Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

128 82. országos ülés 1911 január 21-én, szombaton. Justh Gyula : Nem érti a különbséget a hamisítás és a bankj egy kibocsátás közt 1 Polónyi Géza: ... mert ennek a specziál.'s vétségnek a hatálya megszűnt. Micsoda törvényhozás lesz az, ha 3—4 hónap múlva egy visszaható erejű törvényben az lesz megállapítva, hogy azt, a ki optima fide bocsát ki bankj egyeket, három hónap múlva elitélhetik a büntetőtörvény ilyen módosítása alapján, holott annak idején a törvény uralma alatt teljesen szabadon cselekedett. Ezt azért fejtegettem, mert mély sajnálatomra nemcsak a túloldalon, de különösen a bécsi sajtóban gúnyolódás tárgyává is tétetett ez, ugy látszik, most is félreértett egy képviselőtársam, mintha én azt vitatnám, hogy szabad hamis bankjegyeket kibocsátani. Ilyen gondolatom nekem nem volt és nem lesz. Én arról beszélek, hogy miután ma lejárt a szabadalom, s ennek folytán hatályon kivül helyeztetett az a vétség, ma mindenkinek joga van valódi bankjegyet, vagyis önmagára szóló kamatozatlan utalványt kibocsátani. Hantos Elemér: Csak legyen bolond, a ki elfogadja. Polónyi Géza: Én nem leszek bolond, hanem ha a t. képviselő ur lesz oly szives nekem 50 forint erejéig egy bankjegyet kibocsátani, garantirozom, hogy elfogadom. (Derültség.) Próbálja meg. Hajlandó vagyok még magasabb kreditet is honorálni. Hantos Elemér: Csak általában mondtam! Polónyi Géza: Ha pedig t. képviselőtársam a Kereskedelmi Banktól hozna nekem egy pár százezer koronáról szóló ilyen utalványt, nagyon köszönettel fogadnám. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy a politikum, a j ogszolgáltatás és a felség jog mennyire van érintve ennél a kérdésnél, legyen szabad ráutalnom arra, hogy a bankközösség, a mint jelenleg előttünk áll és javasoltatik, nemcsak egy közös tulajdonra szóló szerződés, hanem egy közszerzeményre szóló szerződés is, t. i. két állam szerződik egymással, ugy, hogy a bankvagyonnak szaporulata esetén a bankvagyon a két államé lesz, sőt annak szerzeményi része is; egy közszerzemény tehát köztük ilyen és ilyen arányban fog felosztatni. Beszédem egyik fő és lényeges része épen az lesz, hogy kimutassam, hogy ennél az u. n részesedési és tulajdonjogi aránynál a gyengébb rész, Magyarország ugy jár, hogy azon hitben, hogy a közszerzeményben a nagyobb erejű államnak Intelét élvezi, — miként a nagy hal megeszi a kicsinyt — Magyarország olyan közös tulajdoni és közszerzeményi institucziót tart fen, a hol a Wertheim-szekrény kulcsa mindig Ausztriában van és a szekrényt Magyarország soha fel nem nyithatja. De a kérdésnek nagy horderejű politikai része és az, hogy a ki közös pénzrendszerbe megy bele, egyúttal a törvényhozását is közössé teszi, igen aggasztó módon érvényesül épen a nagyon is inkriminált 5, f-szal kapcsolatban, Mert íme, a közös bank rendszere hova akarja vinni Magyarország törvényhozását. A magyar törvényhozásnak egyik dicsőséges múltja, hogy meg tudta állapítani a házak szuverenitásának jogát, a mennyiben a házszabályalkotási jog Magyarországon a képviselőházat és a főrendiházat egyenként és külön-külön megillető olyan szuverenitás, a melybe sem az egyik háznak a másik házzal szemben, sem ö felségének a házak bármelyikével szemben semmiféle beavatkozási joggal nem bir. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldahn.) Ez egy sarkalatos tétele a magyar alkotmánynak, t. képviselő urak. És ime, most mit látunk ? Azt, hogy mi, a kik féltékenyen őriztük mindig házszabályalkotási jogunkat a főrendiházzal, sőt ö felségével, a királylyal szemben is, most közössé teszszük azt Ausztriával. Az 5. §. ugyanis minden kétségen kivül állólag házszabálymódositó rendelkezést tartalmaz. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőhaloldalon.) Az osztrák képviselőház bizottságában, a hol ilyen kérdések iránt sokkal érzékenyebbek, rnár fel is vetették az eszmét, hogy nekik nem szabad közössé tenniök házszabályreformjukat, hanem a saját házszabályukban akarják külön megoldatni a kérdést. Csak Magyarországon lépnek fel velük szemben azzal a követeléssel, hogy tegyük meg azt is, hogy házszabályalkotási szuverén jogunkat ne csak a főrendiházzal és 0 felségével, de Ausztriával is oszszuk meg és közös törvényhozás tárgyává tegyük. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) Ha ennek a törvénynek abszolúte semmi más intézkedése nem volna, mint ez az egy, ez is feltétlenül elégséges volna arra, hogy az ellenzék teljesítse nemes és reá várakozó büszke hivatását, (Helyeslés balfelől.) ilyen törvénynek megalkotását pedig, a mennyire törvényes eszközökkel tőle telik, akadályozza meg, mert arra önök mint többség nem kaptak felhatalmazást, hogy ezt a nagy elvét, a magyar alkotmánynak, ezt a sarkalatos alkotmányjogi elvet.koczkára és alku tárgyává tegyék Ausztriával. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem is folytatom tovább. Elég ezekből a szemelvényekből annak a tételemnek igazolására, hogy a ki közös bankrendszerbe megy bele, az koczkára teszi az egész vonalon az ő törvényalkotási önállóságát és kénytelen közössé, egységessé tenni nagy vonalokon a saját törvényhozását olyan érdekek szolgálatában, a melyeknek önálló védelme pedig egy nemzetnek legszebb hivatása volna. Mi, a kik az önálló jegybank hivei vagyunk, várjuk erre a czáfolatot, mert az első érv az, hogy mi nem akarjuk a mi törvényhozásunkat — még pedig ugy a munkabéreknek, mint az értékelésnek szabályozását — a bankrendszerrel összefüggő büntetőjog és magánjog terén semmi körülmények között sem közössé és egységessé tenni és már ezen ok is arra vezet berniünket, hogy az önálló jegybank felállítását követeljük, minden egyéb és majd kifejtendő gazdasági okoktól eltekintve. (Élénk helyeslés a szäsöbahlddon.)