Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-88
320 88. országos ülés 1911 j, Még azok is, a kik a 67-es alapon a közös bank hivei, e házban több alkalommal elismerték ezt, sőt régebbi igen nevezetes nagy vezérférfiak is. De elismerte ezt a t. túloldalnak egyik fölszólaló] a, Hantos Elemér t. képviselő ur e vitasoron is, bár természetesen a közös bank előnyeit fejtegette és egyedüli lehetőségét igyekezett kimutatni, mégis fájdalommal emlitettä azt, hogy az önálló bank fölállítása nem lehetséges, bár abban az állami szuverenitásnak kétségtelen attribútumát látja Annak ellenére, hogy az önálló bank fontosságát minden oldalról elismerik, a ház asztalán fekvő törvényjavaslat mégis az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítását tartalmazza a nélkül, hogy csak a legparányibb sugárra] is mutatna rá arra a nagy czélra, a mely a nemzet köztudatát az önálló bank felállítására vonatkozólag ezen kérdéssel összeköti. (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon,) a nélkül, hogy csak a legkisebb hajlandóságot, jóindulatot tüntetné is fel arra nézve, hogy ezt a nagy nemzeti czélt megközelíteni vagy óhajtani akarja és anélkül, hogy a készfizetések megkezdését, a mit az önálló bankra való áttérés iránti törekvésének első lépéseként tekintett oz ország, törvényileg rendezni szándékoznék. (Ugy van! Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) Annyiszor hangzott el itt e házban ez a kifejezés, hogy azt hiszem, nem követek el hibát, ha én is használom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Midőn azt látom, hogy e törvényjavaslat a köztudat szerint is nagy nemzeti czéljainkat figyelmen kívül hagyja, keresnem kell e javaslat támogatásának indokaiban azt a politikai morált, a melynek fontossága kétségtelen a finaneziális indokok mellett. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy a kormány állásfoglalása szerint a jegybank kérdése kizárólag a gazdasági czélszerűség szempontjából bírálandó és oldandó meg és pedig elsősorban azért, mert a hatásaikban mindig kevesebb biztossággal kiszámítható g}"ökeres újításoktól a nemzetnek tartózkodnia kell, másodsorban pedig azért, mert az Osztrák-Magyar Bank egy Európaszerte elsőrangúnak ismert intézmény, a mely feladatait a hiteligények és a pénzforgalom követelményei tekintetében kiválóan oldja meg. Azt hiszem, semmi kétséget nem hagy fenn ez a száraz és nagyon rideg indokolás az iránt, hogy ennek a törvényjavaslatnak megalkotásában az azt beterjesztőket és támogatókat semmiféle különös nagy, hatalmas etikai erővel biró nemzeti czélok nem vezették. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az indokolás ridegen a gazdasági czélszerűség kérdését helyezi előtérbe, a mi azonban azon másik indokból folyik, hogy a hatásaikban mindig kevesebb biztossággal kiszámitható gyökeres újításoktól tartózkodni kell. olyan színben is tűnhetik fel, mintha nem is annyira a gazdasági czélszerüségnek, hanem inkább . . . Polónyi Géza : A politikai czélszerüségnek ! anuár 28-án, szombaton. Ostffy Lajos : . . . a politikai szemponttól még eltekintve is, olyanformán tűnhetik fel, mintha voltaképen nem is a gazdasági czélszerűség, hanem a mai nap gazdasági nyugalma, hogy röviden szóljunk, a kényelem (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) szempontja indokolná a státuszkvó fentartását és minden újítástól, — a melynek hatásait kiszámítani ugyan nem tudja sekisem, de azokat a törvényjavaslat támogatói szörnyű rémes és sötét színekkel látják — kényelmesen tartózkodni, visszahúzódni kell, tekintet nélkül arra, hogy a vele összefüggésben levő nemzeti czélban rejlő nagy etikai erő nem tudná-e azokat a rémeket esetleg könnyen el is tüntetni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azonban feltéve még azt is, hogy nem a kényelem kérdése, hanem tényleg bizonyos gazdasági czélszerűségek kérdése . . . Polónyi Géza: Hol van az előadó ? Gr. Wickenburg Márk: Itt van! (Derültség jobbfelől.) Ostffy Lajos : . . . teszi indokolttá a mai állapot fentartását, akkor is kérdem, hogy ezen gazdasági czélszerűségek miért nem engedik meg azt, hogy azokra a köztudatban ezen kérdéssel összefüggő nemzeti nagy czélokra, a nemzeti önállóság és az önálló bank felé való törekvés czéljaira legalább az indokolás rámutasson, illetve, hogy ez a törvényjavaslat legalább egy csekélyke lépést tartalmazzon ebben az irányban. Arra a válaszra, hogy azért nem, mivel ezek a részemről ily módon jelzett és ecsetelt nemzeti nagy czélok nem gazdasági, hanem politikai természetűek, csak annyit mondok, a mit gróf Apponyi Albert t. kéjwiselőtársam itt a házban annak idején már ki is fejtett, hogy a bankkérdés a nemzet gazdasági életének kérdése, a melyet az angol épen politikai gazdaságnak, political economynek nevez, ennélfogva itt a gazdasági szempontok nemcsak nem zárhatnak ki, hanem egyenesen involválnak bizonyos politikai szempontot. (Helyeslés balfelől.) Az előttünk fekvő törvényjavaslatnál pedig tisztán gazdasági, vagy fináncz szempontok mellett annál is inkább érvényre kell jutnia bizonyos politikai szempontoknak, mert ezt nemcsak közjogi helyzetünkből, de belpolitikai helyzetekből eredő motívumok is szükségessé teszik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A bankkérdésnek közjogi helyzetünkből folyó politikai jelentőségét itt a házban nálam sokkal hivatottabbak, igen ékesen és meggyőzően kifejtették és igy senkinek sem lehet kétsége az iránt, hogy bármonnyire respektálja is az OsztrákMagyar Bank, mint közös bank, a magyar állam gazdasági önállóságát, de semmi esetre sem tehet a specziális magyar gazdasági életben oly politikai szolgálatokat, mint a minőket egy kizárólag magyar gazdasági szempontok által vezérelt önálló bank. Most, miután rámutattam az előttem szólók feltegetéseiből leszűrt ezen egyszerű és világos tételre, bátor vagyok rámutatni arra, hogy azok