Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

82. országos ülés 1911 január 21-én, szombaton. 135 seben végleges állapot teremtetett, ha mi a Boszniára vonatkozó intézkedéseket igy per tangentem egy érmeszerződésben elfogadjuk, akkor már ma prejudikálunk annak a nagy horderejű kérdésnek, hová tartozik hát Bosznia. (Igaz! Ugy van l a szélsőbaloldalon.) Mi egy prejudicziumot alkottunk az annexió után, hogy Ausztriával együtt kell megoldani a kérdést, sőt még a 30—70%-os arányra is lehetne konklúziót vonni. Ha pedig közelebbről nézzük meg, miről^van itt szó, akkor méltóztassék az 1887. évi XXVI. t.-czikket elolvasni és annak az a) és b) pontra vonatkozó rendelkezéseit és az 1879-ik évi LII. t.-czikk 6. §-át, mert ebben azt méltóztatnak találni, (Halljuk I Halljuk !) hogy az osztrák-magyar monarchia vámés kereskedelmi területén érvényes osztrák érték Bosznia- és Herczegovinában az ottomán vert pénz szabad forgalma meüett törvényes országos értékül szolgál. Ebben a törvényben egy, a magyar törvényhozás által nem ismert, reláczió, eredettárgyában soha nem kezelt ottomán érméknek tulajdoníttatik törvényes fizetési eszköz ereje és igy nem tudjuk, mi lesz ezekkel az ottomán érmékkel, ki azoknak a gazdája, hogyan fognak azok lebonyolittatni és kit mennyi illet belőle. De a mi engem még jobban érdekel ezeknél az ottomán érméknél, az az, hogy miután ezek forgalomban tartott értékpénzek és törvényes fizetési erővel is birnak, ezek az érezfed ezetben esetleg névérték szerint számitandók. Mondják meg nekem, van-e itt a képviselőházban valaki, a ki megtudná nekem mondani, mennyi ezeknek az ottomán érméknek névértéke, mennyi azoknak sulyszerinti értéke, vagy finomsági, tartalomszerinti értéke. Ki az, a ki ezt nekem megmondani tudná ebben a házban ? Nem hiszem, hogy volna valaki. Ha mi ilyen ottomán érméket fentartunk egy érmeszerződéssel kapcsolatban a törvény alapján, mint valóságos értékpénzt, egyenesen meghamisítjuk érezfedezetünknek számítási alapját. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a banknak ezen érmék alapján két és félszer annyi bankjegykibocsátási joga van, és a magyar törvényhozás intézkedik ilyen kérdésekről a nélkül, hogy csak sejtelme is lenne, hogy ennek az ottomán érmének tulaj don kép mi az ércztartalma, fémtartalma, finomsága és súlya. Nem szabad tehát megengedni, hogy ilyen módon alkottassanak törvények, még kevésbbé szabad pedig az ellenzéknek megtűrni azt, hogy Boszniára vonatkozólag az érmeszerződéssel kapcsolatban egy ilyen preczedens alkottassék, (ügy van ! baljelöl.) a melylyel szemben már utalnak arra, hogy hiszen hozzájárultunk az annexió után ahhoz, hogy Bosznia hovátartozandósága legalább is kétség tárgya legyen. (Ugy van I baljelöl.) Talán méltóztatik megengedni a t. elnök urnak, hogy szünetet kérjek ? Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Élénk éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Polónyi Géza: Boszniára vonatkozó érvelésemmel kapcsolatban utalnom kell arra, hogy minden előjel arra enged következtetni, hogy a bankközésség nemsokára a föderalizáezió és a trialisztikus tendencziák egyik kimagasló gyülőhelye lesz. Én e tekintetben meglehetős különálló áUáspontomnál fogva az osztrák föderalizácziót Magyarország függetlensége szempontjából örömmel üdvözölném, de megnyilatkozott már az osztrák Reichsratban hivatalosan is az a postulatum, hogy a banknak igazgatóságában a csehek államjogi és nemzeti igényei is elismerésre találjanak, a bosnyákok pedig és pedig csodálatos módon egy magyar hangzású Somogyi nevezetű urnak az interpellácziójára nagy egyhangúsággal követelték és követelik a trialisztikus államszervezet alapján a bank dotácziójának megosztását és a bankjegyeken a szerb nyelv elismerését, már pedig ez a mi államjogunk szempontjából és Ausztriával való közjogi viszonyunk okából talán elég fontos dolog arra, hogy figyelmen kivül ne hagyjuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De rátérek magára a bankkérdésre, annak teljes összefüggésben való taglalására. (Halljuk ! Halljuk!) Nagyon sajnálom, de, hogy ezen a területen megalapozzam állításomat, kénytelen vagyok bizonyos teoretikus kérdéseknek bárha rövid fejtegetésével is foglalkozni. (Halljuk! Hall juh!) A valutának a világtörténelem adatai szerint leginkább van irányító befolyása a társadalom rétegeinek és a vagyon-eloszlásnak törvényeire. Méltóztatnak tudni Lykurgus törvényeiből, mennyire fontosnak tartatott Spártában a valutakérdés. Hogy a valutakérdésnek magának és különösen pl. a kamatrendszernek milyen társadalmi átalakító hatása van, azt Magyarországon is eléggé tapasztaltuk, és erre meglehet, hogy még rá fogok utalni. A valuta kérdésénél nagy örömmel hallottam Jankovich t. képviselőtársunknak egyik felszólalását, és rendkívül megörültem, a mikor olvastam beszédének azon részét, a melyben konstatálja, hogy ő, a tudós tanár, nem tudja megállapítani, hogy Magyarországon tulajdonképen milyen valuta van? Én megörültem rajta, mert azt hittem, hogy a t. képviselő ur mint tudós tanár, ebből le fogja helyesen vonni a konkluzumot és nem fog támogatni olyan banktörvényt, a melyre vonatkozólag ő mint tanár megállapítja, hogy nem tudja, mi a valutája. Azt hittem, bekövetkezik az, hogy a tudós lesz győzelmes a pártfegyelemmel szemben, szóval, hogy Jónás elnyeli a czethalat. Azonban beszéde végén kénytelen voltam csalódásomat konstatálni; tényleg a czethal nyelte el Jónást, mert a t. képviselő ur beszéde végén azt a törvényjavaslatot, a melyről konsta-