Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

82. országos ülés 1911 január 21-én, szombaton. 149 Polónyi Géza: Hogy maga a kamatkérdés milyen óriási fontosságú és nagy politikai érdekű probléma és hogy mennyire átalakító hatása van a kamatnak magának társadalmi viszonyainkra, arra legyen szabad csak Magyarország példájában rámutatnon a 68-as törvényhozásra, •a mikor kimondották azt. hogy a pénz nemcsak a külföldön áru, — mert hiszen a külföldön árú, ha készfizetők vagyunk is — hanem a belföldön is áru, és szabaddá tették a kamatlábat 1868-ban az uzsora-törvény eltörlése által. Méltóztassék már most megnézni, hogy ennek folytán a telekkönyvekben és a virilistajegyzékben Magyarországon milyen óriási átalakulás jött létre. Nem folytatom eszmemenetemet, tessék a konkluzumot levonni. A kamatkérdésben annyiféle az elmélet, hogy axiómát felállítani halandónak nem adatott. Most nem közgazdákról és azok elméleteiről beszélek, de ha a nemzetek törvényhozását és különösen a régi, ókori országok törvényeit veszem és végigkísérem a történelem több korszakán, akkor csak a végső pontoknál állapodom meg és megállapítom, hogy az őskeresztény és az őszsieló-állam törvényei milyenek voltak a kamatok tekintetében. A kereszténység épen úgy, mint a zsidóság régi egyházi és vallási törvényei a leghatározottabban állást foglaltak a kamatok ellen. A keresztény ősevangéliumban ki van mondva, hogy a kölcsönadott pénzt visszakövetelni nem szabad. A zsidó egyház törvényeiben pedig méltóztassék csak a Józsaiás előtti időszakot megnézni. (Zajos derültség.) ott találnak, t. képviselő uraim, egy valóban példás, szocziálisztikus szempontból nemes alkotást, csak vallásalapitókhoz méltó az, a mi ott történt, hogy a rabszolgaság idejében alkottak egy jobel évei, a mely azt jelentette, hogy minden hetedik esztendőben egyszer a rabszolgákat teljesen szabaddá tették és felvették a zsidó vallás törvényei közé azt, hogy kamatra pénzt adni csak idegennek szabad. (Zajos derültség.) Hogy azután később a kereszténység és a zsidóság egyaránt hűtlen lett ehhez a nagy dogmához, azt a történelem eléggé igazolja előttünk, mert most felekezetre való különbség nélkül nyúzzák az uzsorások az emberiséget úgy, hogy szinte öröm nézni azoknak, a kik szeretik az ilyen állapotokat látni. Csak jelezni akartam ezzel, hogy a jDénzrendszer és a kamatpolitika, a hitelpolitika ősidőktől fogva a mai napig soha sem volt csupán gazdasági kérdés, hanem a legeminensebb szocziálpolitikai és állampolitikai kérdés volt mindig. Huszár Károly (sárvári) : És ethikai kérdés. Polónyi Géza: Hogy rátérjek a közgazdákra, itt van például egy igen jelentékeny közgazdász, Meczenzéffy, a kire Földes Béla t, barátom többször hivatkozott. A mikor a készfizetések ellen azzal debattiróztak, hogy az kamatlábfelemeléssel fog járni, kezemben levő aktája szerint Meczenzéffy világosan kijelentette, hogy a készfizetések felvétele esetén a kamatláb emelkedése nemcsak nem csapást jelent, hanem a legtöbb esetben a legszükségesebb jót, mert a mikor készfizetés esetén nem devizákkal való árfolyamhamisitás utján, hanem tisztán a kínálat és kereslet törvényei szerint alakulnak váltóárfolyamok, akkor az emelkedő kamatláb egyúttal tilalomfa, figyelmeztető mértföldjelző arra, hogy most már elérkezett az a pont, a mikor az adósságcsinálásnak vége legyen, mert most már a befizetendő tőke nem jövedelmez annyit, de érczvédelmi szempontból is, különösen egy önálló jegybanknál, külföldiekkel szemben az érczvédelmet biztosithatja a nélkül, hogy a belfölddel szemben érvényesülne, vagyis lehetővé teszi egy magasabb kamatláb azt, hogy a bankkamat drágább, a piaczi kamatláb pedig olcsóbb lehessen, a mint ezt a nálam levő tabella Prancziaországgal, Németországgal és Angliával szemben oly fényesen bizonyítja. Ott közgazdasági elv, hogy nem szabad meghamisitani a kamatlábnak a kínálat és kereslet törvényei szerint való alakulását, hanem azt egyenesen arra a törvényre kell utalni, hogy minden nemzet megkapja a maga igazi hőmérőjét és fizetési mérlegét a kamatlábban, a, mely a börzén minden nap helyesen nyilatkozik meg a kínálat és kereslet törvényei szerint. Már most mi a nagy ütközési pont ? A két ellentétes elmélet az, hogy az egyik azt mondja: én kívánok magamnak egy állandó kamatot biztosítani; a másik azt mondja: én inkább kiteszem magamat egy fluktuáló kamatnak, ha az átlagos kamatláb olcsóbb. A mi rendszerünkben, a mely a devizával való árfolyamok hullámzásának mesterséges megakadályozását jelenti, mi a helyzet ? Az, hogy az átlagos kamatláb sokkal magasabb, mint a készfizetéssel rendelkező olyan államoknál, a melyeknek valutája aranyértékű. Itt a konkrét statisztikai adat. A míg például Berlinben 1894-ben 1'74 százalékos piaczi kamatlábat ismertünk s a míg példának okáért Londonban 0'81 százalékos piaczi kamatlábat ismertünk s a mig ismerünk általában véve a. fokozatosan haladó és csökkenő kamatlábban olyan kis kamatlábakat, a melyekről nekünk soha még csak álmodozni sem lehet, addig az Osztrák-Magyar Bank átlagos kamatlába 1886-tól 1895-ig 4199 volt, Angolországban a kamat átlag 3'80 volt a német birodalomban 3'553, Francziaországban pedig 2799. Rosenberg Gyula: Á piaczi kamatláb? Polónyi Géza: Bank és piacz itt együtt van véve! Hantos Elemér: Azt még sohasem hallottam ! (Mozgás a jobboldalon.) Polónyi Géza: Tessék Meczenzéffyvel vitatkozni. Meg fogja találni művének 32. lapján a t. képviselő ur, ott olvashatja bővebben. De