Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-87
292 87. országos ülés 1911 január 27-én, pénteken. szólhatnak, de a magam meggyőződésével és tanulmányaimmal iparkodtam ennek a bankügynek politikai vonatkozását kifejteni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy mikor a bankügygyei összekapcsolódó közgazdasági életről, az önálló vámberendezkedésről, azután az ipari és földinívelési termeléssel járó haszonról, jövedelemről, munkabérekről beszélek, ezek mind összefüggő részét képezik a kérdésnek. Én azonban tisztelettel veszem tudomásul az elnök ur irányítását, és kérem a t. házat, hogy félbenszakadt gondolataimat kifejthessem. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a baloldalon: A kérvényekben is benne van mindez! Azok is ki vannak tűzve napirendre! Zaj!) Elnök: Tessék folytatni. Hock János; Azt hiszem, nem kell hosszasan bizonyítanom, hogy egy földmivelő állam sohasem tarthat el a területén annyi exisztencziát, a mennyit egy iparilag jól kifejlődött, szervezett állam. A népesedés emelése, a faji erősödés tehát mindig a nemzet gazdasági organizácziójától is függ. Méltóztassék csak megtekinteni, milyen a népesedési arány Sziléziában, Csehországban, Morvaországban, Szászországban. Csaknem négyszerte nagyobb a népességi sűrűség Belgiumban, mint nálunk. Miért? Talán nekünk nincs olyan földünk, a területünk nem olyan termékeny, az éghajlatunk nem olyan mint Belgiumé ? Kern, t. ház. Van nekünk fánk, búzánk, borunk, sónk, minden kvalitásunk, a mi az ipari termeléshez szükséges, csak állani férfiaink nincsenek. (Zaj.) Mert mégis nagy különbség, ha egy államban a munkás a földmivelés ágazatában, az agrikultur termelésnél kap az ipari munkás napszámához viszonyítva 17—18°/o-ot, az ipari munkás pedig kap 40°/o-ot. Ennyire tudja gyümölcsöztetni az egyik a munkaerejét a másik felett. Ez az oka, hogy miután nálunk ezek a gyümölcsöző ipari munkák nincsenek, a magyar munkáskezek kénytelenek külföldön keresni a bedugult forrásokat. Ez az oka a mostani népszámlálás szomorú statisztikájának. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Ez az oka az elnémult harangoknak, a beszegezett ablakoknak és az ország felnyitott ütőerének, melyből sötéten ömlik ki külföldre a vér. (Igaz! Ugy van!) T. ház! Nem a kalandvágy csábítja a mi véreinket, a mi fajunkat az idegenbe. Kiűzi innen őket a nyomor. Én beszéltem Amerikában, midőn ott jártam és magyar véreinket az egyes kolóniákban, a hol csoportokban éltek, felkerestem, beszéltem ott a bányák mélyében élő magyarokkal. Beszéltem az aczélgyárak izzó tüzes kohóinál dolgozó magyarokkal, egyértelniüleg azt mondották: boldogok lennénk, ha visszatérhetnénk hazánkban becsületes munkásnak, ha ott kereshetnék meg a mi tisztességes kenyerünket, de nincs biztos és állandó munka. Ügy vagyunk vele, mint a satnya gyerek. Hiába szereti az a gyermek az édesanyját, ha az az édesanya tejet nem tud adni neki, táplálni nem tudja; az a gyerek önkéntelenül fog e SJ .19 dajkát szeretni, a ki őt táplálni tudja. Ok is ugy voltak; ezek az Amerikába kiszakadott magyar véreink nem tudtak itthon megélni, tápláló dajka kellett nekik, egészséges, izmos dajka: az a nagy amerikai ipartermelő állam. (Tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt kérdem én, ha Hantos t. képviselő ur beszélt itt arról, hogy okvetlenül szükséges az iparfejlesztéshez a szakértelem, a munka és a tőke, hát ha mindazt a szakértelmet és mindazt a munkaerőt, a mit az ipari munkásokban nekünk már a külföld felnevelt, de még külföldön van és — a mint iparosoktól tudom — mind értékes, első kvalitású munkaerőt hazánk ipari termelésébe vissza tudnók hozni és hódítani: mennyivel növekednék egyszerre a mi fajunk kvalitása ? (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csakhogy azt a biztos megélhetési talajt, az önálló vámterületet tervszerűleg kellene részükre előkészíteni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mivel az önálló hitel- és pénzrendszer szervezése nélkül nincs biztos gyógyító szerünk, mely a nyomort, szükségleteiket enyhítse, mindenféle külső eszközökhöz fordulunk. De ezek csak szurrogátumok, a milyen a Szterényi-féle iparpolitika is volt. Elkövetett ö mindent, a mit tudott, csinált ipartörvényt, munkástörvényt, szubvenczionált gyárakat, pénzzel támogatott ipartestületeket, hogy gépeket szerezhessenek a közös műhelyekbe, szaporított ipariskolát, csinált vidéken kiállítást s támogatta, csinált háziipart, háziipari kiállítást, osztogatott mindenféle magyar czégeknek refakcziákat, szervezte a kereskedelmi attasékat: mindez nem volt elég. Ezek mind csak külső szurrogátumok, (Élénk helyeslés a bal és a szélsőbaloldalon.) ezekkel csak a betegség kórtüneteit lehetett enyhíteni, de magát a betegség fészket nem. Ezek egyenként mind üdvös és hasznos dolgok önmagukban véve, de nem. pótolhatják sem a vámsorompókat, sem a magyar önálló hitel- és bankszervezet létesítését. (Ugy van! Ugy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) A Szterényi-féle iparpolitikának épen az volt hibája, gyengesége és eredendő bűne, hogy ő nem először építette fel a magyar gazdasági élet struktúráját, kereteit, hanem iparkodott ornamentikát adni hozzá, a nélkül, hogy magát az életet, az élet vérkeringését belevitte volna. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért volt olyan laza, ezért volt olyan szegény és ezért volt olyan nagyon hamar megboldogult vállalat mindaz, a mit ő szubvencziókkal és az előbb említett eszközökkel próbált megerősíteni és kifejleszteni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Organizmust nem tudott adni. A tölgyet sem az a tavaszi napsugár, meg a harmat hozza virágzásba, benne kell lennie a törzsben annak az életerőnek a melyből fakad a virág, a melyből fakad az élet.
