Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-86
HO. országos ülés 1911 január 26-án, csütörtökön. 249 itt arról van szó, hogy a védjegyeknek megtévesztő volta, a melyet osztrák vagy külföldi ozikkekre a magyar vevőközönség megtévesztése czéljából alkalmazhattak, olybá tüntetve fel azokat, mintha magyar czikkek volnának, minek visszautasítására eddig jogunk nem volt, mert ha azok bejegyeztettek Bécsben, vagy bármely osztrák kamaránál, ipso facto védve voltak minálunk is ; ez most teljesen lehetetlenné van téve, ez az ügy is önállóan rendeztetett, sőt a külföldi származású védjegyeknél, a melyekre vonatkozólag azelőtt elegendő volt, ha csak Bécsben jegyeztettek be, kötelezőleg ki van mondva, hogy ezentúl, ha a védelmet akarják, állami önállóságunknak megfelelőleg nálunk is bejegyzendők. Ugyanígy állunk a nemzetközi unióval, t. i. a Parisban székelő védjegy-unióval, a mely kérdésben, mint azt már a második czikknél voltam bátor felemlíteni, felfogásbeli különbségek voltak a közös egyetértéssel intézendő ügyek tekintetében. Ezt is teljesen tisztáztuk úgyannyira, hogy most már Magyarország önállóan lép ki és be az unióba, mindössze csak annyit biztosítottunk kölcsönösen egymásnak, hogy mivel semmi okunk nincs egymástól ellenségesen elzárkózni, közöljük egymással esetleges kilépési szándékunkat is, hogy igy egyöntetűen járhassunk el. Végül szabályoztatott a magyar czimernek Ausztriában való használati joga is, minthogy — méltóztatnak tudni — e téren szintén sok visszaélés volt a magyar iparra nézve. A 16. czik, t. ház, egy kivétellel változatlan. T. i. a posta- és távírda, a mely addig szintén közös egyetértéssel volt intézendő, aszerződések tekintetében közös volt — hisz a római posta-kongresszus kivételével az összes előzőknél közösen szerepeltünk mint Ausztria-Magyarország — most a posta is teljesen független!ttetett, az 1888 óta fennálló tulajdonképeni tényleges állapotnak megfelelőleg. •A 19. czikk a biztosító társaságok kérdését rendezi, itt is a magyar biztosító társaságok érdekeinek megvédésével, a mennyiben az eddigi képtelen helyzetet, a mely abban állott, hogy osztrák biztosító társaságok nálunk olyan üzletágat is folytathattak, a minőt magyar biztosító társaságok Magyarországon nem űzhettek, — természetesen a mi hátrányunkra — teljesen kiküszöbölte és biztosította, hogy kölcsönösen csak olyan üzlet folytatható, a mely a törvény szerint a saját ^biztosító társaságoknak meg van engedve. A 20. czikk az állatforgalmat tárgyalja. Méltóztatnak emlékezni Mezőssy Béla t. barátom múltkori beszédére. Ö ezt a kérdést és a javításokat, a melyek e tekintetben elérettek, elég részletesen tárgyalta, épen ezért a magam részéről most nem is kívánok ezzel foglalkozni. A szerződés 21. czikke a bor- és a tőzsdereformra vonatkozik, a hol tehertétel gyanánt említtetett, hogy a magyar kormány lekötötte Magyarországot abban az irányban, hogy a bortörvényt miképen fogja megalkotni és hogy a zsdereforraot ás alku tárgyává tette. KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. IV. KÖTET. A mi a bortörvényt illeti, legyen szabad figyelmeztetnem a kritika ezen részét arra, hogy a Széll—Körber-féle megegyezésben is van rendelkezés arra nézve, hogy lehetőleg egy éven belül a magyar bortörvény megfelelőén fog módosíttatni, ez tehát nem tehertétel. A mi pedig a tőzsdét illeti, ez látszólag talán az, tényleg azonban az akkori kormány már sokkal előbb ugy a képviselőházban, mint a főrendiházban kötelező kijelentéseket tett arra nézve, hogy a tőzsdetörvényt reformaim kívánja, még pedig a játékszerű és irreális üzletek lehető kiküszöbölésével. Akkor tehát, midőn az osztrák kormány erre irányuló óhaját fejezte ki, hogy ez megegyezés tárgyát képezze, semmi ok sem forgott fenn arra, hogy a magyar kormány egy különben is már nyilvánosan kijelentett kötelezettségét abba a szerződésbe fel ne vegye. De hangsúlyozom, hogy arra nézve eltérő lehet a vélemény, hogy az helyes-e vagy nem helyes ; én csak regisztrálom a tényeket hűen, színezés nélkül. Ellenben az előbbi, a bortörvényre vonatkozó tehertétellel szemben áll a tokaji bor vidékének lehető legmesszebbmenő megvédése Ausztriában és ide tartozik az a megállapodás is, a mely a mezőgazdasági termények hamisítására vonatkozó kötelezettséget illeti. T. i. ebben a tekintetben a magyar mezőgazdaság elárasztatott hamisított termékekkel, a melyek itthon a mi gazdaságunknak hátrányára, kárára szolgáltak s ennélfogva az akkori kormány szükségesnek tartotta ebben a tekintetben is lekötéseket eszközölni. Teljesen változatlanok a szerződés XXII. és XXIII. czikkei, a melyek a vámértekezletre és a bosznia-herczegovinai állapotokra, illetőleg viszonyra vonatkoznak. Ellenben egészen uj a XXIV. czikk, a mely a választott bíróságokról rendelkezik. A szerződés természetéből és nemzetközi jellegéből folyik az, hogy arra az esetre, ha differencziák támadnak, legyen egy fórum, a mely azokat eldönti, minthogy eddig más, mint a hatalmi szó, itt nem szerepelhet ; tt. Ebben a pontban más külföldi szerződésektől bizonyos eltérés van a -választott bíróságok struktúrája tekintetében, ez azonban onnan ered, hogy mindkét állam képviselői, kormányai egyetértettek abban, hogy a mi szoros közjogi, államjogi viszonyunknál fogva nem kívánatos a magunk vitás ügyeit kivinni harmadik tényezők közé, külföldi állam fóruma elé és ezért választatott az a látszólag kissé komplikált, de a bírói függetlenség elvénél fogva teljes garancziát nyújtó mód, mely e pontban k : fíjezésre jut. Végül, mielőtt a tarifákra áttérnék, itt van a XXV. czikk, a mely a szerződés felmondására, illetőleg a szerződés tartamára vonatkozik. Ez annyiban tér el a SzéU-Körber-féle és az eddigi vámszövetségi törvényektől, hogy azok azt a rendelkezést tartalmazták, hogy a vámszövetség tíz évről tíz évre szól, de ha fel nem mondatik, ujabb tiz évre megkötöttnek tekintetik és ez mindaddig ismétlődik tiz évről tiz évre, míg a felmondás meg nem történik. Ezzel szemben ugyanabból az I okból, a melyet bátor voltam már az imént jelle-
