Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

82. országos ülés 1911 január 21-én, szombaton. 143 is megtalálhatja, — hogy az Osztrák-Magyar Bank még a szelvényosztalék tekintetéhen is a legutolsó bank, kivéve Olaszországot, egy bank sem adott kevesebb osztalékot, mint ő. Olaszország adott 1901-ben az osztrák-magyar bankkal szemben, a mely akkor 5 %-ot adott, 3 %-ot, de már 1909-ben az olasz bank is több osztalékot adott, mint az Osztrák-Magyar Bank, t. i. az olasz bank bizonyos válságon esett keresztül; de már 1909-ben, a mikor az Osztrák-Magyar Bank 5'81 % osztalékot adott, az olasz bank már 6'67 %-ot fizetett a részvénytőke után. Az egész járandóság, a melyet eddig az Osztrák-Magyar Bank bankjegy adó és részesedés ezimén az államnak kifizetett — a mint a tabellában megtalálják a t. képviselő urak, — 37 millió koronát tett ki 10 esztendő alatt, a bankjegyadóval együtt pedig 41 millió koronát, vagyis e 10 esztendő alatt adott a Osztrák-Magyar Bank a két államnak együttesen 41 millió korona hasznot. Most nézzük meg, hogy mibe került a két államnak ez a 41 millió (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és akkor rájövünk a következő kalkulusra: A bank kapott az osztrák- és a magyar államtól 542 millió koronát kamatmentesen. Nincs a világnak bankj Oh. ä melyhez az állam ily nagy betéttel járult volna hozzá. A mint voltam bátor említeni, az érdekes valuta-politika okából nekünk ezt az 542 milliót húsz százalékos ázsióval kellett beszereznünk. Kerül tehát nekünk az áz 542 millió, a melyhez Magyarország 30%-kal, Ausztria pedig 70%-kal járult, 651,187.000 koronánkba és az ázsióval együtt nem 542 millió korona fekszik benne, hanem 651,187.000 korona. Ennek a 651 milliónak a tiz esztendőre eső kamatja 4%-kal számítva, kitesz épen 251,181.000 koronát. Méltóztatik látni, hogy kaptunk 41 millió koronát a banktól bankjegyadó és részesedés ezimén, de a mi pénzünk belekerül 251 millió koronába, ezen tiz esztendő alatt tehát nemcsak semmit nem kaptunk, hanem busásan ráfizettünk, (Mozgás balfelöl.) még pedig számszerűleg kifejezve — hogy a Magyarországra eső kvóta arányában vegyem — 66,401.460 koronával, vissza pedig nem kaptunk csak . 16 milliót, Magyarország maga 51,372.659 koronát fizetett rá tiz esztendő alatt azért, hogy az Osztrák-Magyar Bank részvényeseit hizlalhassa. T. ház! Ha megajándékoznak türelmükkel, (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) olyan dolgot fog Magyarország hallani, hogy, ha egy csepp érzés van ebben a nemzetben, ezt az állapotot tovább tűrni és fentartani nem fogja, (Igaz! JJgy van! a bal- és a széls'baloldalon.) Ha a függetlenségi pártban csak egy csepp kötelességérzet van, utolsó lélekzetig ellen fog állani annak, hogy a nemzetnek az ilyetén való kiszipolyozása tovább folyjék. (Taps a szélsöbaloldalon.) Mi történik itt, t. uraim? Nem tántorodnak vissza a hamis adatoknak előterjesztésétől sem. Itt van egy konkrét adat. Méltóztassanak kézbevenni a tabellákat, melyek közkézen forognak, találni fognak ott a részesedésnek meghamisítása czéljából adatokat, a melyekről nyomban ugyanoda tartozó aktával ki fogom mutatni, hogy világosan hamis adatok. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék a X. tabellát kezükbe venni, a mely a javaslathoz van csatolva és abból méltóztatnak látni, hogy Magyarországnak a váltóüzletben való részesedése 1906-ban 38'30%, a mely a közraktári zálogjegyekkel és az értékpapírokkal együtt mérlegeltetik, 1907-ben 39-9%-ot, 1908-ban 41'46%-ot, 1909-ben pedig 39'44%-ot tett ki, holott ha Önök kezükbe veszik az Osztrák-Magyar Bank mérlegét, rögtön rá fognak jönni, hogy ezek hamis adatok. (Halljuk! Halljuk!) Önöknek ugyanis azt mesélik, hogy a váltó számításánál tessék két dolgot figyelembe venni, hogy más az eszkompt-tárcza és más a behajtási tárcza. T. i. az Osztrák-Magyar bank azzal védekezik, hogy ő az eszkompt-tárczába teszi a váltót akkor, midőn leszámítolja a tárcza; azután elküldi pl. Debreczenbe behajtás végett és akkor a behajtási tárczába kerül. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Nem vette észre senki, hogy ennek a mérlegnek van egy tétele, amely biztos alapot nyújt arra nézve, hogy mennyivel particzipál Magyarország a váltóhitelben? Méltóztassék az 1910. évi mérlegnek 8. oldalát felütni és ott megtalálják a t. képviselő urak a bank saját mérlegével aktaszerüleg igazolva azt, hogy ez hamis és valótlan adat, mert ott megtalálják az igazi numerust, hogy t. i. mennyi kamatot fizet Magyarország és mennyit fizetnek az osztrákok a váltók után. (Nagy mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) És akkor rájövünk arra, hogy 1906-ban, a mely évről azt mondták, hogy 38 százalékkal részesedik Magyarország a váltóhitel, Ausztria pedig 61 százalékkal, a magyar kamat 11,518.000 K-át, az osztrák kamat pedig 12,094,000 K-át tett ki. Tehát nem 38 és 61 a részesedési arányszám, a mint látni méltóztatik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk! Hangosabban! Ide is beszéljen! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem látja jegyzeteit, ha oda fordul! Tessék meggyújtatni a lámpákat!) Elnök: Már intézkedtem, hogy meggyújtsák a lámpákat. Egy kis türelmet kérek. Nekem itt nincs villamos gombom, hogy magam gyújthatnám meg. (Élénk derültség. Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Ne méltóztassék rossz néven venni, ha elfordulok, mert másként nem láthatom jegyzeteimet és nem beszélhetek. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Világosságot! Nem látunk!) Az 1907. évre vonatkozólag — méltóztassék jól vigyázni, — a hivatalos statisztika azt mondja önöknek, hogy Magyarország 39, Ausztria pedig 60% arányában élvezte a váltó-