Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-86
anuár 26-án, csütörtökön. 250 86. országos ütés 1911 j\ mezni. hogy t. i, tiszta szituáezió teremtessék 1917. végére, ez a szerződés feltétlenül lejár 1917 deezember 31-én. tehát meg nem újítható, nem prolongálható. Méltóztassanak ezek után megengedni, hogy most már rátérjek a sokat vitatott vasúti tarifáknak a kérdésére, mint a melyet a mi szerződésünk legsebezhetőbb oldalának tekintenek. (Halljuk! Halljuk I) Ne méltóztassék rossz néven venni, ha ezt kissé részletesebben tárgyalom, hisz ez egyrészt fontos annak a kormánynak reputácziója szempontjából is, mely megtámadtatott, de fontos a közgazdasági érdekeltség széles rétegei szempontjából is, hogy azok is tisztában legyenek a tényleges helyzettel és ne beszéljenek és Ítéljenek a nélkül, hogy tudnák, hogy tulaj donképen miről van sző. A Széll—Körber-féle vámszövetségi tervezet 9. czikke ötféle rendelkezést tartalmaz. Az első vonatkozik a külföldi tranzitó-forgalomra, t. i. a németországi és az azon túlmenő forgalomra, különösen biztosítva azt, hogy a két államvasút tartozik egymásnak közvetlen díjszabásokat engedélyezni, illetőleg tartozik közvetlen díjszabásokat felállítani. A második a tranzitó-forgalomban maximális díjtételeket állapított meg, vagyis azt az elosztást, a melyben a díjtételekből Ausztria állam vasút j ára és Magyarország államvasút]ára a kvóta esik, mint a mely maximális díjtétel a kontemplált vámszövetség tartamára nem emelhető. A harmadik része volt ennek a szerződésnek az, a mely biztosította a német szerződés 15. czikke alapján Németországnak biztosított kedvezményeket kölcsönösen egymásnak is. A 4. rész az oroszországi gabonaforgalomra vonatkozott, nevezetesen arra, hogy ha Oroszországból az osztrák államvasút gabonát szállít Németországba, — mert minden vasút igyekszik magának külföldről szállítmányokat szerezni, ez a szerzési üzlet — hogy ugyanazon kilépő állomásra nézve, a melynél az áru az osztrák államvasút vonalát elhagyja, Magyarország egyenlő elbánásban részesüljön. Az 5. pont a titkos tarifák tilalmára vonatkozik. Itt legyen szabad megjegyeznem, hogy ez a vasúti tarifakedvezmény külön megállapodás tárgyát képezte, még függetlenül a Széll-Körber-féle vámszövetségtől is, mert hiszen az nem lépett életbe soha, nem tárgyaltatott, ez a kedvezmény pedig életbelépett 1907 deezember 31-éig. Ekkor azonban az osztrák kormány kijelentette, hogy ő ezen vasúti kedvezmény kérdését, mivel ő annak idején a Eeichsrath bizottságaiban nem volt képes befolyását érvényesíteni e tekintetben, semmi körülmények között meg nem ujitja, az deczembeT 31-én feltétlenül lejár s mint olyan tényezővel kell azzal számolunk. Legyen szabad itt utalnom arra is, hogy minő, szinte mondhatnám élet-halálharcz folyt közöttünk épen ezen a téren, a hol annyira mentek Ausztriában, hogy a mit mi kölcsönösen Német országnak szerződésileg biztosítottunk a vasúti tarifák tekintetében, a két állam egymástól, illetőleg Ausztria mitőlünk kívánta megtagadni, azt mondván, hogy az őt nem kötelezi, hogy nem köteles oly kedvezményt adni nekünk, mint a minőt együtt adtunk egy harmadiknak. Nagyon természetes, hogy ez az álláspont nem érvényesülhetett, mert ha ketten egy alapon szerződünk egy harmadikkal és annak ketten egyenlő kedvezményt adunk, az impliczite magával hozza, hogy magunk egymás között ugyanazon az alapon állunk, mint a melyen a harmadikkal közösen. Ezt csak illusztrálásául említem fel annak a helyzetnek, a melyben a tárgyalások folytak. Másodszor: mik az eltérések a Széll-Körber-féle vámszövetségi javaslat emiitett pontjától a szerződés alapján ? A német viszonosság, a melyet emiitettem, változatlanul megmaradt. A titkos tarifák tilalma, mint a mely nemzetközi egyezményen alapszik, ez szintén megmaradt. Az első változás mutatkozik az orosz gabonaforgalomnál, a melyet illetőleg magában a SzéUKörber-féle javaslatban volt benne a kedvezmény,a melyet említettem, hogy t. i. biztosíttatik ugyanaz a tarifa, nem számban, hanem tartalomban. A két kormány már most a következő nyilatkozatban állapodott meg, a mely teljesen kötelező erővel bír mindkét államra nézve, a mint ez abban a megállapodásban jelezve is van (olvassa) : »Tekintettel a két félnek azonos érdekeire, a melyek idegen államokba való kivitelünk akadálytalan fejlődéséhez fűződnek, miután a két fél egyikének sem szándéka, hogy a másik kiviteli érdekeit csorbítsa, a két államvasuti igazgatás azon esetben, ha kitűnik, hogy a jövőben vonalai egyikén valamely idegen termékre nézve fennálló átmeneti díjtételek mérséklése az illető czikknek kiviteli képességét Magyarországon, illetőleg Ausztriában kedvezőtlenül befolyásolta volna, tárgyalásokat fog indítani egymással és ennek alapján gondoskodni fog arról, hogy az ezen kivitelt gátló díjszabási nehézségek a saját gazdasági érdekek által vont határokon belül. mellőztessenek«. Sándor Pál: Nesze semmi, fogd meg jól! Szterényi József: Hát Sándor Pál urnak lehet, hogy nesze semmi, fogd meg jól, azonban én ugy ismerem őt, hogy az üzleti életben a legfőbbnek tartja a tisztességet; ha tehát két üzlettárs arra szerződik, hogy egymás versenyképességét nem fogja befolyásoltatni oly intézkedésekkel, a melyek károsan hatnak vissza arra, azt az üzlettársak meg is szokták tartani. Itt tehát világosan, expressis verbis meg van mondva, hogy olyan esetekben, midőn ez az idegen állam terméke, hiszen nem Ausztria termékéről van szó, Magyarország versenyképességét rontaná, ez ki fog egyenlittetni. Sándor Pál : Csak tárgyalások indításáról volt szó.! Szterényi József: Bocsásson meg, itt nem tárgyalások indításáról volt szó, mert méltóztessék a t. képviselő urnak a folytatást is meg-