Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-83
180 83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfőn. Hogy mennyire fontos a forma kérdése, épen a készfizetések szempontjából, legyen szabad hivatkoznom épen a külföldnek az osztrák vagy esetleg a magyar terület gazdasági hitelképességébe vetett bizalmára. Mert mit akarunk mi elérni ? Azt akarjuk elérni, hogy közvetlenebb összeköttetésbe jnssunk a külfölddel, a melytől mostani szerencsétlen gazdasági és hiteli összeköttetésünk Ausztriával teljesen elzár. De addig, mig mi tökéletes és formális — tehát nem a mint Jankovich t. képviselőtársam kifejezte magát : lényegileg azonos — készfizetéseket nem teljesítünk, addig a külföld fokozott bizalma, a mely nemcsak járadékaink elhelyezésénél de rövidebb lejáratú tőkék behozatalánál is szükséges, nem lesz meg. Epén ebben nyilvánul a készfizetések hatása és ezért nem azonos a paritás fentartása a készfizetések tényleges effektuálásával. Különben legyen szabad e részben az osztrák körök véleményére hivathoznom. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák körök mindig azt hangoztatják, hogy az ő hiteligényüket veszszük igénybe, sőt az irányadó faktorok, a keresztény szoczialisták, kiknek kezében van az osztrák politika vezetése, egyenesen szemrehányást tesznek az 1982-iki valutarendezésért is. Legyen szabad egy hiteles adatra hivatkoznom. Egy Sohober nevezetű szerzőtől, a ki az osztrák keresztény szoczialisták pártjához tartozik, megjelent egy kis röpirat, a mely — magyarul mondom el, mivel a német felolvasás jogosságát nem akarom elismerni a képviselőházban — azt mondja, hogy 1892 előtt a mi öt éves kereskedelmi mérlegünknek 320 millió korona aktívája volt, azóta pedig, mióta az aranyvalutát megvalósítottak, a zsidó-pénzügyi világ az Osztrák-Magyar Bank közreműködésével — természetesen keresztény szocziálista forrásból származik ez a vélemény, melyet szó szerint idézek — mesterségesen, külföldről kölcsönzött pénzzel tartja fenn pénzünk árfolyamát, pl. a berlini 1"70 márkás árfolyamot. Ez az ő felfogása szerint az osztrák gazdasági tönkretételét fogja előidézni. Már 1892-ben is ez a felfogásuk volt, még a valutarendezés szempontjából is, a melynek feltétlenül hasznát vették, mert hiszen nekik csak az volt a czéljuk, hogv az éitékraritást biztosítsák ; ez pedig az Osztrák-Magyar Bank jegyeméi 1896 óta tökéletesen keresztül van vezetve. Azonban a valutának tökéletes megvalósítását, a készfizetések felvételét más szempontból bírálják el, a külfölddel való összeköttetés szempontjából, a mely különös jelentőséggel bír a magyar járadéknak a külfölddel való közvetlen érintkezésbe hozatala tekintetében. Ugyancsak ez a forrás egy klasszikus kijelentést tesz az aranyvaluta behozatala tekintetében ; meg van akadva a zsidó pénzügyi világgal, a melyet kárhoztat és azt mondja, hogy 1892 óta ez a politika, az aranyvalutának behozatala, egyenesen »in den wirtschaftlicken Sarg«, gazdasági koporsójába temette Ausztriát, a melyhez légmentes zárófedelet az Osztrák-Magyar Bank szolgáltatott és azután egy nagyon erélyes kifejezést használ a röpirat : azt t. í., hogy elég bátorsága van ezen köröknek még arra is tendálni, hogy ezen koporsóhoz még megnyerjék a szeget az osztrák parlamenttől és az osztrák kormánytól, vagyis a készfizetések tökéletes megvalósítását és felvételét. Tehát mi volt az álláspontja az osztrák irányadó köröknek ? A midőn a készfizetések felvételéről volt szó, 1901-ben Böhm-Bawerk, akkori pénzügyminister, Bilinsky elődje, határozottan tiltakozott az ellen, hogy az Osztrák-Magyar Bank a fakultatív készfizetést felvegye. Az Osztrák-Magyar Bank saját érdekében tényleg megvalósította a készfizetést. De azt mondja a t. munkapárt, hogy voltaképen semmiféle akadálya nincs a készfizetések felvétele megvalósításának.. Hát ezt a megvalósítást felvették a törvényjavaslatba és pedig miképen vették fel ? Felvették ugy, hogy ezt különböző faktorok hozzájárulásától tették függővé. Függővé tették az Osztrák-Magyar Bank főtanácsának intézkedésétől, tehát az Osztrák-Magyar Bank hozzájárulásától, függővé tették az osztrák parlamenttől, függővé tették az osztrák kormánytól, függővé tették a magyar parlamenttől, illetve képviselőháztól és főrendiháztól. Hát nézzük az első faktort. Aktuális ez a bankkérdés nemcsak nálunk, hanem Ausztriában is. Epén most került szőnyegre ez a kérdés tárgyalása ott is. Legyünk tisztában az ottani irányadó körök véleményével, mennyiben fogják ők elősegíteni a készfizetések felvételét ? Legyen szabad a bankbizottságnak Bécsben 1911 január 19-én tartott ülésére hivatkoznom. Mi volt itt az álláspontja Mayer pénzügyministernek, a ki Bilinskynek az utódja ? Azt mondja ugyanis, figyelmezteti a bizottságot, hogy tartsa szem előtt, hogy sikerült megőrizni a javaslatban a jegybank közösségét a jól bevált szervezeti alapon, a nélkül, hogy fel kellett volna adni a készfizetésekre vonatkozó osztrák álláspontot. Ez a leghivatalosabb helyről jövő kommentár. Már most nézzük, miképen gondolkoznak a többi osztrák vezető politikusok. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Azt mondja Kramarz az osztrák képviselőház legközelebb tartott ülésén: Magyarország ne higyje, hogy Ausztriát a készfizetések felvételére kényszeríteni fogja. Ausztria semmire sem kényszeríthető, legkevésbbé arra, hogy ilyen, minden előny nélkül való, sőt káros kísérletbe bocsátkozzék, a mely Ausztriának semmit sem használhat, sőt bizonyos körülmények között a legsúlyosabb helyzetbe sodorhatja. Székely Ferencz igazságiigyminister: Ez~csak nem irányadó ! Holló Lajos: Egyik faktora döntésben! Hantos Elemér: De a bizottságban mondta, nem a parlamentben ! (Zaj a baloldalon.)
