Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-84
8í. országos ülés 1911 január 2b-én, kedden. 193 állapot most. Mert ha mi hivatkozni akarunk a 67-es államférfiak nyilatkozataira, a melyeket ők az Osztrák-Magyar Bank első szabadalmának megadása előtt tettek, mindenesetre kell, hogy azokat a körülményeket is ismerjük, a melyekben az ország hitelügye akkor volt, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) mert nagyon egyoldalúan ítélnők meg a kérdést, ha pusztán csak az akkor tett nyilatkozatokat hoznók fel és idéznők, ellenben ezeket a körülményeket nem vennők figyelembe. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház ! Az akkori Osztrák-Magyar Banknak — 1867-ben — volt Magyarországon, Budapestet is beleértve, összesen öt fiókintézete. Ma a budapesti főintézet mellett van az OsztrákMagyar Banknak Magyarországon 33 fiókintézete és 103 bankmellékhelye. Akkor volt a dotáezió 12,980.000 írt, a melyből igénybe vett a magyar hitelszükséglet váltódotáczió czimén 8,771.045 irtot. Ma dotáezió nincs, ellenben a magyar váltószükséglet, mint azt igen jól méltóztatnak tudni, 434,170.363 korona. Akkor volt a lombard-dotáezió 2,500.000 frt és abból igénybe vett a magyar hitelszükséglet 1,178.000 irtot, ma a lombard az 1909. év deczember 31-én konstatált átlag szerint 22,740.000 korona. De, igen tisztelt képviselőház, — és ez a legsúlyosabb pont — akkor az Osztrák Nemzeti Bank Magyarország területén törvénytelen állapotban volt. (Igaz I Ugy van ! jobbjelöl.) 1867 szeptember 12-én a vöslaui egyezségben épen az a gróf Lónyay Menyhért, a kire gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk ismételten hivatkozott, megkötötte az osztrák kormánynyal azt a megállapodást, hogy a magyar kormány pedig addig, mig ezek az ügyek a két kormány között szabályozva nem lesznek, önálló nemzeti bank felállítására engedélyt nem ad. Ellenben nem kapta meg az osztrák nemzeti bank sem ezt a jogosítványt Magyarország területén, ugy hogy ez egy törvényenkivüli állapot volt, a mely 1878-ig tartott, a midőn az ezen évi XXV. t.-czikkben az osztrák és magyar kormaitok között a teljes paritás alapján létrejött az a szerződés és megegyezés, a mely az azelőtt osztrák nemzeti bankot Osztrák-Magyar Bankká alakította át. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha ehhez még hozzá veszszük azt, hogy az osztrák nemzeti banknak bankjegyei 1878-ig diszparitásban, állandóan diszázsióban voltak, ugy hogy az ezüsttel szemben az osztrák nemzeti bank bankjegyei ép ugy mint az államjegyek néha 153%-os diszázsiót mutattak fel, ma pedig teljes paritás van ezen a téren : akkor méltóztassék megengedni, hogy talán mégsem helyes az 1875 előtti nyilatkozatokat a mostani helyzetre vonatkozólag itt a parlamentben szellőztetni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ismételten történt hivatkozás Kerkapoly Károlyra, a volt pénzügyministerre. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az ő könyvtárából vett művekből tanulmányozhattam az OsztrákMagyar Bankra vonatkozó régebbi iratokat és az KÉPYH. NAPLÓ 1910—1915. IV. KÖTET. ő könyvtárában van Lukam-nak az az ismert műve, »Die österreichische Kationalbank während der Dauer des clritten Privilegiums.« Ez Kerkapoly sajátkezű széljegyzeteivel van ellátva, a melyek között előfordul egy igen érdekes; t. i., midőn Lukam arra hivatkozott, hogy Magyarország ma, t. i. 1875-ben, 250%-kal több dotáczióban részesül, mint a mennyiben részesült 1867-ben, Kerkapoly azt jegyzi meg, hogy ez az előbbi nyomorúságunknak a bizonyítéka. (Ugy van! jobb felöl.) Ha most élne Kerkapoly és látná, hogy a mi váltóink, a mennyiben azoknak bonitása, likviditása kétségtelen, teljes mértékben honoráltatnak az Osztrák-Magyar Bank részéről, vájjon tenne-e ilyen nyilatkozatot ? Meg vagyok győződve arról, hogj azok az argumentumok, a melyek 1875. előtt fennállottak, ma már tényleg a történelmi múltéi; ezek egészen antikváiódtak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A ki olvasta az 1877. évi bankvitának tárgyalásait, az meggyőződött arról, hogy kormány nehezebb helyzetben, mint akkor a bankvita tárgyalása alkalmával Magyarországon, még alig volt. Csak a szabadelvűpárt akkori vezérének. Tisza Kálmán ministereinöknek szívóssága és Széll Kálmán akkori pénziigymimsternek teljes fiatal energiája volt képes arra, hogy ezt az átalakítást és pedig nemcsak a parlamentben, hanem az osztrákkörökkel szemben is érvényre juttassa. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Akkor a szabadelvű pártból többen kiléptek épen a kiegyezési tárgyalásokmiatt, de azt látjuk, hogyha tovább tekintünk, hogy ezeknek legnagyobb része, a mennyiben 67-es volt, ismét visszaléjiett a szabadelvű pártba, mert épen a bankügy terén elért vívmányokat találta, a melyek teljes megnyugvással tölthették el arra nézve, (Ugy van I a jobboldalon.) hogy, ha a kiegyezés egyéb kérdéseiben hibázhatott is a kormány, de a kiegyezésnek az Osztrák-Magyar Bankra vonatkozó pontjában a következmények feltétlenül neki adtak igazat. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Es, t. ház, bizonyos elégtétel az, mikor Kelemen Samu t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy az akkori 67-es, igazi 67-es emberek megérdemlik a mostani generáczió teljes elismerését, mert ebből azt következtetjük, hogy a 30 esztendő mulvai tárgyaló parlament Kelemen Samui szintén elégtételt fognak nekünk szolgáltatni, mert ha végignézik azokat a tárgyalásokat, hevesebb támadásokat az ország érdekeinek elárulása miatt alig intéztek kormány ellen, mint 1877-ben és 1878-ban. (Igaz! Ugy van! jobbjelől.) Egyébként, a mint mondottam, ez tulaj donképen már csak a múlté, minket sokkal jobban érdekelt volna, legalább engem, hogy ha gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam nem az 1875-ik évre vetett volna visszapillantást, hanem juragmatikus történetét adta volna a lefolyt négy évben, mely alatt a koaliczió uralmon volt, épen a bank ügyben elfoglalt álláspontnak, illetőleg azoknak az álláspont-változtatásoknak, a melyeket a bank25
