Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-84
192 S4. országos ülés 1911 január 24-én, kedden. adni, azonban már most is hangsúlyozom, hogy arra a meggyőződésre jutottam és pedig Okolicsányi László t. képviselőtársam beszéde során Nemess Zsigmond képviselő ur közbekiáltásából, hogy ennek a paragrafusnak a sorsával maga a t. túloldal sincs tisztában, hogy ez tulaj donképen hogyan és minek van kontemplálva. Házhatározat lesz a háznak a határozata nélkül, vagy pedig szentesitett törvény lesz, a nélkül, hogy az országgyűlésnek két szerve : a képviselőház 6S cl főrendiház elfogadja ? E tekintetben a javaslat nekünk semmiféle megnyugtató magyarázatot nem nyújt; ez olyan pongyolán van szövegezve, — a ház által eszközölt jóváhagyásról van szó — hogy én bizom abban, hogy ez az 5. §. a mi elnökségünknek a házszabályokhoz és a törvényekhez való szigorú ragaszkodása folytán nem fog törvénynyé, nem fog szabályivá válni. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) T. képviselőház ! Az előadottak alapján, tekintettel arra, hogy a mostani javaslatban az önálló bank előkészítését nem látom, sőt ellenkezőleg az önálló banknak temetőjét látom, kijelentem, hogy azt el nem fogadom, hanem csatlakozom Kossuth Ferencz és Földes Béla t. képviselőtársaim által beterjesztett határozati javaslatokhoz. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök : Következik ? Szász Károly jegyző: Antal Géza ! Antal Géza; T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A. vita folyamán Barta Ödön igen t. képviselőtársam felszólalása alkalmával az akkor jelen volt igazságügyminister ur azt a kis megjegyzést tette, a mit a túloldal nagyon különösnek talált, hogy az a két felszólalás, a mely Barta Ödön t. képviselőtársam felszólalása előtt erről az oldalról elhangzott, elég volt. Én magam is abban a nézetben vagyok, hogy nemcsak a szavazatok, hanem a felszólalások is nem numerantur, hanem ponderantuT. Már pedig hogyha a súly szempontjából tekintjük azokat a felszólalásokat, a melvek a ház ezen oldaláról elhangzottak, azt hiszem ennek a jmrtnak minden egyes tagja hozzájárul ahhoz a kis megjegj^zéshez, hogy ebből a szempontból csakugyan elég volt. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és derültség a baloldalon.) Holló Lajos: Azok ponderálnak, mi nem ponderálunk ! Földes nem ponderál ! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobb felöl: Halljuk ! Halljuk !) Antal Géza: Hogy a munkaj>árt vonakodott eddig a felszólalók számát szaporitani, tette ezt abból az indokból, hogy ennek a nemzetnek a maga nemzeti élete kiépítésére olyan sürgős, olyan fontos és olyan sok feladata van, hogy ezen feladatok megvalósításának hátráltatását a nemzet érdekéből határozottan károsnak látta (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) és a maga részéről minden olyan eszközt, a mely ezt a hátráltatást csak fokozza, szívesen kerül. Azonban t. ház. Polónyi Géza t. képviselő ur szombati felszólalása uj momentumokat, eddig még itt a képviselőházban nem tárgyalt momentumokat hozott a vitába, és épen ezért tekintettel arra is, hogy a felszólaló, miiit az önálló bankügynek régi ismert harezosa, ebben a felszólalásában az önálló bankügy mellett a legsúlyosabb érveket sorakoztatja, méltóztassanak megengedni, hogy erre a felszólalásra reflektáljak és épen azért azt hiszem, a munkapárt bocsánatát ia megnyerem (Derültség és mozgás a, baloldalon. Felkiáltások balfelől: Feltétlenni ! Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.), hogy ha. ahhoz a nagy időpazarláshoz .. . (ügy van ! Ugy van ! a jobboldal.on.) Holló Lajos: Ültessék le, hogy ne pazaroljon ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Antal Géza : . . . a mit a t. túloldal igazán fényűző módon tett. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon. Zaj és felkiáltások balfelöl: Kicsit szerényebben! Az önálló bankért teszszük!) Elnök : Kérem a képviselő urakat, (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) hogy a szónokot csendben meghallgatni szíveskedjenek. Kun Béla: Az alapos vitának csak örülni lehet ! (Felkiáltások jobbfelől: De nem alapos ! Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Posgay Miklós: Mellékszónokokra szólunk csak rá ! (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Antal Géza : Bocsánatot kérek, de ha a túloldalról ellenünk ÍZ 3) vád hangzott fel. hogy némák vagyunk, hát akkor miért ne emelhetnők fel mi is a szavunkat, hogy a t. túloldal nagyon is beszédes. (Igaz! Ugy van I a jobboldalon. Felkiáltások balfelől : Sőt ez a helyes ! Csak tessék !) Ismétlem tehát, t. ház, (Halljuk ! Halljuk !) hogy remélem ennek a pártnak a bocsánatát . . . Preszly Elemér: Istennél a kegyelem ! (Derültség balfelől.) Antal Géza : . . . ha a magam felszólalásával az időt egy kevéssé én is igénybe veszem. (Halljuk ! Halljuk!) Mielőtt azonban Polónyi Géza igen tisztelt képviselő ur beszédével foglalkoznám, méltóztassanak megengedni, hogy ahhoz a visszapillantáshoz, a melyei g r °í Apponyi Albert t. képviselőtársam beszéde alkalmával tett, néhány reflexiót fűzzek a magam részéről is. Elismerem, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam teljes lojalitással felemiitette, hogy »a hajdani Osztrák-magyar Bank a maga alapjában és külső megjelenésében, sőt — mondja ő — én megengedem, működésében sem volt az, a mi a mai Osztrák-magyar Bank az ő módosított ala}> szabályaival. Igaz, és ezt elismerem, hogy azóta ennek a, közös banknak szabályzatába sok olyan módosítás vétetett fel, mely közelebb hozza a magyar nemzeti és közgazdasági érdekekhez a bankot«, de azért ennek ellenére is hivatkozik gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam az 1875 előtti 67-es államférfiakra, a kik mind az önálló magyar nemzeti bankot kívánták. Hát, t. képviselőház, az a lojalitás, a melyet itt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam tanúsított, mindenesetre megérdemli, hogy felmutassuk a helyzetet, mi volt az állapot 1867-ben és mi az
