Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-82
144 82. országos ülés 1911 /, hitelt, (Sálijuk! Módjuk!) holott az 1907-ben Magyarország által fizetett váltókamat 16,945,000 K-át, az Ausztria által fizetett váltókamat pedig 15,857.000 K-át tett ki. (Nagy mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Az 1908. évben, a melyről azt mondja önöknek ez a statisztika, hogy Magyarország 41% erejéig, Ausztria pedig 58°/o erejéig vette igénybe a váltóhítelt, Magyarország fizetett kamatban 12,489.000 koronát, Ausztria pedig 9,731.000 koronát. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) 1909-ben, a mely évről azt mondja a hivatalos statisztika, hogy Magyarország 39°/o, Ausztria pedig 60% erejéig vette igénybe a váltóhitelt, fizetett Magyarország 9,581.000 koronát, Ausztria pedig 8,863.000 koronát. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Kérem, tessék kezükbe venni — itt van rendelkezésére bocsátom, a kinek tetszik — az évi mérlegeket, s ime, t. képviselő urak, azt hiszem, eklatánsabban bebizonyítani azt nem lehetett, hogy még a statisztikának meghamisításától sem irtóznak, ha Magyarországot meg kell rövidíteni. (Felkiáltások a széls "baloldalon: Hallatlan !) Méltóztassanak csak meghallgatni, most jövök tulajdonképen beszédem igazi czérjára (Halljuk! Hátijuk ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és t. ház, szives türelmüket, egyúttal ellenőrzésüket kérem, mert súlyos dolgokat szándékozom mondani és egyúttal bizonyítani. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Ennek a törvényjavaslatnak nem szabad törvényerőre emelkednie, a míg csak egy függetlenségi ember lesz, sőt azt hiszem, a meddig hazáját szerető képviselő lesz . . . Rosenberg Gyula: Ohó! Mi is szeretjük a hazánkat! Polónyi Géza: . . . mert ez a törvényjavaslat a részesedés és vagyonmegosztás tekintetében egy olyan javaslatot tartalmaz, a melynél fogva Magyarországot nemcsak megfosztják attól a jogtól, hogy joggal szerzett jövedelmeit megkapja és a nép között aránylag az adónak könnyítésével szétoszsza, hanem még attól is meg akarják fosztani, hogy jövőre önálló bankot csinálhasson, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t. képviselő urak legyenek nagyon szigorunk az ellenőrzés dolgában. Rosenberg Gyula: Megpróbáljuk! Polónyi Géza: Tessék kezükbe venni a törvényjavaslat 6. §-át, nevezetesen a 6. §. 3. czikkelyét. Ebben azt lehet tapasztalni, hogy a részesedés tekintetében egy olyan intézkedés foglaltatik, a mely ennek a nemzetnek jogát súlyosan kijátszsza. Ezen pont szerint t. i. az állapot a következő: 1899-ig a jövedelemben való részesedés akként volt megállapítva, hogy Magyarország a nyereségben 30%, Ausztria pedig 70% erejéig részesedik; a vagyon felosztására nézve semmiféle diszpoziczió nem -volt. ] 899-ben észrevette a nemzet, hogy ezzel nuár 21-én, szombaton. a 30 és 70%-kal meg lesz rövidítve, s akkor 1899-ben keresztülvitte a kormány, hogy most már nem 30 és 70% erejéig lesz megosztva a nyereség, hanem az adóköteles jövedelem arányában. És, t. képviselőház, a mint azt egy igen tisztelt volt képviselőtársunk velem egy nyomon, — mert egy röpiratban én is fejtegettem már — Éber Antal volt képviselőtársam is — sajnálom, hogy nincs közöttünk . . . Sümegi Vilmos: Nagy kár, hogy nincs itt! Polónyi Géza: . . . egy czikkben, épen Hantos Elemér úr szerkesztése alatt megjelenő lapban irt czikkben, tehát az ö felelőssége alatt megirt czikkben kifejtette, hogy ebből pedig az származott, hogj r minket rászedtek, és 1899 után még kevesebbet kaptunk, mint a 30% erejéig való részedés idején (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) úgy, hogy csak az utolsó időkben emelkedett ez a jövedelemben való részesedésünk 46%-ra, még pedig egyszerűen azon okból, mert a jövedelmeknek legnagyobb részét eltitkolják, illetőleg nem titkolják el, — nem jól mondtam — hanem az osztrák területen létesített magyar ügyleteket is osztrák ügyletekké csinálják, és hogy egyebet ne mondjak, a vámutalványokat és a banknak egész záloglevél-üzletét — ne tessék félreérteni, inert a jelzálogkölcsönök a létrejött kölcsön helyének aránysában kezeltetnek, de a záloglevelei a banknak mind a bécsi börzén adatnak el, és az egész magyar záloglevélüzlet utáni jövedelem mind osztrák nyereséggé válik, (ügy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Már most a részesedós aránya úgy állapíttatott meg, hogy az: adóköteles jövedelem arányában. De van egy nyílt sebe az egész bankkérdésnek, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csengd.) az, hogy a vagyonfelosztás és az érczalapmaradvány felosztásának kulcsa nincs megállapítva. Ez eddig nem volt oly nagy baj, mert kétféle alapon, de mégis meg lehetett bíróságilag állapítani, hogy mennyi illet minket, mert csak a 30 %-os aranyról, vagy az adóköteles jövedelem arányáról volt szó. Most azonban tessék elolvasni a 36. §. harmadik czikkelyét, a melyben azt proponálja nekünk a magyar kormány, hogy mondjuk ki, hogy e vagyonmegosztás módja és az a kérdés, hogy az 1520 koronával beváltandó részvényhez mennyivel fog Magyarország hozzájárulni, ez később fog megállapíthatni. Már most mi következik ebből? Hogy most már lenne egy törvény, a mely konstatálja azt, hogy sem az egyik, sem a másik alája el nem fogadható, de a harmadik alapot nem statuálja és ennek folytán a »fog« alapján, soha a bankot liquidálni nem lehet, mert nem lehet megállapítani, mily arányban osztassák meg a vagyon; és itt van. az egész bankrendszer titka és itt van az, hogy Magyarországot e réven miként fosztják ki vagyonából. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.)
