Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

86. országos ülés 1911 január 2ö-án, csütörtökön. 251 figyelni (olvassa) : »és ennek alapján gondoskodni fog arról, hogy« stb. Sándor Pál: De a banknál már van megegyezési kötelezettség. Szterényi József: Milyen banknál ? Ugyan legyen nyugodt a képviselő ur, majd rá fogok térni erre is, és meg fogok felelni erre a közbeszólására is. Polónyi Géza: Sieghartra is méltóztassék majd kiterjeszkedni, hogy mennyit igért ő ? Szterényi József; Én nem beszélek Ígéretekről, én faktumokról beszélek ! Polónyi Géza: Helyes ! Helyes ! Hát a Siegliart nem faktum ? Szterényi József : Sieghart faktor volt, de nem faktum! Itt tehát nincs baj, mert igazságosaknak kell lennünk, és konstatálni kivánom a magam részéről s az igazságnak tartozom vele, hogy habár élethalálharczot is folytattunk egymással az osztrák kormány és az akkori magyar kormány a gazdasági megegyezésért, azután, hogy megegyeztünk, az akkori osztrák kormányban a legmesszebbmenő ámogatást és lojalitást találtuk a magunk ügyeiben. Ennél a pontnál az osztrák ~\k érvényesítették azt az álláspontot és ez az, a mi elől nem lehetett kitérnünk, bármennyire elismertük a nagy vivmányt, a melyet Széll Kálmán a Széll-Körberféle egyezményben elért, hogy ama megállapodások értelmében, a saját osztrák szállítói, tehát a saját származású termékei nem élvezik az osztrák államvasuton azt a kedvezményt, a melyet Ausztria nekünk ad, sőt nem nyújtjuk Magyarországon sem a magunk szállítóinak azt, a mint a tranzitóforgalomban természetes, a mit itt tőlük követeltünk. Ez volt magyarázata annak, a miért meg kellett elégednünk ezzel a rendelkezéssel. Már most folytatom., hogy hosszadalmas ne legyek. (Halljuk I Halljuk ! Elnök csenget.) A negyedik pont a közvetlen díjszabásokra és a maximális díjtételekre vonatkozik. Ez, t. ház, tényleg látszólag egy tehertétel. Rosenberg Gyula : Ez volt az, a mire mondták, hogy nagy nemzeti vívmány, visszanyertük a tarifaszabadságot. (Mozgás.) Szterényi József: Hálás vagyok a közbeszólásért, úgyis rá akarok térni erre, de még hálásabb leszek, ha a t. képviselő ur kegyes lesz megmondani, ki dicsekedett vele, mert én ilyen illetékes tényezőt nem tudok. Rosenberg Gytlia : Kossuth Ferencz mondta egyik beszédében. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, nem lehet a szónokkal párbeszédet folytatni. (Helyeslés.) Szterényi József: Bocsánatot kérek, én végiglapoztam Kossuth Ferencz beszédeit e kérdésben, és nem tudtam erre rájönni, bár gyakrabban hallottam ezt az állítást. Ez ellenkezik a tényekkel, illetékes ember tehát nem mondhatta. Ellenkezik a tényekkel, mert a mióta önálló magyar vasúti igazgatás van, soha a tarifa a belforgalomban,a helyi díjszabás lekötve nem volt, itt tehát csak tévedésről lehet szó. Az osztrák vasutak, a magyar vasutak is önálló díjszabási joggal rendelkeztek mindig, rendelkeznek ma is, soha e tekintetben lekötés nem volt. Lekötve kizárólag a tranzitótarifák voltak, bizonyos reláezióban a Széll— Körber-féle egyezményben. Lekötve vannak most is, a mint leszek bátor kimutatni, és ennélfogva nem tudom, honnan vétetik az az állítás, hogy valaha illetékes egyének dicsekedtek volna azzal, hogy Magyarországnak tarifa szabadsága feléledt volna. Már most, t, képviselőház, emiitettem, hogy magától a szerződésből e rendelkezés, a maximális díjtételeket illető lekötés kimaradt, a szerződés azonban utal arra, hogy a két állanivasuti igazgatás fog egymással megállapodni e dolgokban. Es innen látszik eredni a félreértés, mintha most lekötött díjtételek nem lennének. A két államvasuti igazgatás igenis megállapodott teljesen, oly megállapodás jött létre, a mely ugyanarra a kiegyezési tartamra köttetett, mint a mifyenre a kiegyezés szól. Kifejezést nyer ez már a czimbeh : »Egyezmény a magyar kir. államvasutak és a cs. kir. osztrák államvasutak között a kölcsönös átmeneti forgalomban alkalmazandó közvetlen díjszabások kérdése és azok díjtételeinek elosztása tárgyában, Magyarország és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok közt kölcsönös vám és kereskedelmi vonatkozásokat tartalmazó, az 1907 október 8-án kelt szerződés 10. czikkelyének második bekezdése értelmében a fentnevezett két államvasút igazgatósága között e szerződés tartamára a két szakminister jóváhagyásának f entartásával az alábbi egyezmény köttetette Maga az egyezmény, bátor vagyok bemutatni,, egy mellékletet tartalmaz, a mely mellékleten ugyanazokra az árukra és ugyanazokra a relácziókra, Passaun és Simbachon át (Mozgás.) csak az égeri rész mellőztetett, ugyanazon állomásokról egy külön díjszabás állíttatott fel a maximális díjrészletekkel egy uj alapon — Kosenberg Gyula t. barátom közbeszólására el fogom ezt is |mondani. — A dunai verseny képezte azt az alapot, melyet erre az uj megállapodásra felállítani lehetett. Azonban a dunai verseny tudvalevőleg az évnek csak egy részére terjed ki, míg a megállapodás az egész évre. Az alapját képezi a dunai verseny és hogy minő differencziák jönnek ki ebből a Széll-Körber-féle kiegyezéssel szemben, azt is leszek bátor a t. háznak bemutatni. Konstatálom tehát, hogy az a bizonyos tarifalekötés ebben a vonatkozásban most is meg van, ugyanazokról az állomásokról ugyanazon végállomásra, magában foglalva az egész délnémet, bajor és ezen túlmenő svájezi, franczia stb. forgalmat. Legyen szabad arra nézve, hogy a garanczia a maximális tarifák fel nem emelhetése tekintetében most is megvan, a tárgyalásokat folytatott két államvasuti vezető tisztviselőnknek, kik kiváló szakférfiak, a mit a kereskedelemügyi minister ur lesz kegyes igazolni, t. i. a tarifaosztály főnöke, és az akkori helyettese, ki azóta már nincs magyar szolgálatban, Szájbely és Csatáry urak 32*