Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-88
88. országos ülés 1911 január 28-án, szombaton. 311 mentettek, de hányan vannak, kiknek már későn jött ez a két becsületes orvos ! Ezeken már egy 40 százalékig terjedő földhitel — hiszen tudjuk, hogy a magyar földhiteintézet alig az érték 40 százalékáig ad kölcsönt — nem segített, mert ez a hitel nem volt neki elegendő. Más, radikálisabb mentőeszközökre lett volna szükség, a mely radikális mentőeszközöket még ma is hiába várunk. De különben is ez az intézet képtelen kielégíteni a folyton növekvő igényeket. Ugyanis daczára annak, hogy a Magyar Földhitelintézet mai záloglevélforgalma 400 millió, a Kisbirtokosok Földhitelintézetéé 100 millió, tehát összesen egy fél milliárd, ez a nagy összeg mégis alig fedezi 14 százalékát annak a 3 és % milliárd adósságnak, a mely ma már a magyar földbirtokot terheli. Szó sincs róla, az utóbbi időben alakultak hitelintézetek, a melyek reális záloglevélüzlettel foglalkoznak és ezen záloglevélkölcsönök tényleg üdvös hatást is gyakoroltak azokra a földbirtokosokra, a kiken még lehetett segíteni, de ha kissé mélyebben nézünk bele a magyar földhitelnek jelenlegi állapotába, két nagy hibát találunk. (Halljuk !) Az első — és erről majd később bővebben fogok szólni — hogy a 3 és fél milliárd tehernek csak a fele törlesztéses kölcsön, a másik fele drága, kamatozó kölcsön, a mely abszolúte nem felel meg a földhitel előbb fejtegetett elméleti követelményeinek. De ha nézzük azt az első felét, a törlesztéses kölcsönállományt is, ott is látjuk, hogy óriási kurzusveszteségek és aránylag drágább kamatláb teszi terhessé ezt a magyar földbirtokosókra nézve Tudjuk, hogy a Földhitelintézet 3%%-os tipusu záloglevelek kibocsátását kénytelen volt beszüntetni és áttérni a 4%-osokra, mert túj nagy volt a kurzusdifferenczia. Tudjuk, hogy a többi magyar intézetek legnagyobb része 4i/ 2 % vagy 5%-os tipusu záloglevelekkel dolgozik, ezzel szemben a porosz Landschaftok 2% milliárdnyi kölcsönállománya legnagyobbrészt csak 3 és 3%%-os kamatozású. Tehát legalább is 1% differenczia van a kamatban is, ennyivel olcsóbb hitelt élvez a német gazda, mint a magyar. (ügy van ! baljeléi.) Ennél a kérdésnél ütközünk bele egy aktuális kérdésbe, a készfizetések felvételének kérdésébe. Egy jó czikket olvastam e napokban egy egyáltalában nem »bankos« újságban, a »Magyar Hirlapban«, a mely szerint Magyarország nemcsak az államkölcsönöknél, de a zálogleveleinél is egyaránt megsínyli a készfizetések hiányát; az államkölcsönöknél az alacsonyabb árfolyamban, a zálogleveleknél az ázsiókülönbözetnél fogva szintén a záloglevelek árfolyamában. A készfizetések fel nem vételének egyik következménye és baja az, hogy — mint látjuk — 1%-kal drágább hitelt élveznek a magyar földbirtokosok, ez évente 35 millió korona károsodást jelent. A kurzusdifferencziában pedig, ha figyelembe veszszük azt, hogy évente 400 millióval emelkedik a magyar I föld adóssága, legalább 8 millió a kárunk. És ezt haügassa meg Beck Gyula t. barátom, mert épen ő nyilatkozott beszédében a készfizetések felvétele ellen, ő a Magyar Jelzáloghitelbank igazgatója, azt, hogy nincs készfizetés, összesen legalább 38 millióval kell megfizetnie a magyar földhitelnek és a magyar földbirtokosságnak évente ! E tekintetben én báró Beck Gyulánál inkább elfogadom szaktekintélynek Lukács Lászlót és gróf Tisza Istvánt, a kik igenis üdvösnek és hasznosnak tekintették a készfizetések felvételét. Hock János: És az egész túloldal követelte a feliratban ! Hantos Elemér: De nem ezért, egészen másért. Palugyay Móricz : Zseniális konczepczióért! Baross János: Ismétlem a t. közbeszólónak, hogy én nem akarok kiterjeszkedni más témákra, hanem szorosan tartom magamat a földhitel kérdéséhez. Elsősorban tehát a földhitel érdekében lett volna szükség a készfizetések felvételére ! Elismeri azt Lukács László, elismeri azt gróf Tisza István is. Ezzel az argumentummal lehet — azt hiszem — legjobban csatlakoznom Kossuth Ferencz és gróf Apponyi Albert azon kijelentéséhez, hogy kevesebb animozitással fogadta volna pártunk a bankj avaslatot akkor, ha hozták volna a készfizetéseket, mint a készfizetések nélkül! Ehhez a felfogáshoz, mint agráriusnak, az előbb említett okokból elsősorban kell csatlakoznom. Pedig egy olyan országban, mint Magyarországnak, az olcsóbb földhitelnek, a mit a készfizetések biztosítottak volna, igazán óriási jelentősége van. Fellner egyetemi tanár ur kifejtette azt, hogy Magyarország a magyar földbirtok értékének 50%-áig el van adósodva és ha hozzáveszszük a közterheket, értékének 61%-áig van rajta teher ! Poroszországban ezzel szemben csak 39%-ig, Francziaországban csak 11%-ig, Olaszországban pedig — ki gondolná — csak 7%-ig az értéknek van eladósodva a föld ! Még fontosabb talán ennél az, a mit előbb emiitettem, hogy a magyar földadósságnak fele még ma sem törlesztéses kölcsön, annál kevésbbé járadékkölcsön, hanem drága, u. n. kamatozó kölcsön; ez a rész tehát •— Fellner számítása szerint körülbelül másfél milliárd összeg— konverzióra vár. Egy uj nagy magyar földtehermentesitésre van szükség, a mely a nem törleszthető drága kölcsönt olcsó törlesztéses kölcsönné, vagy járadékkölcsönné változtassa át. (ügy van ! ügy van ! baljelól.) Én látom, hogy a magyar kormány érzi, hogy a készfizetésekért bizonyos rekompenzáczióval tartozik Magyarország földbirtokosságának. A mint már Mezőssy t. képviselőtársam beszéde után a ministerelhök ur bejelentette, a kormány
