Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

150 82. országos ülés 1911 január 21-én, szombaton. hiszen mindegy, akár a bank- akár a piaczi kamatlábnak atlaga. (Mozgás balfelöl.) Hantos Eiemér: Nagy különbség! Polónyi Géza: Azt akartam csak demonstrálni, hogy a készfizető államoknál előfordulhat ugyan a kamatlábnak többszöri íluktuácziója; hogy nem lesz olyan állandó a kamatláb, de az átlagos kamatláb ezen törvények szerint mindig olcsóbb, el is tekintve attól, hogy néha a piaczi kamatláb olyan olcsó, hogy nálunk szinte lehetetlenségszámba kell hogy menjen. Most azonban azt mondják önök, hogy drágább lesz a kamatláb. Én egy dologra kérem a következő szónok urakat, arra t. i., hogy ba önök nekünk bizonyítékot akarnak szolgáltatni a mellett, hogy félő, hogy a bankkamatláb drágább lesz, egy koefficziens alapján bizonyítsák azt be, t. i. bizonyitsák be azt, hogy azért lesz drágább, mert önálló bankot állitunk fel. Mert én azt hiszem, hogy az önálló bank felállítása esetén ép ugy lehet magasabb és olcsóbb is a kamat, mint a hogy az lehet a közös bank esetén. Hiszen egy háború, egy rossz termés vagy egy jő termés a kamatláb emelésére óriási hatással lehet. És ha mi pl. felállítjuk az önálló jegybankot és az erre következő aratáskor rossz termésünk van, akkor nem azért lesz drágább a kamatláb, mert önálló bankot csináltunk, hanem azért mert rossz volt a termés. (Ufpj van! a szélsöbahläalon.) Ennek folytán azt kérdezem a t. képviselő urálitól, hogy ki az a valuta- vagy kamatpolitikus önök között, a ki azt fogja állítani, hogy a bankkamatláb azért nem lesz drágább, mert felállítjuk az önálló bankot? Ez, bocsánatot kérek, egy mese, egy teljes lehetetlenség. Először is annak az önálló jegybanknak önálló valutája kell hogy legyen, a melyet, ha áttérünk a tiszta aranyvalutára, nemcsak nekünk kell a külföldi piaezon védelmeznünk, hanem annak védelmében osztozik velünk az a másik állam is, a melylyel ekviparáltuk a mi aranyvalutánkat. Ma, igenis, a mi izolált koronaértókű aranyvalutánkat kénytelenek vagyunk magunk védelmezni, még hogyha felvesszük is a készfizetéseket, de hogyha áttérünk a tiszta aranyvalutára, akkor nem szükséges ezen valutát csupán magunknak védelmeznünk. De a mint voltam bátor kimutatni, a készfizető államnak devizapolitikára nem lóvén szüksége — hiszen ez a javaslat sem akar devizapolitikát a készfizetések esetére; nem is rendelkezik róla, sőt elejti azt a nagy tőkét, a melyet a közös bank a devizákban forgat —, hogy ha ő ezt a nagytőkét a piaeznak bocsátja rendelkezésére, ugy ezzel csak olcsóbb lehet a kamat és nem drágább. De kik állították fel ezt a kamatmagassági teóriát? Azok az urak, a kik azt mondták, hogy hiszen a hitelezőnek lenne tulajdonképen érdeke a magas kamatláb. Ha ez igaz volna, akkor a mi hitelezőink és bankáraink már régen az önálló bank mellett lettek volna. Hogy ez a tétel nem való, azt semmisem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy az összes j>énzintézetek nemcsak ellene vannak az önálló jegybanknak, de még pénzt is adnak azért, hogy megbuktassák. De elvégre is miről van szó? Van olyan szakértő, a ki kiszámította, — mint pl. boldogult Kornfeld, a kinek emléke áldott legyen, mert kiváló ember volt, — hogy 1 százalékot fog a kamatlábemelés kitenni. Es ha előveszem az adatait és ellenőrzöm, a melynek alapján ezt kiszámította, hát csodálkozom, hogy ilyen nagy elme hogy botolhatott akkorát. Ő t. i. azt mondja, hogy mi négy milliárd titre erejéig vagyunk a külfölddel szemben angazsálva. Először is a 4 milliárd, legalább Fellner szerint helytelen, mert Eellner szerint ez csak 3 milliárd és 400 millió, és le kell még ebből vonni 700 milliót, mert nekünk vice versa szintén van 700 milló hitelkövetelésünk a külfölddel szemben, a miért is a 3 milliárd 400 millióból ezt le kell vonni. Tehát már maga a statisztikája is helytelen volt, és ezen az alapon számította ki azt, hogy 1%-kal lesz drágáb a kamat. És miért ? Azért mert az aranyjáradéknak az osztrák járadékkal való parifikálása alapján számított, holott — a mint méltóztattak az előbbi érveléseimből hallani — az önálló jegybank felállítása esetén az lesz első feladatunk és kötelességünk, hogy járadékunk pari-ját a bécsi járadékkal szemben biztosítsuk. Tehát az összehasonlítási alap is magától el fog esni. De vegyük fel: el lehet-e hitetni egy jogászokból álló nemzettel, hogy ennek a négy vagy három millárd és 400 milliónak kamata emelkedni fog 1%-kal? Hisz ezek a hitelek már rég el vannak helyezve, ezek a kamatok le vannak kötve! A hitelező nem kívánhat több kamatot a kötvény után, mint a mennyire magamat köteleztem. Olyan konverziót nem ismerek, hogy a hitelező konvertálhasson magasabb kamatra ; olyant ismerünk, hogy az adós konvertálhasson kisebb kamatra, de hogy a hitelező konvertálhasson magasabb kamatra, ilyen teóriát még nem találtak fel sehol a világon, csak nálunk. Miről van szó? Szó lehet arról az 5—700 millióról, a mely majdan igénybe veendő további hitelnél merülhetne fel. Ha ennek a 700 milliónak kamatja — a mi képtelenség — csakugyan felemelkednék l°/o-kal, ugyebár ez 4,200.000 korona kamatot jelentene? A mi ezt a 4,200.000 koronát illeti, hogy egyebet ne mondjak, az az egy tény, hogy Bécsből áthelyeztetik a bank Budapestre és a bank az idegen forgalmat idetereli, az egész üzleti forgalmát itt bonyolítja le és Magyarországon meg lesz az önálló deviza, a melynek alajxján a világpiaezon, mint önálló nemzet jelenünk meg. maga ez az egy tény elég volna arra. hogy ne ijedjünk meg attól az esetleges tehertől, a melyet különben kizártnak tartok. Már most én roppantul fájlalom mindig,