Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

158 83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfőn. a Benedikt-féle formula, vagyis az a megállapodás, az a parafrirozott szerződés a törvénykönyvbe beczikkelyezve nincs, de azt viszont Polónyi Géza t. képviselőtársam szintén nagyon jól tudja, kell hogy tudja, Hogy igenis a nemzetközi érintkezésben szokásos és általános gyakorlatként el van fogadva az, hogy a szerződést kötő felek egymással bizonyos, a nyilvánosságnak át nem adott megállapodásokat is létesitenek. Ezek az úgynevezett parafrált jegyzőkönyvek, a melyek nem tartalmaznak önálló rendelkezéseket, hanem kifejezésre juttatják azt, hogy a szerződés bizonyos pontjainak magyarázatára és végrehajtására nézve a szerződő felek között teljes egyetértés áll fenn. Az ilyen jegyzőkönyvek, a minő a Benedikt-féle formula is, a melyre én hivatkoztam, épen olyan kötelező erővel birnak a szerződő felek mindegyikére nézve, mint maga a megkötött szerződés, habár nincsenek is törvény erejével felruházva és a mint Polónyi Géza t. képviselőtársam bizonyára igen jól tudja, a nemzetközi jog felfogása szerint ezek a szerződési hűség és tisztesség oltalma alá vannak helyezve. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Csakis ennyit voltam bátor válaszolni Polónyi Géza t. képviselőtársam fejtegetéseire, mert ahhoz, hogy vele polémiába bocsátkozzam, a házszabályok értelmében nincs jogom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Lovászy Márton jegyző : Horváth Mihály ! Horváth Mihály : T. ház ! (Halljuk l Halljuk!) Mielőtt a szőnyegen levő törvényjavaslathoz néhány megjegyzést fűznék, legyen szabad egy őszinte kijelentést tennem. (Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz nem volt szándékom felszólalni, de a t. túloldalnak azon előzékenysége, melylyel azt indítványozta, hogy az ülések meghosszabbíttassanak, a mit azután a ház bölcsessége egyhangúlag elhatározott, azt a kötelességet rótta reám is, hogy igenis foglalkozzunk mindnyájan a szóban forgó fontos kérdéssel, iparkodjunk mindnyájan hacsak egy porszemmel is hozzájárulni, hogy az ügyet talán előbbrevihessük. (Helyeslés. Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azzal vádolták a t. házat, hogy nem teljesiti kötelességét, nem veszi komolyan a feladatát, egyáltalában munkaképtelennek tartották ezt a parlamentet, s az ellenzéket is megvádolták azzal, hogy nem gyakorolja jogos kritikáját, hogy elfecsérli az időt. Most tehát egy komoly törvényjavaslatnál a ház és elsősorban az ellenzék csakugyan megteszi a kötelességét, komolyan és behatóan tárgyalja a javaslatot. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mielőtt érdemlegesen hozzászokjék a tárgyhoz, eleget kivánok tenni a parlamenti illem kívánalmának, melyet legutóbb gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is emiitett, hogy az előttem szólt képviselőtársam beszédéről megemlékezzem. (Halljuk !) Azt hiszem, nem veszi rossz néven Okolicsányi László t. képviselőtársam, ha az ő mai rövid felszólalásával most nem foglalkozom, mert hiszen ő csak szavait magyarázta, hanem megemlékszem Polónyi Géza t. képviselőtársamról, a ki itt szombaton egy nagyszabású beszédet mondott. (Felkiáltások jobbfelől: Hosszút !) Két nap, kétszer huszonnégy óra múlt el már azóta és én még mindig ennek a beszédnek hatása alatt állok ; bámulom az ő sokoldalúságát, nagy tudását (ügy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) és lelkiismeretességét, a melylyel a kérdést tárgyalta, (ügy van ! ügy van ! balról.) védve az önálló jegybankot és támadva a közös bankot. Meg fogja engedni az én t. képviselőtársam, hogy beszédével most tüzetesen ne foglalkozzam, mert az általa elmondottakkal egészben véve egyetértek. (Helyeslés balról.) Ismét előttünk van a közösügyek egyike, az örökös Eris-alma, a mely a két állam között állandó viszálykodás tárgya, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azon két állam között, a melyeknek tulaj donképen testvéreknek kellene lenniök, a melyeket bizonyos baráti és szomszédi kötelékeknek kellene összefűzniük. És mit látunk % Azt, hogjr állandó viszálykodás van közöttünk. Azt hiszem, hogy a világon rosszabb mostohatestvérek sincsenek, mint a milyenek mi vagyunk. (Igaz ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Találó példát lehetne venni kicsiben a rossz házastársakról. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mint a rossz házastársak, ugy veszekszünk folyton ; már körülbelül a harmadik évtizede, hogy épen a bankkérdés az, a mely állandó viszálykodás tárgya. Ezek a viszálykodások egy-egy időre megszűnnek, az alatt talán pihenünk, de azután újuló erővel ismét kitörnek, (ügy van ! balról.) Múzsa Gyula: Rossz hozomány! Horváth Mihály : Ennek csak egy jó vége lehet, — az elválás, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha elválnak, mint a rossz házastársak, az egyik megy jobbra, a másik balra. (Tetszés balról.) Múzsa Gyula: Mi balra megyünk! (Derültség.) Horváth Mihály: ... és azon iparkodnak, hogy soha az anyakönyvvezető előtt újra ne találkozzanak. A hosszú választási harcz alatt, a mely három hónapig bizonyára eltartott, ha tovább nem, a bankkérdés volt tulaj donképen a programmbeszédeknek alapja. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ez természetes is, mert a válságot tulaj donképen a bankkérdés idézte elő. (ügy van ! a baloldalon.) Különféle módon, különféle felfogás szerint tárgyalták ezt a jelöltek. Mi függetlenségi pártiak természetesen az önálló bank mellett törtünk lándzsát és nem riadtunk vissza azon nehézségektől, a melyek már előzőleg elénk tornyosultak, minthogy beláttuk azt, hogy Magyarország gazdasági fejlődéséhez és önállóságához, később pedig politikai teljes függetlenségünknek megalapításához az első lánczszemet az önálló jegybank felállítása képezi. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.)