
88. országos ülés 1911 január %8-án, szombaton. 323 tétben állanak, azt hiszem, hiába tüntetném itt fel számadatokkal, a bank utján kifejthető politikai hatás szempontjából, mert ezek semmi esetre sem bizonyítanák valami különösen azt a tételt és állítást, a melyet itt az előbb hangoztatni bátor voltam, mert ilyen etikai hatást perczentekben kifejezni ugy sem lehet. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azonban arra kívánok most már rámutatni, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy azok az érvek, a melyek a bankkérdésben kizárólag csak a gazdasági czélszerűséget hangoztatják a nélkül, hogy a politikai czélszerüség kérdésével is számot vetnének, és a nélkül, hogy épen a politikai czélszerüség szempontjából a nemzeti nagy ezélokat is a maguk törekvéseibe bevonnák, hogy ezek az érvek ezen törvényjavaslat mellett semmi esetre sem nyújthatnak vagy tartalmazhatnak olyan hatalmas etikai erőt, hogy azt nemzetéltető elemként tüntethetnék fel előttünk. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Sőt ezek az érvek meglehetősen energiátlan, gyenge, félénk és csüggeteg politikának az érvei. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De az a másik érv, a melyet a bankjavaslat indokolásául hangoztatnak, hogy az OsztrákMagyar Bank igen kitűnően felel meg a maga hivatásának és a hitel- és pénzforgalom követelményeit rendkívül jól teljesiti, egy nyugodt közgazdasági életet, körülbelül átlagosan négyszázalékos kamatlábat biztosit, bizony ez az érv is gyenge a nemzeti öntudat erejének szempontjából. (Igaz I Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Földes Béla igen t. képviselőtársam már felemlítette, de azt hiszem, mindenkinek eszébe jutott épen ezen indokolásnál az, hogy maga az a kitűnő funkezionálása valamely állami ezélokat szolgáló intézménynek nem lehet ellenérték, vagy nem lehet elaltatója a nemzeti czélok követelésének, mint a hogyan annak idején az ötvenes években az a Bach-rendszer, a melyik az állami ezélokat, melyek hivatása körébe tartoztak, bizony jól, meglehetős tökéletességgel teljesítette, és mégis ezen tökéletessége a működésnek nem tudta a magyar nemzetben elaltatni azt a törkvést, hogy állami intézményei, szervei tekintetében saját jogainak érvényesítésére törekedjék. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! A magyar állam területi integritásának kérdésében végtelenül kényesek vagyunk. Ha valaki azt mondaná nekünk, hogy azt a rendkívül sok anyagi áldozatunkba és igazán sok politikai gondunkba kerülő, nekünk sok aggságot szerző és a mi állami czéljainkkal sokszor ellentétbe jövő Horvátországot adjuk oda a szomszédunknak és bízzuk rá magára Horvátországra azt, hogy az osztrák Beichsrathban töltse be azt a hivatást, mely az osztrákmagyar monarchia nagyhatalmi állása szempontjából neki súlyt ad. akkor ez ellen, azt hiszem, minden magyar ember feltétlenül tiltakoznék, mert a területi integritás megsértéséről van szó. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A nemzeti jogok integritása tekintetében már korántsem vagyunk ilyen kényesek. A Bachrendszert megváltoztató nemzeti akarat és törekvés épen a nemzeti jogok megosztásának ós integritásának kérdésében volt igen kényes és igen érzékeny, mi jjedig igen fontos nemzeti jogainkról, mint a milyen a bank és közgazdaságunk önállóságának kérdése, igen szépen, könnyen, sőt hazafias jelszavak mellett, a gazgi czélszerüség jelszavával lemondunk. T. ház! A nagyon t. előadó ur, gróf Wickenburg Márk (Felkiáltások balfelöl. Hol van az előadó? Elnök csenget.) előadói beszédében többek közt azt mondta: (Olvassa.) »Vannak gyakorlati és czólszerűségi szempontok, melyek a mellett szólnának, hogy minden ország a saját intézményei felett teljesen önállóan rendelkezzék. Azonban épen gazdasági téren a leghatalmasabb országok is gazdasági czélszerüség szempontjából az önrendelkezési jogról bizonyos időre szerződésszerűleg lemondanak. Hiszen például az önálló berendezkedésnek a vámügy terén ideálja volna az autonóm vámtarifa, és mégis az összes hatalmas államok tarifaszerződéseket kötnek, a tarifaszerződések és a vámunió közt tulajdonkópen kvantitatív különbségek vannak. Ez nem bank, de határozottan ugyanabba a fogalomkörbe tartozik.« T. ház! Az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítását tartalmazó törvényjavaslat indokolása és támogatása tekintetében ezt az érvet megállónak tekinteni semmiképen sem lehet (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és pedig azért, mert ez a bankjavaslat nem azt a lemondást tartalmazza az önrendelkezési jogról, a melyet nagy államok szoktak gazdasági czélszerűségi szempontból megtenni vámszerződések alkalmából. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azok az államok, azok az autonóm vámtarifájukról és gazdasági önállóságukról lemondó nagy államok rendelkeznek ugyanis a gazdasági önállósággal, az önrendelkezésnek minden korolláriumával, az önálló vámrendszerrel, szerveik működése csupán szünetel a szerződés tartama alatt. A szerződés lejártakor azonban azonnal feléled az önrendelkezésnek nemcsak joga, de rögtöni funkeziója is. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mi a bank kérdésében egész máskép állunk ; nekünk nincs önálló bankunk és Ausztriának sincs önálló bankja, mely csak a működés czélszerűsége szempontjából mondott le önállóságáról, a mely a közös egyetértésnek megszűnése esetén önállóan funkczionálhatna tovább, hanem itt csak egy egyetlen egy intézményről van szó, ennélfogva az az argumentum, a melyet a közös bankrendszer mellett és a közös bank szabadalmának meghosszabbítása mellett az igen 41*
