Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfőn. 179 olvassa) : »Teljes tudatában van a kormány annak a nagy felelősségnek, a melyet ennek a javaslatnak a megtételénél magára vállal. A kérdés eldöntésénél két szempontból kellett kiindulni. Abból, hogy a művelet befejezését okszerüetlenül ne siettessük, és abból, hogy azt minden igaz ok nélkül ne hátráltassuk.* Ugy látom, t. képviselőház, hogy a javaslatnak ezen indokolásából a momentán, jelenlegi politikai helyzetben csak az valósul meg, hogy igenis, ok nélkül ne siettessük a készfizetések felvételét. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hát 1903 óta mily óriási az a fejlődés, vagy, fájdalom, visszafejlődés, a melyet e javaslatnak ezen időpontjától egész a mai napig elértünk 1 Én nem kivánok most azzal foglalkozni, t. ház, hogy a különböző jegybankoknál a készfizetések mikor vétettek fel. Igen hosszadalmasra terjedne felszólalásom és nincs is idő erre. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Van idő I) Méltóztassék azonban megengedni, hogy rámutassak arra a körülményre, hogy a jelenlegi kormány megalakításának és ezen kormánypárti többség létrejöttének az egyedüli erkölcsi bázisa a készfizetések feltétlen megvalósítása volt. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt hirdették akkor, a mikor az önálló magyar bank megvalósithatatlanságát hirdették velünk szemben és rekompenzáczióul a készfizetések kérdését vetették bele a közvéleménybe, ez szerepelt per longum et latum az egész országban, mindenütt, a képviselőválasztásoknál ép ugy, mint az azt megelőző politikai hadjáratokban. És mit látunk t. képviselőház ezzel szemben ? Azt, hogy kaptunk egy javaslatot, a melyben minden benn van, csak annak a biztositéka nincs benn, a mit a t. kormánypárt programmjául kitűzött, t. i. a készfizetések megkezdése. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Érdekes dolog, t. ház, hogy a túloldalról báró Madarassy-Beck Gyula képviselőtársam foglalkozott azzal a kérdéssel, a midőn Földes Béla t. képviselőtársam beszédét tárgyalta, hogy nem baj, ha a tudósok tévednek teóriájukban, mert nagyobb az a baj, ha az aktiv pénzemberek tévednek. Érdekes dolog, hogy Földes Béla nem adott ugyan igazat magatartásában báró MadarassyBeck Gyula t. képviselőtársain ezen kijelentésének, azonban igazolta ezt egy saját pártjabeli képviselőjének a kijelentése : Jankovich Béla t. képviselőtársamnak a kijelentése. Jankovich Béla t. képviselő urnak a bankankét alkalmával tett kijelentése ugyanis egyenesen oda vergál, hogy ka a készfizetést be nem hozzuk, akkor föltétlenül meg kell valósitani és fel kell állitani az önálló magyar jegybankot. Szószerint idézem kijelentéseit, a melyek erre a kérdésre vonatkoznak, (olvassa) : »Tökéletesen az Osztrák-Magyar Bank tetszésétől függ, hogy stahilizárja-e valutánkat, a mely ezek szerint még mindig papir-valuta, noha mindkét állam meghozta már a kellő áldozatot az aranybehozatal és az aranyvaluta érdekében«. Azt hihetnénk ezek után, hogy Jankovich Béla nem az önálló bank ellen, hanem az önálló bank mellett és nem a közös bank javaslata mellett, hanem az ellen fog beszélni. T. képviselciház ! Azonban Jankóvich Béla t. képviselőtársam még azt az egész örömet sem szerzi meg Madarassy-Beck Gyula báró t. képviselő irmak, hogy tökéletesen igazat adjon neki, mert féligazságot adott. Ugyanis azt mondja e papirvaluta eibirálásánál (olvassa) : » Valutánkat másképen definiálni nem lehet, mint akképen, ha azt mondjuk, hogy biztosított papir valutánk van, a melynek teljes értéke függ az Osztrák-Magyar Bank ügyességétől és jóakaratától. Azt hiszem, ez olyan állapot, mely hozzánk nem méltó«. Az ő magatartása pedig az Osztrák-Magyar Banknak ezt a politikáját egészen méltónak tünteti fel. Mit mond még Jankovich Béla t. képviselőtársam ? Azt mondja, hogy összes aranyforgalmunkat az Osztrák-Magyar Bank közvetiti, noha közvetve ehhez más bankok is hozzájárulnak, mégis az ő kezében van összpontosítva és nála gyűl össze az összes arany, a mely ide behozatik. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy eddig is megvolt nemcsak a deviza-jiolitika, hanem a készfizetés is, noha ez csak fakultative. Azt mondja továbbá ugyanez a t. képviselőtársunk, hogy a készfizetés nyilvánvalóan nem más, mint az az eszköz, a melylyel valutánk paritását fentartjuk. Ebben a tekintetben ellentmondani nem kivánok neki, hanem engedje meg a t. ház, hogy egy régi anekdotára figyelmeztessem a t. képviselőtársamat, a ki nincs jelen, az egyszeri szegény ember végrendelkezéséről. Ez az ember ugyanis érezvén a közeledő halált, végrendelkezni akart és ekképen intézkedett : »A tehén pedig, a ki elveszett, ha megkerül, legyen a fiaimé, ha nem kerül meg, legyen az eklézsiáé*. A fiai is, az eklézsia is örökösként szerepeltek. Mi is ilyen örökösök vagyunk ebben a készfizetési kérdésben, de attól félek, hogy ennek az eklézsiának az egyházija már beletette az obulust a készfizető bank szájába. Méltóztassék megengedni, hogy igen röviden foglalkozhassam ezek után azzal a kérdéssel is, vájjon igaza van-e abban Jankovich Béla t. képviselőtársamnak, ha azt mondja, hogy ennek folytán sikerült bebizonyítania azt, hogy (olvassa) : »itt lényegileg nincs különbség paritás és készfizetés közt, különbség csakis a formában van, azt el kell ismerni«. Először is, egy régi latin közmondásra figyelmeztetem a t. képviselőtársamat, a mely azt mondja, hogy forma dat esse rei. Ez a közmondás sehol a világon nem érvényesül ugy, mint nemzetközi, és különösen jogi és közgazdasági vonatkozásoknál. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Vájjon, ha a magyar korona viselője nem koronáztatja meg magát, el fogja közjogi szempontból teljes jogkörl királynak ismerni Jankovich Béla t. képviselőtársam ? Hisz ezek a kérdések mind oly szubtilisek, olyan érzékeny mérlegen mozgó dolgok, a melyeknél a formának teljesen fednie kell a lényeget, és a lényegnek a formát. 23"