Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-88
88. országos ülés 1911 január 28-án, szombaton. 321 az érvek, a melyeket közjogi szempontból a bankszabadalom megújítása mellett felhoztak, épen közjogunk tekintetében egyenesen sérelmesek. (Igaz! ügy van! balfelól.) Azonnal rámutatok, hogy miért ? Ezen közjogi helyzetünkkel összefüggő motívumok között szerepel pl. az, hogy az OsztrákMagyar Bank az osztrák és magyar birodalmak dualisztikus paritását a legtökéletesebben juttatja kifejezésre. Ez az, a mire azt mondom, hogyha ez az argumentum áll is, akkor ez nemcsak hogy nem valami örvendetes argumentuma ennek a bankjavaslatnak, hanem ez maga is közjogi sérelmet képez reánk nézve, (ügy van! Vgy van! a baloldalon.) Mert hiszen micsoda dualisztikus paritást tüntet fel az Osztrák-Magyar Bank % Miféle köze van egyáltalán az Osztrák-Magyar Banknak a dualisztikus paritáshoz % Hiszen az Osztrák-Magyar Bank nem közös ügy, mert hiszen az 1867-iki kiegyezés más közös ügyet nem ismer, mint a külügyet, a hadügyet és az ezekre vonatkozó pénzügyet, (ügy van ! balfelól.) Az Osztrák-Magyar Bank csak egy közös egyetértéssel szabadalmazott üzleti vállalat, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldahn.) a mely hogyha őt megbiző, vagy mondjuk, szabadalmazó állam közjogi helyzetéből a maga üzleti működése körében valamit fel akar tüntetni, akkor minket illetőleg csakis a magyar állami önállóságot van joga feltüntetni, (Ügy van! a bal- és a szélsöbaloldahn.) nem pedig a dualisztikus paritást. Polónyi Géza : Dualisztikus üzlet! Ostffy Lajos: Hogyha a bank a mint ezt argumentum gyanánt felhozzák, tényleg bizonyos dualisztikus paritást tüntet fel, vagy bizonyos dualisztikus paritást domborit ki valami nagyon tökéletesen a maga üzleti körében, (Halljuk! Halljuk! balfelól.) ez még a mi gazdasági önállóságunknak, vagy mondjuk önjoguságunknak tényét is ködbe burkolja (ügy van ! balfelól.) és olyan színezettel bír, minthogyha Magyarország és Ausztria között egy ujabb közös ügy léteznék (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ebből folyólag azt a látszatot kelti fel a külföld előtt, hogy az a reálunio a valóságnál sokkal szorosabb keretű. Ez pedig reánk nézve, a mi önállóságunkra nézve természetesen már magábanvéve is közjogi sérelem. Egy hang (a szélsöbaloldahn) : Veszedelem ! Ostffy Lajos: . . . aminthogy épen ebből a szempontból azt is sérelmesnek tartom, hogy az Osztrák-Magyar Bank az érczpénzek példájára nem külön magyar és külön osztrák bankjegyeket bocsát ki. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De ez az argumentum, nézetein szerint, a mellett, hogy közjogi sérelmet foglal magában. még egyenesen veszedelmes biztatásul is szolgálhat a mi tisztelt szomszédunknak, Ausztriának és Ausztriában mindazoknak, (Mozgás a bál- és a szélsöbaloldahn. Sálijuk! Halljuk!) a kik a Glesammtmonarchie gondolatának baráKÉPYH. NAPLÓ 1910 1915. IY. KÖTET. tai, arra nézve, hogy ezt, a reáluniót ilyenformán a valóságnál erősebb színben feltüntető intézményt mindenáron és görcsösen fentartani igyekezzenek és igyekezzenek minden lehető akadályt a magyar nemzet útjába gördíteni, hogyha bármiféle tekintetek és körülmények, esetleg a kényszerűség helyzetében is, az önálló bank felállítását, a bank önállósítását megpróbálná. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldahn.) Ep oly veszedelmes ezen érv hangoztatása, mint a másik, szintén a túloldalról hallott érv, hogy a közös bankrendszer mellett keresztülvitt és betetőzendő valutarendezés az osztrák-magyar monarchia nagyhatalmi állásának a hadsereggel egyenrangú hatalmas támasza. Hát meglehet, hogy ez így van, de eltekintve attól, hogy senki sem állithatja azt, hogy az önálló bankrendszer mellett keresztülvitt helyes és bölcs valutarendezés nem lehetne épen olyan hatalmas támasztéka a magyar államnak, és ha ugy tetszik vele, a monarchia nagyhatalmi állásának, mint ez a közös bank, eltekintve ettől, ezek az érvek veszedelmesek, a melyekről sokkal jobb hallgatni a mi nemzeti nagy jogaink érvényesithetésének szempontjából. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De közjogi helyzetünkből kifolyólag még egy más politikai szempont is össze van kötve a bankkérdéssel. Ez a másik politikai szempont az, hogy ha már a mai napnak gazdasági czélszerüsége szempontjából az önálló bank felállításától, illetve ezen czél felé való törekvéstől teljesen eltekintünk, ezzel a politikával teljesen szakítunk, akkor megtörténhetik az, hogy a mikor majd még a lehetőségét is elzárjuk ennek a feltétlenül nemzeti szuverenitásunk attribútumát képező önálló gazdasági intézményünknek, akkor beállhat külső körülmények folytán az a helyzet, hogy kényszerítve leszünk mégis valami módot és utat találni arra, hogy ezt a bankot önállóan felállítsuk. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ezeket a külső körülményeket pedig én valami olyan rendkívül távol fekvőknek nem is tartom, sőt ellenkezőleg azt tartom, hogy a közel jövőben is igen könnyen megtörténhetik, hogy olyan fejlődés elé állunk, a mely fejlődésben külső körülmények kényszerítenek a bankönállósításra. Ezek a külső körülmények pedig ottan tűnnek fel előttem, a hol az OsztrákMagyar Banknak a keretében, annak kormányzatában a Lajtán-túli rész egyik igen hatalmas és gazdaságilag fejlett, elsőrangú néptörzse, a csehek különös részt követelnek. T. ház! Kossuth Ferencz igen t. jmrtvezérem (Éljenzés a baloldalon.) először, utána pedig már többen is rámutattak erre itt a t. házban és arra is, hogy az Osztrák-Magyar Bank részvényeiből sokkal nagyobb mennyiség van a csehek kezében, mint a mennyi magyar emberekében. Ha ezek a csehek az Osztrákéi
