Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

252 86. országos ülés 1911 január 26-án, csütörtökön. akkori jelentésével, melyet a kiegyezési bizottságnak tettek, bizonyítanom. Ez nem hivatalos akta, tehát nem hivatalos titok. Polónyi Géza: Csatáry azóta a Duna-Gőzhaj ózási Társaság szolgálatában van. Szterényi József: Ez arról az időről szól, mikor magyar szolgálatban volt, és biztosíthatom a képviselő urat, hogy elsőrendű szakférfiú és kötelességtudó, kiváló tisztviselő volt. A jelentés ez a része igy szól (olvassa) : »Az osztrák államvasutak maximális részesedése az 1907 Julius 1-én érvényben volt fél kezelési illetékkel rövidített, helyi díjszabás által határoltatott, ugy, hogy a várható osztráktarifareform utján bekövetkezhető díj drágulás a szóbanforgó magyar exportot a jövő tíz év tartamára nem érintheti«. Annyira megy ez az ujabb alapon való rendezése a tarifa-kérdésnek, hogy egyes vonatkozásokban, pl. a tengerinél nem is volt szükséges uj dijrészlet-táblázatot felállítani, mert az uj számítási alap olcsóbb, mint a korábbi és nehogy kisebb díjrészletet kapjon az osztrák államvasút, mint azelőtt kapott, még biztosított magának egy külön pontot abban a megegyezésben, hogy t. i. a mennyiben az uj alapon egyes olcsóbb, vagyis kisebb díjrészletek jönnének ki, a régibb díjszámítás marad érvényben. Ezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy ez a megegyezés nem olyan rossz a mi gazdasági életünk szempontjából, nem jelent olyan tehertételt, mint a minőt sokan hisznek és állítanak, bár kétségtelen, és nem tagadom egy pillanatra sem, hogy ez a mi kiegyezésünkben a Széll-Körber-félével szemben tehertételt jelent. Hogy maga a teher mennyi, hivatkozom ismét az előbb említett két szakférfiura, kik akkor azt jelentették (olvassa) : *Az összes díjemelésekre nézve megjegyzendő, hogy azok a legtöbb viszonylatban részleteink terhére csaknem teljesen kiegyenlíthetők, illetve jóval mérsékelhetők, ugy, hogy a jövendő díjszabási helyzet káros kihatását kivitelünkre számottevő áldozat nélkül elháríthatjuk. Az osztrák államvasút díj részesedésének feliavulását az eddigi forgalmi adatok alapján legfeljebb évi 200.000 koronára lehet becsülni. Ugyanezen összeg képezi az államvasút által esetleg viselendő különbözetek maximumát.« Tehát miről van szó ? Az egész tehertétel, a mely a szerződésre hárul ezen szakférfiak állítása szerint, maximum 200.000 koronára rug évenként és ezt a 200.000 koronát nem a magyar közgazdaság viseli, hanem az akkori kormány diszpozicziói szerint az államvasutak fedezik díjrészleteik leszállításával. Én megengedem, — és ezt nem mint enyhítő körülményt hoztam fel — hogy Magyarország egyetemes érdekei és a kiegyezési mérleg szempontjából tökéletesen közömbös, hogy magános viseli-e vagy az államvasút, de én csak mint tényt akarom felemlíteni, hogy a magángazdaságot ebből nagyobb megterhéltetés nem érte. Megjegyzem még, hogy ennek a megterheltetésnek egy része Ausztriából a Kelet felé menő ugyanily alapon képzett tarifák alapján visszatérül az államvasutnak, de e mellett még mindig az államvasutak részére egy bizonyos rész fenmarad teher gyanánt. Hogy a lekötött állomásokra vonatkozó tételekre hogy áll a helyzet és mi a jelentősége magángazdaságilag, legyen szabad csak egy adatot említenem. A délnémet, bajor, svájczi, franczia forgalomban a legtöbb kiviteli czikknél, a tengerinél, gabonánál, hüvelyeseknél és őrleményeknél 379 magyar államvasuti állomás van érdekelve ; ebből a 379 állomásból mindössze 19 olyan állomás van, — t. i. az osztrák államvasút kezdő vonalához közeleső állomások, tehátamáv. vonala melynemelég hosszú, — melynél a magyar államvasút az osztrák emelkedő díjrészleteket nem volt képes elenyésztetni. Ez az egész tarifa-ügy. Ez az egész hátránya a mi szerződésünknek a Széll-Körber-féle kiegyezéssel szemben. Méltóztatnak tehát látni, hogy nem főben járó bün. hogy a szerződésnek ezt a részét igy kötöttük meg abban a helyzetben, a melyben a kormány akkor volt, vagy legalább is nem érdemli meg azt a nagy lármát, a melyet e téren ellenünk provokáltak. Elhagyom a szerződést. Végeztem vele és most rátérek egész röviden a kiegyezési anyag második részét képező komplexusra : a pénzügyi javaslatokra. (Ralijuk! Halljuk!) Itt sokkal könynyebb a feladatom, hisz két oly kiváló szakférfiú és államférfiú tekintélye, mint a milyen Wekerle Sándoré és Popovics Sándoré, felmentenek attól, hogy a részletekbe bocsátkozzam. De sok anyagom sem lesz a részletezésre, mert, a mint majd méltóztatnak látni, az u. n. magyar blokk kivételével alig van változás a pénzügyi javaslatok között. Az első helyen áll a kétszeres megadóztatásra vonatkozó törvény. Ez teljesen azonos a SzéllKörber-kiegyezés alkalmával kötött megegyezéssel. A második helyen áll a Duna-Gőzhaj ózási vállalatok szállítási adómentessége. Ez is terhiünkre Íratott, mint egy újítás, holott, nem ha újítás volna, akkor is felelnék érte; de mert lehetetlenségnek tartom jogállamban, eltekintve a dunai aktától, a melynek alapján reklamáltatott, hogy egyetlenegy vállalat terheltessék meg azzal az adóval és minden egyéb vállalat mentes legyen az alól. Ezt csak mellékesen említem fel, a lényege a dolognak az, hogy a javaslat a Széll-Körber-féle kiegyezésben is benne van, szó szerint vétetett át. A harmadik javaslat a . . . Polónyi Géza: Nem volt szubvenczió ! Szterényi József: ... Ez nem változtat az adó szempontjából semmit. A mit a Duna-Gőzhaj ózási társaság Ausztriában kap, az nem változtat azon, hogy mi jogosultak vagyunk-e tőle adót szedni vagy sem. A harmadik javaslat az u. n. magyar block. Ez a Széll-Körber-féle vámszövetségben függőben hagyatott. Bizonyos közeledések jöttek létre akkor is, a végső döntés azonban függőben hagyatott azon