Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

136 82. országos ülés 1911 január 21-én, szombaton. tálja, hogy valutája egy lehetetlenség, ünnepélyesen elfogadta. 0 megállapította, hogy nekünk tulajdonképen egy furcsán hangzó sánta valutánk van. Ez volt az ő álláspontja. Legyen szabad nekem bebizonyítanom, hogy t. képviselő urnak még ez a definicziója is helytelen, és állapítsuk meg, hogy tulajdonképen milyen valutánk van nekünk. Mert ezen pattanik a kérdés, ez az én okoskodásomnak fontos része. Én az önálló jegybanknak azért vagyok igaz, őszinte híve, mert én a valutát nem látom rendezettnek mostani állapotában, hanem én az önálló bankkal kapcsolatban magát a magyar valutát is véglegesen rendezni kívánom. Már most lássuk ezt a kérdést. 1892-ben a XVII. t.-cz. megalkotásakor Magyarország törvényhozása előtt minden kétséget kizárólag egy tiszta aranyvalutának a behozatala lebegett czél gyanánt. Meg lett állapítva, hogy valutaércziink kizárólagosan az arany, sőt a törvénynek már idéztem 23. §-a a kuransnak deklarált ezüstnek bevonását is elrendelte, ugyanannyira, hogy a ki a 92-iki valutatörvényhozást elolvassa, annak semmi kétsége nem lehet az iránt, hogy Magyarország akkori törvényhozása nem a később megalkotott koronaértékről szóló valutát, hanem a tiszta aranyvalutát akarta behozni. Már most, hogy mi értendő a tiszta aranyvaluta alatt, azt meg kell annyiban magyaráznom, hogy az aranyvalutás országok között létező mintegy hallgatólagos konvenczió szerint, a tiszta aranyvaluta alapja a kilogramm arany és az annak alapján ötvözött aranyba átvert érmek, a melyeknek megfelelőleg a súlya és finomsági tartalma is meg van határozva. Ezen valutarendszer alapján Angliában a sterling, a német birodalomban a márka, Erancziaországban a frank képviseli a pénzegységet a valutának. A finomsági tartalom tekintetében egy hallgatólagos megállapodás alapján az ötvözött aranyra a kilencztizedes rendszer van elfogadva, vagyis kilencztizedrész aranyat és egytizedrész rezet, vagy más erezet lehet az arany pénznek tartalmaznia, Kivéve Erancziaországot, az egész világ pénzrendszere a finom arany alapján van berendezve, Angliában azzal a különbséggel — és ezt azért említem itt fel, mert erre, mint adatra később még szükségem lesz —, hogy Angliában az ötvözött finomsági tartalom nagyobb, mint más államokban, mert az angol Standard a finomsági tartalom szempontjából az ötvözött aranynyal szemben u

/iä rész, vagyis az angol arany finomabb, mint minden más államnak az aranya, ellenben a franczia arany, a hol a pénzláb nem a finom aranyhoz, hanem az ötvözött aranyhoz van mérve, kevesebb aranytartalmu, mint más államok aranyai. Most már, t. képviselőház, a mint említem, nekünk az aranyvaluta behozatala volt a ezélunk. A valutaankét adatai s a törvényhozás szerint a czél az volt, hogy az akkori ezüstvaluta alapján a fél ezüst forint deklaráltassék egyenlő értékűnek a koronával, de annak természetszerűleg aranyértékével. Azonban a valutatörvényből kifelejtették ennek az intézkedésnek felvételét. Es mi törtónt? (Halljuk! Halljuk!) A bank az ő érczkészletét, a-melyre nézve szükséges megjegyeznem, hogy nagyobbára sterlingből, — a mit Metzenseffy közzétett jelentése igazol — tehát a legfinomabb aranyból állott, mondom a bank az ő aranykészletét nem az arany alapján és annak arany értékével mérlegelte, hanem mérlegelte a bankjegynek forgalmi értéke alapján. Es a következő dolog történt. A banknak a bankjegy-érték alapján való számítása azt eredményezte, hogy inig az aranyérték alapján nekünk csak 2510 koronát lehetett volna kivernünk az egy kiló ötvözött aranyból, addig tényleg kiverettünk 2952 koronát, vagyis valutánk nyomban sokkal rosszabb lett és megszűnt aranyvaluta lenni. (Ugy van! balfelöl.) Es beállott reláczió, t. képviselőház, a melyet a velünk közlött tabellák teljesen helytelenül, paritásnak neveznek, hogy a mi valutánk a reláczió szcmjiontjából a márkával szemben egy 17'5-es valuta-disparitásba került. A sterlinggel szemben még nagyobb, ellenben a frankkal szemben — a frank t. i., mint voltam bátor megjegyezni, az ötvözött aranyra lévén annak valutája berendezve, kisebb értékű — a frankkal szemben, mondom, magasabb belértékü valutánk van. Mikor aztán, t. képviselőház, ezt a manővert a bank végrehajtatta a magyar törvényhozással, akkor bekövetkezett az a czifra dolog, hogy a bank most már az ő érczkészletét. miután ezt a pénzegységet megállapították, átszámította az ezüst akkori árfolyama alapján, s mivel a beszerzés a régi törvény alapján 1 : 15 aranyban történt, akkor pedig az ezüstnek 1 : 18"5 volt a relácziója, akkor, mikor beszerezte az érczkészletét, egy unczia aranyért 15'5 unczia ezüstöt kellett adnia, azon időpontban j>eclig, mikor az átszámítást csinálta, már 18'5 unczia ezüstöt kellett adnia 1 unczia standard aranyért; s akkor ő ezen uj ezüstreláczió alapján számította át egész érczkészletét, a miből neki 13,523.000 forint haszna lett, illetőleg az érczkészlet könyvelésileg ennyivel emeltetett. Most már, t. képviselőház, méltóztatik látni, hogy így lett nekünk az aranyvaluta helyett egy az ezüst relácziója alapján átszámított, tényleg azonban bankvalutánk, papiros valutánk lett, a mely azután kényszerforgalommal ruháztatván fel, a mi aranyértékünk sohasem került mint értékmérő a piaezra, de ezen helytelenül megállapított koronaértékü valutaarany sem került oda soha, hanem tisztán a bankjegy képezi az értékmérőt a nemzetközi piaezon, a minek súlyos és káros konzekvencziáit ezen közös bank alapján a következőkben