Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-86

246 86. országos ülés 1911 január 26-án, csütörtökön. kiegyezésnek. Minden színezéstől menten, hogy magára a t. házra, a t. képviselő urakra bizzam a mérleg felállítását. De a mikor ezt teszem, méltóztassék megengedni azt a tiszteletteljes kérésemet is, hogy ha talán hosszadalmasabb lenne is ez az összehasonlítás és így beszédem, mint különben szeretném, ne méltóztassék ezt az én terhemre írni, hanem méltóztassék megterhelni vele az én t. barátom számláját. Van az ő javára, irva elég, elbírja ő majd ezt a kis terhet is. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt magát az összehasonlítást kezdeném, meg kell állapitanom és röviden jellemeznem azokat a viszonyokat, a melyek között a koaliczió kormánya akkor volt, a midőn a gazdasági kiegyezést Ausztriával meg kellett kötnie. (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelmi szerződések a legfontosabb államokkal meg voltak már kötve ; meg voltak kötve a vámterületi közösség alapján, tehát adott helyzetben volt a kormány akkor, a midőn a tárgyalásokat Ausztriával íel kellett vennie. Ebből a helyzetből folyt annak a paktumnak gazdasági része, és minthogy annak idején a ház előtt maga az egész jDaktum szövege elolvastatott, tehát titkot már nem képez, én sem vétek a hivatalos titoktartás kötelezettsége ellen, ha ezt a pontot itt idézni fogom. (Halljuk! Halljuk!) Szólt pedig ez a pont, a mely, hangsúlyozom, folyt abból a lekötöttségből, a mely a külföldi szerződések megkötése folytán előállott, a következőképen (olvassa) : »A vám- és kereskedelmi ügyekre nézve a külállamokkal már megkötött kereskedelmi szerződések, valamint az autonóm vámtarifa az országgyűlés által törvénybe iktattatnak. A mi pedig a Magyarország és Ausztria közötti viszonyt illeti, ö Felsége ennek véglegesítésére szabad kezet ad a kormánynak, de természetesen kiköti, hogy a két állam között a megegyezés az 1899 : XXX. t.-czikkre való tekintettel létre jöjjön. Ha azonban ez lehetetlennek bizonyulna, akkor a státuskvó a szerződések tartamáig fenmarad.« A koaliczió tehát minden eshetőségre biztosította a státuskvó fentartását — a melyre később lesz szerencsém visszatérni — és igy ment bele, illetőleg készült annak, hogy ama tárgyalásokba bocsátkozzék. Nagyon természetes, hogy az önálló vámterületre való áttérés ezen lekötöttség következtében ab ovo kizártnak volt tekintendő. De legyen szabad ehhez a magam egyéni véleményét az önálló vámterületet illetőleg most már hozzáfűznöm. (Halljuk! Halljuk!) Ha nem is lett volna kikötve ez a feltétlen státuskvó, akkor is teljesen lehetetlen és az ország legvitálisabb érdekeinek föláldozásával járt volna hirtelen a magyar önálló vámterületre való áttérés, koczkáztatása lett volna az ország egész gazdasági életének, mert valamint ma nem volna az ország abban a helyzetben, hogy az önálló bankra térjen rögtön át, minden átmenet nélkül, nagy gazdasági hátrányok nélkül, azonképen lehetetlen lett volna, vagy hekyesebben mondva, az ország nagy gazdasági érdekeinek koczkáztatása lett volna egy önálló vámterületi berendezkedés, ha abban a koaliczió összes pártjai egyet is értettek volna. Ez a premissza. Következik a második tény, a mely a tárgyalások előtt volt. Nevezetesen az 1899 : XXX. t.-czikkben biztosított önálló vámterület jogi állapotából folyt, hogy addig, a mig a törvényhozás másként nem intézkedik, az autonóm vámtarifa nem lehetett többé közös, hanem annak önálló magyar autonóm vámtarifának kellett lennie. A kormány tehát az autonóm vámtarifáról szóló törvényjavaslatot mint magyar autonóm vámtarifát az országgyűlés elé terjesztvén, . . . Cserny Károly: Ez volt a hiba ! Szterényi József: A t. képviselő ur szerint hiba lehet, szerintünk ez hatalmas fegyver volt. . . Cserny Károly: Ez volt az osztrákok fegyvere arra, hogy felforgassák a korábbi megegyezést ! Szterényi József: A t. képviselő ur a koalicziónak tagja volt, ha nem is volt képviselő, miért nem adott ennek a véleményének az alkotmánypártban kifejezést % Módja lett volna hozzá. Cserny Károly : Adtam !... Szterényi József: Nem tudok róla. Mondom, a kormány életbeléptette az autonóm vámtarifáról szóló törvényt a törvényhozás felhatalmazásával rendeleti utón és a Svájczczal kötött kereskedelmi szerződést az országgyűlés beczikkelyezte azzal, hogy az abban említett közös vámterületre és autonóm vámtarifára való hivatkozás alatt immár a magyar vámtarifa értendő a szövegben. Ebből konstruált azután — nem akarom fárasztani a t. házat az egész beczikkelyezési záradék felolvasásával — az osztrák kormány egy sérelmet, a melynek következtében 1906. Julius 6-án az összes kiegyezési anyagot tüntetőleg visszavonta, azt mondván, hogy most már csak uj alapon fog tárgyalni. Méltóztatik látni, t. képviselőtársam, hogy nagyon híven, történelmi hűséggel adom elő a tényeket, minden mellékiz nélkül. Ez volt tehát a helyzet, a mikor a koaliczió kormányának a kiegyezési tárgyalásokhoz kellett fognia, mely tárgyalások 1906 őszén kezdődtek. Az eredmény ismeretes. És most rátérek az összehasonlításra. czikkenként mutatva ki az eltéréseket, mert súlyt helyezek arra, hogy ebben egyszer tisztán lássunk, hogy tisztán lássa mindenki azokat az eltéréseket, a melyek az eddigi legjobb kiegyezés — és ez Széll Kálmánnak és az akkori kormánynak érdeme, hogy 1867 óta ez volt a legjobb kiegyezés — és a mostani kiegyezés között vannak. A czime és a bevezetése a szerződés és a vámszövetség közi eltérést tartalmazza. A szerződés a nemzetközi jog védelme alá helyezi ezt a szerződést. Mint méltóztatnak tudni, addig kölcsönös megegyezéssel,de különben autonóm alapon beczikkelyezett törvénj^ek alapján állottunk. Az első czikk azt a megkülönböztetést tartalmazza a Széll— KörbeT-féle kiegyezés első czikkétől, hogy a két