Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

294 87. országos ülés 1911 január 27-én, pénteken. emeli szekerczéjét és bárdját és bennünket támad vele, akkor már elvártuk volna legalább, hogy a beolvadt uj elem, . . . Huszár Károly (sárvári): A tékozló fiu. Hock János: . . . a mely nálunk is olyan erős politikai szolgálatokat teljesitett, mint náluk most, azt fogja mondani, hogy: lassabban, kérem, a bárddal és nagyon bátra ne méltóztass vele fenyegetni, mert itt ülünk a hátad mögött és nemcsak azokat ütöd, a kik szemben vannak, hanem elsősorban bennünket, (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloläalon.) Ezért az ilyen támadásoknál, a melyekkel bennünket illetnek, tessék meggondolni a mit mindnyájan tudunk, hogy az egész kiegyezésnek és az egész koalicziónak hasznát és előnyét tulaj­donképen a t. alkotmányj>árt élvezte, mi csak zsiránsok voltunk, a váltóra a pénzt ők vették fel. (ügy van! a szélsőhaloldalon.) Sajnos, azt a gazdasági elkülönitést 1907-ben a koaliczió nem tudta megcsinálni, de legalább a bankügynek önállósításával 1917-re előakar­tak készíteni. Mert itt ez a párt sem elvi állás­pontjáról, sem a küzdelemről le nem mondott. (TJgy van! a szélsobaloläalon.) Hisz ezért tudott megbuktatni bennünket egy olcsóbb ajánlat, a melyre a kabinetalakitással való megbízás ellenértékét uyiltszámlára most kezdi vissza­fizetni az ország. (Derültség a szélsobaloläalon.) Szóval, a pozitív programm helyébe negatív programm lépett. Mi azt mondottuk: Volo. akarjuk, ők pedig azt mondották, mondják: nolo. Vagyis ez a kormány képességnek a jel­szava: mi pedig sem a gazdasági elkülönitést, sem az önálló bankot nem akarjuk. (Helyeslés a szélsobaloläalon.) Ehhez a negatív programúihoz keresett a. t. munkapárt szónoki érveket. Sajnos, csak ürügyeket talált. Mert senkisem hiszi el, hogy a gazdasági közösség a nemzetre nézve előnyös, pedig csak ezt találják az önök politikájában, ha én mindjárt jobb véleményben vagyok is a t. túloldal felől. Minden nemzetnek ugy-e mégis a végső politikája a külön önálló gazdasági be­rendezkedés? A végezel tehát mindannyiónk előtt egy és ugyanaz. Mi következik most már ebből? Hogy a gazdasági közösség föntartása, a melyet önök föntartanak, de elméletben, esz­mékben föntartani nem akarnak, hogy ez ma­gának a nemzetnek nem a meggyőződése. Ez önöknél csak egy életbiztosítási polisz (Derült­ség és helyeslés a szélsobaloläalon.) Egy kötvény, a korinányképesség megtarthatására, az a tér, a melyről nekik tulajdonképen kirándulniuk nem szabad. Szóval, a közösség az a politikai viszonyhoz való alkalmazkodás, más szóval: Die Politik der gehundenen Marschrute (Derültség a szélsőhaloldalon.) vagyis a kötött útlevél poli­tikája (Igaz! TJgy van! a szélsobaloläalon.) Csodálatos, hogy elméletben ily közel állunk tehát itt egymáshoz, de mihelyt a gyakorlatban akarunk valamit megvalósítani, akkor az soha­sem időszerű. (Igaz! TJgy van! a szélsobal­oläalon.) Ismerjük ezt a politikát. Hiszen fel­ajánlották a koalicziónak is ezt az ürügykere­sést Bécsben. (Igaz! TJgy van! a szélsőbal­oldalon.) A mikor a koaliczió exponálta magát a véderő kérdésében, azt mondották, hogy ne harczoljunk szélmalmok ellen. Adja fel a vezérlő bizottság az álláspontját, majd eljön az idő, most nem időszerű a kérdés. Kem volna-e jobb minden erőnket a gazdasági önálló berendezke­désünk előkészítésére fordítani? (Derültség a szélsobaloläalon.) És a mikor a kiegyezéssel az­után aktuálissá lett a vámterület, azt is kine­vezték szélmalomnak. Azt mondották, hogy ez lehetetlen, ez felesleges beugratása a nemzetnek ez idő szerint, mert szépen elő lehet azt készí­teni 1917-re. Akkor Szterényi József t. kép­viselő ur is hájjal kenegette a mi reményeinket. (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloläalon.) De ugy látszik, hogy ez az ő részükről is csak ugratás akart lenni, mert a mig bennün­ket a harezba küldöttek, addig ők visszavonul­tak. (Derültség a szélsobaloldalon.) Ugy jártunk, mint a gödöllői csatában a zsidó honvéd, a ki künn állott az előőrsön és a mikor meglejite hirtelen az ellenség, visszafutott a táborba és azt kiáltotta: Magyarok, előre! Jechudim waibrach! zsidók szaladjatok. (Élénk derültség a szélsőbal­oldalon.) Minket is beleküldtek a tűzbe és ők viszontbiztositási kötvényt kötöttek a t. ellen­párttal. (Helyeslés és taps a szélsőbaldalon. Zaj. Elnök csenget.) A mikor azután — ismétlem — a kiegye­zésnél a külön vámterület lett aktuálissá, akkor az önálló bankra utaltak bennünket és azt mon­dották, ez az előfeltétel. Áldozatokat is hoztunk érte, hiszen azt tudjuk, nyílt titok, hogy bizo­nyos kvótaperczentet ezért adtunk. Ennek a fejében Ígérték, nemcsak ígérték, de írásba is foglalták az Ígéretet, sőt írásban a Sieghart-féle többletet is hozzá adták. De a mikor az önálló bank váltója esedé­kessé vált és mi azt fizetés végett bemutattuk, ujabb prolongácziót akartak proponálni. (Derült­ség a szélsobaloläalon.) De ennek nem ültünk fel. Hála Istennek, megbuktunk. Hála Istennek mondom, hogy e miatt megbuktunk. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert ez a nemzet a rothadás aljára ért volna, ha nincs gerinczes ember, a ki a negáczió terére mer lépni. (Taps a szélsobaloläalon.) Belebuktunk nemcsak azért, mert követeltünk, hanem azért, mert ott nem követeltek. Jött az Olcsóbb János, a ki bank nélkül is, — azt hiszem, minden nélkül is szívesen — vállalta a kormányt, Hé­derváry kibontott zászlóján a leglényegesebb reformként a választási reform jeligéje volt fel­írva, de olyan alakban, hogy ne tudja meg az ember biztosan, mit értenek alatta. Az általá­nos, titkos választói jogot hol kitakarták, hol betakarták, hol kiterjesztették, hol megszüntet­ték, és én tulajdonképen ma sem tudom, mi az

Next

/
Oldalképek
Tartalom