Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

82. országos ülés 1911 mely készfizető akar lenni, vagy készfizető és devizákat vagy követeléseket fogadna el érczkészlet gyanánt. Ha önök ilyen bankot akarnak mint a közös bank bivei fentartani, kompromittálják valutánkat is az egész világ előtt. Én ennek az egész intézkedésnek alapját nem [tudom másutt megtalálni, mint abban, hogy egy Ausztriának szolgáltatott ujabb nagy kedvezményt fenn akarnak tartam. Tudakozódtam ugyanis, hogy miért épen 60 millióról van szó. Megtudtam, hogy azért, mert az osztrákok 60 millióval tartoznak a banknak, 60 millió bankadósságuk van, mi pedig tartozunk a kvótájával az osztrákoknak. Már most az osztrákok mit csinálnak? Ok ezt a 60 milliót nem fizetik vissza, hanem kamat nélkül ott tartják a banknál és vice versa, mi adunk a banknak jogot arra, hogy 60 millió erejéig ilyen devizák alapján bocsáthasson ki 150 millió koronára rugó bankjegyet és pedig névérték alapján, holott az nem érezfedezet, hanem egyszerű külföldre szóló követelés. Á ki ilyen bankrendszert közös bank alajpján fenn akar tartani, az nem tudja, mit cselekszik, ha ilyen törvényjavaslathoz hozzájárul. A valutánál csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a kurranssal szemben ott van az a furcsaság, hogy mig a két korona értékű egyforintos, melynek bevonása el volt rendelve, kurrans, addig' az ötkoronás ezüst már váltópénz. Most már, hogy az az ötkoronás ezüst ép olyan számba jöjjön az érezfedezet szempontjából, mint a kurráns ezüst, mert mind a kettő névérték szerint szerepel . . . Hantos Elemér: Nem! Polónyi Géza: Hiába rázza a fejét . . . Hantos Elemér: Nem! Nem! Polónyi Géza: .. v

niert a bankakta szerint... Hantos Elemér: Értékjjénz! Polónyi Géza: Minden koronaértékre szóló osztrák vagy magyar veretű érme névérték szerint számíttatik be. Hantos Elemér: De nem fedezetül! Polónyi Géza: Hát miül? Hantos Elemér: A forint, az fedezet; csak értékpénz szolgálhat fedezetül. Polónyi Géza: Ne beszéljen ilyeneket, akkor tessék a bankaktát kijavítani. (Derültség.) Hantos Elemér: Benne van a törvényben, hogy értékpénz. Polónyi Géza: Az nincs benne. Az ausztriai és a magyar veretű érmék névérték szerint, minden egyéb kereskedelmi érme pedig súly szerint számíttatik be a fedezetbe, ezt tessék megtanulni (Derültség a bál- és a szélsőbaloldalon.) és megnézni a bank mérlegét, abból kitűnik, mennyi váltópénz szolgál az érczfedezetnél részfedezetül. Ma 288 millió korona erejéig van ezüstfedezete a banknak. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: De kurráns pénz! január 21-én, szombaton. 139 Polónyi Géza: Nincs is annyi egyforintosunk, tehát ne tessék ilyeneket mondani. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: De igen, kurráns pénz. Polónyi Géza: Most rátérek arra, hogy a t. háznak még egy teoretikus kérdéssel beszámoljak, mielőtt a devizákra rátérnék és ez a paritás kérdése. , T. képviselőház i Én rendkívül sajnálom, hogy tőlem egy óra elvonatott az ülés elejéből, és rendkívül sajnálom, hogy esetleg hosszabb ideig leszek a terhükre, (Halljuk; Halljuk! a szélsőbaloldalon.) de én egy magamra nézve súlyos kötelességet akarok leróni ós nemzetem előtt és önök előtt is igazolni akarom, gazdasági okokból is, miért vagyok híve az önálló jegybanknak és hogy önök rossz utón vannak, ha Magyarországot gazdaságilag ilyen inferioritásba akarják hozni, mint a hogy ezzel a törvényjavaslattal teszik. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Miután a paritásról lesz elég alkalmam a részletes vita során beszélni, most csak annyit jegyzek meg, hogy az eddig felszólalt t. szónokok és maga a törvényjavaslat is az én meggyőződésem szerint teljesen elhibázott terminológiával dolgozik, és ugy, a mint ez a törvényjavaslat most szól, ennek vagy értelme nincs, vagy végre sem hajtható. A t. képviselő urak kaptak egy tabellát, a melyre rá van irva, hogy paritás. Ez a szó »paritás« meglehet, hogy használatos egyes kereskedők körében, de arra a czimre, a hol ezt a szót méltóztatnak olvasni, abszolúte nem illik, mert az, a mit a törvényjavaslat melléklete paritás alatt tartalmaz, az nem paritás, hanem reláczió. A reláczió ós paritás közti különbséget pedig méltóztassék megengedni, hogy a következőkben mutassam be : A paritás alatt értendő az, hogy a valutaérczből vert pénzegység, az egyik államnak pénzegysége, a másik államnak ugyanezen érczből vert pénzegységével egyenes arányba hozatik. A más államnak különféle érczével, vagy más érczével már nem lehetséges paritásos összehasonlitás, mert — hogy röviden fejezzem ki magamat — paritás csak aranyvalutának aranyvalutával való összehasonlítása, vagy ezüstvalutának ezüstvalutával való összehasonlítása alapján lehetséges. A másik valutára van átszámítás, de nincs paritás. A paritásnak egyik koefficziense a reláczió, mert a paritásnál épen az egyik tényezőként a relácziót kell venni, de a paritás nem maga a reláczió. Nem szándékozom a kérdést teoreticze bővebben fejtegetni, mert ugylátszik, nem volna hálás közönségem számára. De gyakorlatilag csak annyit jegyzek meg, hogy a paritás alatti értetik az, hogy 100 korona értékű arany aequivalens 82'5 márkával, 81 márka aequivalens 100 frankkal. Ezt értjük paritás alatt. A mire most figyelmüket fel akarom hivni, az az, hogy bankjegy paritás pedig nem exisztál, 18*