Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-83
83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfőn. 159 Nem vádolhatnak bennünket, azzal, hogy mi talán takargattuk volna a nehézségeket; (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsóbaloldalon.) megmondtuk őszintén, hogy az küzdelemmel íog járni; azt se titkoltuk, hogy az ily küzdelem árán kivivott banknak a íelállitása talán bizonyos rázkódtatásokat idéz elő, talán átmeneti közgazdasági nehézségeket, kamatemelést, talán pénzkevesbedést és hasonló ily nehézségeket okozhat. De nem titkoltuk azt sem és ki is jelentettük, hogy oly nemzet, a mely előre akar haladni, a mely a jövőjét biztosítani akarja, a mely független akar maradni, annak nem szabad áldozatoktól megijednie, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mint őseink sem ijedtek meg, a kik nekünk ezt a mai helyzetet megteremtették, hogy annyira, a mennyire függetlenek tudunk lenni, hogy élünk — ők sem mérlegelték azt, hogy áldozatot kell hozmok vagyonban, vérben, sőt életben is, mert ha tették volna, akkor Magyarország nem volna az, a mi. (Igaz ! Ugy van ! balról.) Múzsa Gyula: Lenne 40 millió szolga! Horváth Mihály: A munkapárthoz tartozó t. képviselőjelöltek ezzel ellentétben a közös bank álláspontjára helyezkedtek; azt mondták, hogy igenis, a közös bankot óhajtják minden körülmények között fentartani; kijelentették, hogy nem hozunk semmit, üres kézzel jövünk, de egyet Ígérünk : hogy a készfizetést 1911 január 1-én megkezdjük. (Ugy van! balról.) Múzsa Gyuia : Ugy van í Benne van a trónbeszédben ! Horváth Mihály : És hogy még nyomatékosabb legyen a kijelentésük, hozzátették, hogy ha nehézségek támadnának, akkor az önálló bank álláspontjára helyezkednek. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sajnos, azt tapasztaljuk, vagy azt kell gondolnunk, hogy a t. munkapárti jelöltek, a kik ezt az igéretettették, mind kibuktak, mert máig a t. házban egy sem jelentkezett, a ki kijelentette volna, hogy miután a készfizetést ezen terminusig nem lehet megcsinálni, de ezután sem, ennélfogva az önálló bankot kivánja. (Derültség. Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek, ugy látszik, nem lettek tagjai a háznak, kibuktak. (Derültség balról.) Ez a t. előadó ur szempontjából nagyon helyes ugyan, mert megmenti Magyarországot a katasztrófától, ő legalább igy fejezte ki magát; de a mi szempontunkból nagyon hátrányos, mert mi azokkal az urakkal, a kik megigérték, hogy a készfizetések meg nem kezdése esetén az önálló bankhoz csatlakoznak, azokkal az urakkal, ha bejutottak volna, meg tudtuk volna csinálni az önálló bankot. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsóbaloldalon.) De mi azt mondjuk, hogy a per még nincs elvesztve, az ítélet még nem jogerős, appellálni fogunk, (ügy van ! Ugy van ! balról.) Természetes ily körülmények közt, midőn az önálló bank hivei a házban kevesbedtek és nem jutottak be kellő számban, a kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, a melynek nem az a czime : Törvényjavaslat az önálló bankról, hanem: Törvényjavaslat a közös bank, az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbításáról. Ezen törvényjavaslatnak 1. §-a kimondja, hogy az osztrákmagyar monarchia mindkét államát az önálló jegybank felállítása tekintetében megillető, kölcsönösen elismert joga a mai szabadalom lejárta után igénybe nem vétetik. Ennek a javaslatnak elfogadása tehát eltemeti az önálló bankot. Azután továbbmegy a javaslat, természetesen kimondja azt, hogy az eddigi szabadalmat bizonyos módosításokkal meghosszabbítja. Én most az önálló bank kérdésével tovább foglalkozni nem kívánok, hanem áttérek arra, hogy e bank javaslat, illetőleg az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítása tényleg megfelel-e annak, a mit tőle várunk, vagy a mit a czimétől várunk, bogy igazán közös-e, és — mint Osztrák-Magyar Bank — igazán magyar-e. (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én kétségbe vonom, hogy közös volna. (Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugy kezelik a közös ügyeket, hogy a közösség addig tart, a meddig tulaj donképen a szomszéd államnak haszna van belőle ; ha már nem kell, nincs haszon, a többi a mienk. (Ugy van ! Igaz ! balfelől.) Ugy vagyunk vele, mint teszem egy köcsög tejfellel, mikor valaki leeszi a fölét, a tej sűrűt, és nekünk marad a savója. (Igaz ! balfelől.) Más tekintetben is összehasonlítva a banknak magyarországi részét az ausztriai részszel, nem találjuk meg az egyenlőséget, s ha nézzük, a magyar főintézeteknek és fiókintézeteknek berendezését, azt egyelőre egyáltalában nem mondhatjuk magyarnak. (Ugy van! balfelől.) Ha nézzük végre, hogy a mag3 r ar érdekekért tett-e valamit, van-e annak valami látszata, nem fogunk találni. Csak addig megy, a meddig az ő üzleti érdekei megengedik. Ily körülmények közt azután természetesen nem tartható Magyarországra előnyösnek ilyen közösség, mely a mi igényeinket nem elégíti ki s különösen, mikor anyagiakban is megkárosít bennünket az eddigi szerződés, és ezen a károsodásunkon az ujabb javaslat sem segit. Ha nézzük pl. a bank szabadalmában megadott jogokat, illetve a nyeremények felosztását, tudjuk, hogy a részvényeseknek jár először is az összes tiszta jövedelemből 4%, azután a nyugdíjalapra 2%, a tartalékalapra 10% A fenmarado rész a részvényeseket illeti 6% erejéig, a többi pedig megosztatik a két állam közt 2 / 3 és !/ 3 arányban. A részesedés a két állam közt 1899-ig ugy volt, hogy 30%-ot kapott Magyarország, 70%-ot Ausztria. Ezen 1899-ben változtattak olyformán, hogy ujabb részesedést állapítottak meg, mely szórólszóra a következő (olvassa) : »Az Osztrák-MagyarBank jövedelméből, illetve a két államot illető jövedelemrészből a jelzálog-kölcsönüzlet jövedelme a tőkekövetelések arányában, az adóköteles jövedelemnek többi része pedig a banknak a monarchia egyik és másik államában fennálló intézetei tiszta jövedelme irányában osztatik meg«. Eldobva
