Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

87. országos ütés 1911 január 27-én, pénteken. 295 álláspontjuk. (Igás! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Azt hiszem, hogy a mikor ez a kérdés aktuális lesz, a mikor csakugyan az általános, titkos választói jog felett szavazunk, akkor majd ezt is kinevezik ujabb szélmalomnak és miután a bankkérdés akkorra már el lesz intézve, nincs kizárva, hogy újra az önálló bankot tűzik ki czólul. (Igás ! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) így jutunk bele abba circulus vitiosus-ba, a melyet az én t. barátom tegnaj) közbeszólás alakjában nagyon ügyesen emiitett fel. Ugy vagyunk ezzel, mint a beteg gyerekkel, a kinek édesatyja, satnya lévén a gyerek, csukamájolajat adott be. A gyerek csak nehezen vette be. Ekkor azt kérdezte valaki tőle: »Mit kapsz az apádtól érte?« »Minden kanálért egy hatost igért!« »No és aztán?« »Aztán beveszem és összegyűl egy forint.« »Es mikor az a forint összegyűlt ?« »Akkor a pajja azon megint csukamájolajat vesz!« (Élénk derültség a ssélsöbaloldalon.) így tartanak bennünket is ígéretekkel; czélszerűség szempontjából azonban fel felfüggesztenek egy-egy fontos, a nemzet fejlődésére nézve nélkülözhetetlen dolgot és ígérnek érte valamit, de csak úgy, mint Moliére fösvénye, a ki, mikor a nagy bőkezűség lelkesedése vett rajta erőt, azt mondta: Hálás leszek, majd ha holnap eljösz, ígérek neked valamit. (Derültség balfelöl.) ígérnek egy-egy hatost és mikor az ígéreteknek összegyűlt egy bizonyos tökéje, megint vesznek rajta közönséges csukamájolajat, így tesznek velünk az osztrákok is minden kiegyezésnél. A mig alkudozunk, addig van rekompenzáczió, van ígéret, van jsromessz, van minden, csak mikor már behajtották rajtunk a hasznot és írásban lekötötték hosszú terminusra az Ígéretet, mikor beváltásra kerül a kötelezettség, akkor rendesen megbuktatják a kormányokat, az ily kormány pedig ráhelyezkedik a tényleges állapotra, azokra, az előnyökre, a melyeket a másik kormány a magyar államtól tényleg bevasalt. Nem így jártunk-e a Bánffy-Badeni kiegyezésnél is? Nem az történt-e meg, hogy a tiroli gabonavámokat tulajdonképen törölték? Mi a Bánffy-Badeni kiegyezést letárgyaltuk, elfogadtuk, ezért rekompenzácziót adtunk, ennek az árát az osztrákok zsebükbe tették, Badenit ellenben megbuktatták, s a kiegyezés nem lépett életbe és jött az uj kormány és azt mondotta, hogy ezen az alapon, a melyben már benne volt a magyar nemzet rekompenzácziója, újra kezdjük az alkudozást, de a tiroli vámot kikapcsoljuk. Hát nem igy történt? Hiába kötünk mi szerződéseket, akkor lyukasztják át, a mikor nekik tetszik és jól esik, ha kell, felállítják ellenünk a gabonavámot Tirolban és a lisztbeviteli vámot Dalmácziában, ha kell, kinyitják a trieszti kikötőt és beeresztik a mezőgazdaság rovására az argentínai húst, nem is kérdik a kormánytól, mennyit és a kormány egyszerűen arra az álláspontra helyezkedik, hogy élőállatokban nem tesz kárt, fagyasztott hus, ki törődik vele, hadd egye a német. (Derültség.) Hiába mutatjuk mi ilyenkor a mi szerződéses kötleveleinket föl az égnek, mint egykor Murád szultán Várnánál, fütyülnek rá. így veszítjük el egymásután a mi kenyérmezei csatáinkat és legyőznek bennünket nem a saját erejükkel, a mieinkkel: mert mi adjuk a nyelet abba a fejszébe, a melylyel Magyarország életének törzsökös fáját kivágják. (Hosszantartó helyeslés a ssélsöbaloldalon.) Saját pénzünkön fölfegyverzett gyermekeink jönnek ellenünk, hogy jogos igényeinkben bennünket letörhessenek és gazdaságilag bennünket kizsákmányolhassanak. T. ház! Ez a mi alkotmányos életünk is csak szappanbuborék, nagy gyerekek czifra játéka, olyan épen, mint az a napfényben zománezos szappanbuborék, a mely hártyájában még szivárványos is, de tudja az ember, hogy belül üres és mikor meg akarja fogni, mi marad a kezében? Egy kis piszok. (Taps balfelöl.) T. ház! Az olyan alkotmányosság, a hol mi nem vagyunk jogosítva másra, mint legfeljebb csak arra, hogy a legmagasabb akaratot teljesíthessük, nem . alkotmányosság, az annak csak a külső látszata, a külső látszat pedig hazugság. (Ugy van ! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Már pedig Carlile, a ki szivével és erköl- esi érzékével irta meg a történelmet, mondotta azt, hogy egy nemzet akkor boldogtalan, mikor közélete betelik hazugságokkal, mikor beleszivárog a hajó nyilasába a tengervíz, elmeriti a hajót, mikor a közéletbe beleszivárognak az álságok, a külső lényeget kiszorító hazugságok, akkor elmerül az a nemzet. (Ugy van! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Ilyenkor minden inog, mert a hova lépünk, nem szilárd pont, melyre támaszkodhatunk. Ugy vagyunk vele, mint iszapvulkánikus területekkel, nem tudjuk, mikor törnek ki, mert mozog alattuk a talaj. A hazugságok is a nemzetek életében ilyen fölgyülemlett méreganyag. Ilyen virus, ez az az összegyűlt, összecsomósodott hazugság, a melyet ki kell lökni a nemzet testéből, ha a nemzet élni akar. (Helyeslés.) És hogyan löki ki ? A^ néjrjogok megtisztításával, forradalommal. (Élénk helyeslés a ssélsöbaloldalon.) Azért tulajdonképen legyen az a forradalom eredményében bármilyen, czéljaiban mindig egy igazságot, egy eszmét tisztit meg, vérben tisztítja meg, de megtisztítja. (Helyeslés a ssélsöbaloldalon.) T. ház! Láttuk,a közelmúltban, hogy mit ér alkotmányunk. En emlékszem arra a jelenetre, mikor itt gróf Tisza István ur felállt a parlamentben és hivatkozott arra a királyi akaratra, a mely a nemzetet hivja fel döntő biró gyanánt, hogy ítéljen a közöttünk fennforgó ügyben. És a nemzet ítélt nemcsak egyszer, itélt kétszer. Mi lett a következménye ? Az első ítélet után jöttek a Pabricziusok és szétverték a képviselőházat. A második ítélet után pedig,