Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-84

194 84-. országos ülés 1911 január 2í-én, kedden. ügyben mi kívülről láttunk, de a melyeknek titkos rugóit mi nem ismerhetjük. (Mozgásába!- ésaszélsőbdoldalon.) Bizonyos tekintetben reveláczió volt az, a mit Kossuth Ferencz t. képviselőtársam itt kinyilatkoztatott és pedig őszintén szólva, szomorú reveláczió. Sajnálom, hogy ő nincs jelen és igy nem akarok ezzel foglalkozni. De még inkább reveláczió volt az, a mit tegnap Okolicsányi László t. képviselő társam itt kinyilatkoztatott, hogy t. i. az a párt, a mely Kossuth Ferencz alatt áll, hajlandó volt, kész volt a kiegyezést, a bankszerződést 1917-ig meghosszabbítani. (Igaz ! ügy van ! jóbbfelől.) Nekünk szükségünk volna még a Justh-párt — bocsánatot kérek, hogy ezt a kifejezést használom — állásfoglalásának megismerésére is, mert azt tudjuk, hogy maga a vezér kitartott az önálló bank követelése mellett, de viszont azt hallottuk, és pedig ugy, hogy ellenmondásra nem is talált, hogy hajlandók voltak egyesek kikapcsolni az önálló bank valósítását. . . Beck Lajos : Most ellenmondunk ennek, mert sohasem voltunk hajlandók ! Antal Géza : . . . néhány esztendőié, mondjuk, bizonyos feltételek mellett. Posgay Miklós: Mondja meg, kik voltak ? Kíváncsiak vagyunk reá. Antal Géza ; Nekünk szükségünk volna ezeket a dolgokat tudni, talán nagyobb szükségünk, mint arra, hogy 1875-ben gróf Lónyay Menyhért a bsnkprivilégiumról mit mondott, mert ez adja meg az erkölcsi jogosultságát vagy jogosulatlanságát annak, hogy az itt előttünk fekvő törvényjavaslatot a t. túloldal támadja, vagy ha kifogásolja is, de belenyugodjék abba, hogy a törvényjavaslat minél előbb törvényerőre emelkedjék. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula : Micsoda beszéd ez ? Az ellenzéknek ez a feladata ? (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Antal Géza ; Méltóztassék megengedni, hogy a túloldalról a volt alkotmánypárt tagjai ellen elhangzott azon vádra, hogy tőlük vegyük számon ezeket a dolgokat, néhány rövid szóval reflektáljak. (Halljuk! Halljuk! jóbbfelől.) Egy a Keletindiákon gyarmatpolitikát űző állam parlamenti tárgyalásaiból látom, hogy ott a katonák azért nem tudnak előhaladni — t. i. lázadás van az illető gyarmaton —, mert a benszülöttek a gyermekeiket és a feleségeiket állítják maguk elé a csata vonalba, hogy ezek a humánus európai katonák ne lődözzenek. Ugy látom, hogy a t. túloldal bizonyos fokig szintén ugy tesz, mint azok a keletindiai benszülöttek, a volt alkotmánypártiakat állítja be a csatasorba, . . . (Élénk derültség jóbbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Antal Géza : . . . csak azért, hogy a mi esetleges támadásainkat hatálytalanokká tegye, illetőleg a mi esetleges támadásainknak elejét vegye. (Mozgás a bal- és a szélsóbaloldahn.) Ennél helytelenebb eljárást, őszintén szólva, épen az alkotmánypárt volt tagjaival szemben elképzelni sem tudok. Mert mit mondott Kossuth Ferencz, (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) a ki az önálló bank alapján állott ? Ugyebár azt, hogy a kvótaemelés bizonyos hányadával kivívtuk azt, hogy az önálló bank felállítása elé akadályok ne gördittessenek. Meg vagyok győződve azon alkotmánypárti képviselőkről, a kik ma a ház ezen oldalán ülnek, hogy az 1867 : XII. t.-czikk értelmében soha a maguk jószántából bele nem egyeztek volna, hogy az önálló bank felállítását fizessék meg kvótaemeléssel. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen az alkotmánypárt legtöbb tagja a közös bank alapján állott, akkor miért fizették volna meg ők az önálló bank felállítását ? Méltóztatik tudni, hogy ezt bizonyos körök épen az alkotmánypárt részéről tartották a nemzet érdekében állónak, miért fizették volna meg tehát a nemzet érdekében nem álló önálló bank felállításának jogát, a mihez nekünk minden kvótaemelés nélkül feltétlen jogunk van, a kvóta bizonyos hányadának felemelésével ? (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselőház! Antal Géza: A t. előadó urnak egy nyilatkozata, a mely talán az ő szubjektív felfogásának erősebb kifejezése volt, de a melyet nyomban módosított, általános felháborodást keltett a t. túloldal részéről. Pedig annak, az akkor még egységes pártnak, a mely a Hegedüs Lóránt által felolvasott nyilatkozatát Kossuth Ferencznek oly egyhangú helyesléssel fogadta, a melyben pedig részletezve és sokkal súlyosabban volt a veszedelem kitüntetve, a mely a kiegyezés meg nem kötéséből épen a hitelügyre származott volna, annak a pártnak, a mely ezt oly helyesléssel fogadta, én ugy érzem, nincs jogosultsága arra, hogy itt az előadó urat e kifejtésért oly súlyos megrovásban részesítse, a mint az erre a czélra ad hoc egyesült két jjártnak, majdnem minden szónoka részesítette. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) De, t. képviselőház, a dolog lényegére térve ismét gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak egy már a munkapárt részéről előbb felszólalt szónok által is méltatott kijelentésére akarok reflektálni, nevezetesen arra a prezumpezióra, hogy a nemzetnek egy önálló bank felállítására van elsősorban mint nemzetnek, mint élő organizmusnak joga és azoknak kell igazolniok, hogy miért nem él ezen jogával, a kik a közös bank fentartása mellett vannak. Feltétlenül, elismerem, aláírom, hogy a nemzetnek csakugyan joga van egy önálló bank felállításához, ezt nem is tagadta soha senki. (Mozgás a baloldalon.) A 67-es kiegyezésnek, azt hiszem, nincs egyetlen oly hive sem, a ki ezt tagadta volna. De a kérdés igy beállítva nem egészen helyes. Ha nem ily közös bankról, nem idegen tőkéről beszélt volna gr. Apponyi Albert, hanem oly közös bankról, a melyben magyar államiságunk a legteljesebb mértékben kidomborodik és ha akkor kérdezte volna, hogy vájjon ily közös banknak további fentartása ellenkezik-e a nemzet létérdekével, azt hiszem, egészen más feleletet adhatott volna